Miért hallgat a szfinx?

– A lovakat trenírozni, a pártokat edzeni kell – mondja öniróniával a telefonban az ellenzékhez kötődő szakértő, s hallom, ahogy az öngyújtó lángja lobban, rágyújt, és kifújja a füstöt.

Gyorsan el is köszön. Bekapcsolva csak azért volt, mert – ahogy annyian – hívásra vár. Orbán nemritkán biztatja szakértőit, vállukat lapogatja, „áldozatos munkájukat dicséri”, „további munka- és sportsikereket kíván”. Jókedvű, energikus. Kell is a biztatás. Az információhiány ugyanis nagy. Orbán már egy éve össze sem hívta a csapatot. Meccsre viszont kijár.

A „kezdőcsapatban furcsamód együtt szerepelnek a monetáris szigor, a hiánycsökkentés hívei (Járai, Szapáry) és a „belső motorok begyújtását” szorgalmazó keynesiánus gazdaságpolitika prófétái (Matolcsy.) „Mert Magyarország kicsi, de erős.” Persze a Világbank és az unió még erősebb, s árgus szemekkel figyelnek a gyanakvó multik. Ajánlatos megnyugtatni őket: a Fidesz nem piacellenes párt. Nem akar óriásokkal szórakozni. A kampány is csak kampány.

Pedig Orbán rengeteg egymásnak ellentmondó dolgot ígér, de ahogy fideszesek mondják: „Egy politikusnak sosem okozhat gondot ígéreteinek kényszerű átdolgozása.”

Ennek kimunkált verbális technikái vannak. „Szerettük volna – de ezek kifosztották a kasszát.” „Felelősségre vonjuk őket.” Szimbolikus, nagy zajjal felkonferált „ügyekben” a Fidesz ígéretei szerint (kőröshegyi völgyhíd, PPP-konstrukciós szerződések) lesz majd vizsgálat, feljelentés is. Erre láttunk már példát tizenkét éve, Horn bukása után: a „nulla eredményt” hozó lehallgatási botrányt. Évekig táplálta a sajtót. Ki emlékszik már arra?
Orbán igen. Aranyidők voltak. És egy negyvenhat éves politikus kialakult karakter. Nem változik.

– Dehogynem. Hátrányára – legyint az egyik megkeseredett „ejtett” fideszes, miközben kávéval kínál. – Orbán olyan bukássorozatot élt át, amilyet Európában senki. Gondolj bele: Clinton alatt kezdett, a második Bush volt, aki „nem fogadta”, Schrödert nem is ismerte. Major, Chirac és Blair alatt élte fénykorát. Hol vannak ők? A politikai panoptikumban.

Azért ha sokan nem ismerik is Orbánt, az unió „számon tartja”. Az IMF nagyságaival még elvan, ők csak a költségvetés sarokszámait, a kockázatot nézik. De uniós körökben kínos a reputációja. Mint mondják: Barroso, Almunia is gyanakodva tekint a Fideszre. Talán nem kellett volna személyükben is támadni őket, mint a „magyar emberek” esküdt rosszakaróit, a mammon földi helytartóit. Szapáry, Járai – akik elkötelezettek az IMF-nek – így kerülhettek újra képbe. Szapáry feladata volt a nemzetközi pénzügyi guruk megnyugtatása. A két tekintélyt bízta meg Orbán azzal, hogy felmérjék az annyit kárhoztatott multik kívánságait, panaszait, a listát az ő asztalára téve. Sokan ezt úgy értelmezték, hogy a történelmi Szapáry család leszármazottja esélyes a pénzügyminiszteri posztra.

– Koros ehhez Szapáry – mondják fideszesek. – Ez nem a hetvenesek műfaja. Járai pedig már szerepelt a Fidesz első, „szakértői” kormányában.
Amivel Orbán most, az első két évben állítólag kezdeni akar. Ugyanis működött már efféle. Chikán Attila volt az első minisztere, akit bemutatott a Házban: „Tanárom.” A történet a Fideszben így formálódott anekdotává: „A tanárom, őt rúgtam ki először.” Chikán nem volt politikavezérelt, ellentétben Járaival. De őt is kitették.

A gyakran emlegetett „szakmai válságkezelő kormány” ígéretét Gyulai Attila (Political Capital) szerencsétlen ötletnek tartja. Hiszen azt üzeni: a politikus genetikusan „kártékony lény”, afféle sáska, aki hivatalból mindent tönkretesz.
A frakcióban másképp értékelik. Pokornira hivatkoznak, aki szűkebb körben azt mondta volna: „Lehet, hogy ma az MSZP-t nem állják. Hat hónap múlva minket fognak utálni.” Navracsicstól állítólag azt kérdezték: meddig lesznek népszerűek? „Két hétig” – így a lakonikus válasz. Orbán talán nem akarja, hogy főemberei „beleégjenek” a válságkezelésbe.

Ezért késik a titokzatos program, ezért hallgat a szfinx februárig. De a fő ok ennél is mélyebb. Ha valamikor, Orbán most tényleg egyedül van. Az „ötösfogat” felbomlott. Képviselői közül hárman Brüsszelben állomásoznak. Szájer mellett Deutsch is, akit állítólag felőröltek zavaros magánügyei. Áderen mély sebet ejtett a Magyar Nemzetben megjelentetett „Horváth Zsolt”-cikk, amely pártütéssel, összeesküvéssel vádolta. A szerző máig ismeretlen. Kövér néha itthonról kontrázhat. Az új nemzedék pedig „ráér”. Nem akar holmi válságba beleroppanni. A szokottnál ezért kisebb a győzelem előtti tolongás.

