Miért lennék cinikus?

- Aki – mint mondja – gimnazista kora óta nemzeti liberális, miképp kerülhet olyan helyzetbe, hogy potenciális államfőjelöltként gondolt rá a Jobbik vezérkara?

– Ez engem is meglepett. Pikáns, hogy Vona Gábor a cikkre reagált, s ebből meg kiderült: mintha nem a Jobbik szerette volna, hogy az államfőjelöltjük legyek, hanem egy másik párt, ám ez érdekes módon már senkit nem érdekelt, nem illett a sztoriba.

– Vona a Hvg.hunak elismerte, majd utóbb tagadta, hogy az ön neve felmerült.

– Ön sem akarja megkérdezni: igaz-e, hogy egy másik pártnál szóba jött a személyem?

– Miért, ha, ahogy Vona írja, az LMP-nél is gondoltak magára, az magyarázza a Jobbikot?

– Nem. De arról legalább tudok mondani valamit: az előbbiről ugyanis tudtam, az utóbbiról nem.

– Tehát miért foroghat a neve ennyit a Jobbik kapcsán, úgy is, mint aki tanácsadójuk?

– Feltételezésekről nem akarok beszélni. Ami biztos, hogy nem tudtam a jelöltségről, nem dolgoztam és ma sem dolgozom Vona Gábornak. A többi ködszurkálás lenne, de nyilván nem véletlenül kerülnek elő ezek a történetek.

– Somogyi Zoltán írt egy tárcát, amelyet a Facebookon önnek ajánlott. Hőse ünnepelt sztárelemző, aki pénzért mindenre hajlandó.

– Zoli régóta foglalkozik a pályafutásommal, kezdetben ezt derűvel fogadtam. De ezzel az írással és a hozzá tartozó bejegyzéssel átlépett egy határt, amit kulturált kapcsolatban nem illik megtenni.

– Azt írta, „mennek itt együttesen tüntetni a nácik ellen a demokraták, ahelyett hogy meghívnák Gyöngyösit a közgazdasági egyetem Tárcatükör sorozatába, ahol elmondhatná pártja álláspontját listázási és vagonírozási kérdésekben, szakértő moderátor mosolygós hallgatása közepette”.

– A tárcában pedig azt, hogy éjszakánként dolgozom a Jobbiknak, és a lányokkal kedves vagyok az óráimon.

– Lapunknak azt mondta, szereplője többféle karakterből összegyúrt figura.

– Rendben, de akkor miért ajánlotta csak nekem? Sajnálom, hogy az ír ilyesmit, aki pontosan tudja, nem ilyen vagyok. Kettőnk közül én biztosan nem dolgoztam egy időben különböző politikai erőknek. Ráadásul soha semmilyen dehonesztáló mondatot nem írtam le róla.

– Nemrég a Facebookon Somogyi bocsánatot kért.

– Örülök a gesztusnak.

– A jobbikos pletykákban valóban benne lehet a tavalyi Tárcatükör. Nem sejtette, hogy botrány lesz belőle?

– Sejtettem: az eseményt lehet majd úgy tálalni, hogy az egyetem átlépett egy határt, én pedig moderátorként a nevem adtam hozzá. De most is úgy gondolom, hogy mivel nem vagyok politikus, nem a látszatra kell figyelnem, hanem arra, hogy amit teszek, megfeleljen a saját mércémnek – és annak megfelelt.

– Ez nemcsak látszat. A Jobbikkal úgy szakpolitizálgattak, mint egy szalonképes párttal, senki nem szembesítette képviselőit a kettős beszéddel, a párt antiszemita, rasszista megnyilvánulásaival... min mosolyog?

– A Jobbik ugyanazt az elbánást kapta, mint bármely politikai szereplő. Bogarakat néztünk a réten, és ugyanazt a műszert használtuk, mint a többinél, mert ennek a rendezvénynek nem az a célja, hogy kimondja: ez a bogár ártalmasabb, mint a többi.

– Miért, nem ártalmasabb?

– Szerintem ezt nem nekünk, nem az egyetemi katedráról kell eldönteni. Választóként persze van erről véleményem.

– Ha a választóknak kellene dönteniük, eltörölnék az adókat. Az elemzők, az újságírók, az értelmiség feladata, felelőssége, hogy más dimenziójú, hosszabb távú összefüggéseket is mutasson.

– Az elemző feladata lehet az igazság keresése, de az semmiképp, hogy pálcájával az egyik politikus fenekére verjen, a másikat pedig megsimogassa.

Török beszél arról is, miért fogja fel az elemzői szerepet önkorlátozásként és miért dolgozik politikusok helyett csakis üzletembereknek. Az interjú teljes terjedelmében a 168 Óra eheti számában olvasható.