Tervezet, dokumentum akad, több ezer oldalnyi is. (Jövőkép – a kongresszus is jóváhagyta; alternatív Nemzeti fejlesztési terv; Erős Magyarország – a Fidesz alapprogramja.)

– Nem véletlen, hogy a mi EP-választási programunk volt a legalaposabb – állítja Révész Máriusz exszóvivő.
Szavain átüt a fájdalmas ború, már nem tartozik „abba a körbe”. Kiintrikálták.
– A bizottságokban „Navra” irányításával kemény munka folyik. Ennyit tudok – mondja fátyolos hangon.
Az EP-program nem is acsargó. Európa-kompatibilis, kulturált. Oda is szólt.

A többi dokumentum itt-ott hajmeresztően ellentmondásos. Még több a populáris, napi használatra szánt közhely. A sajtóban pedig sorra jelennek meg az extravulgáris kampányötletek. „A pedagógus munkája olyan felelősségteljes, hogy tízévente kijár egy év fizetett szabadság.” Akár 2006-ban, amikor szinte hömpölyögtek a „gondolatkísérletek”. „Kedvezményes Suzukit a munkába járó földművesnek.”
A személyzeti munka annál bonyolultabb. A Fideszben nincsenek vetélkedő, kiegyező érdekcsoportok. Bethlen István (sőt Kádár János) óta nem akadt a magyar politikában Orbánhoz mérhető profi „szervező”. Amikor úgy látszik, minden eldőlt, Orbán az utolsó héten/napon/éjszakán is korrigál. Csupán pénzügyi vonalon a következő nevek vannak forgalomban, egytől egyig potenciális miniszterek. A már említett Szapáryn kívül a gazdasági kabinetvezető, Varga Mihály. A bombameglepetés Csaba László professzor nevének felbukkanása.
– Ezt kihúzhatod. Blöff – állítják a Fideszben.

Másik forrásunk szerint a „megtért bárányt” szokás megjutalmazni. Az értékelés súlyát persze csökkenti, hogy nevet téveszt, „László Csabát” említve. Orbán játékos szellemére vall, hogy a tárcával még Surányit is hírbe hozatta. Bod Péter Ákos megijedt: 2006-ban, a két forduló között még a miniszterelnöki poszt sem riasztotta, most a Népszabadságnak adott interjúban kategorikusan elzárkózik minden politikai pozíciótól. De emlegetik Heim Péter s szinte rutinszerűen Hamecz István nevét is.

– Mégiscsak Varga Misi a befutó – mondja egy választókerületi nagyság. – Költségvetési specialista kell.
A gazdasági tárca kitartó várományosa, Matolcsy György örökzöld slágerével, a gazdaságélénkítő programmal lép fel. Persze a hiánynövelés bajnokát az IMF elől majd rejtegetni kell, de közgazdászok szerint „most ez a tökmindegy tipikus esete”. Nincs a világon pénzügyi szervezet, amelyik ma ilyen programot finanszírozna.

Habár Orbán „teljesen új összetételű, puritán kormányt ígér”, Martonyi a régi gárda tagja. A külügyi tárcára Németh Zsolt is rástartolt, de Orbán most nem nélkülözheti az atlantista kapcsolatokat, Martonyi tárgyalási rutinját. Németh Zsolt marad a „kárpáti politikánál” – mellesleg ez kimunkált együttműködés. A kettős állampolgárságot valamilyen formában tető alá hozzák. Annyit ígérték, hogy nem tagadhatják meg.
Lázár János, Vásárhely polgármestere körültekintően építkezik. Pártjában is futtatják mint a vidék új csillagát. Máris a kettős beszéd fideszes mestere. Városában sikerrel felszámolta a szegregált oktatást, de a „cigánybűnözés” emlegetése sem idegen tőle. A belügyminiszteri posztra nemrég még biztosnak látszott, manapság inkább a honvédelmi tárca várományosaként emlegetik. Pár hete színre lépett ugyanis egy szerény, halk szavú üzletember, Pintér Sándor. Nyolc éve alig hallani róla. Nemrég derült ki: Orbán mindig számolt a volt főkapitánnyal a belügy élén. Téves a sajtóban elterjedt ironikus állítás, hogy „a főnöknél” Pintér instanciázott.

– Képtelenség – rázzák a fejüket a frakciótagok. – Orbánnak kialakult, megcsontosodott „személyzeti elvei vannak”. Nem állhatja, ha állásért, posztért, tárcáért lobbiznak nála, pláne ha valakit „ajánlanak neki”. Úgy érzi: felségjogaiban sértik, ha nem ő dönt. Egyedül.
A Fideszben – ezt látva – kitört a „cáfolati láz”. A szerénységi verseny. A tagok ezt „mandinerkarriernek” nevezik. Nézzem csak meg, mondják: Martonyi cáfol, Varga Mihály titokzatosan mosolyog, Szapáry „nem is hallott” róla, Pintér néma.
– A nevek tudatos köröztetésének számos célja lehet – állítja Gyulai Attila (Politica Capital). – Például a közvélemény tesztelése. A reklám: minden posztra „minimum két emberem van, versenyezzenek”. De ami igazán fontos: az össznépi „memóriafrissítés”.
Pintér felbukkanása például azt sugallja: „Emlékeztek, milyen jó volt, amikor vérbeli főrendőr állt a belügy élén? Ezek az idők újra eljöhetnek... Szavazzatok.”

Mellesleg szinte biztos, hogy helyreáll a százados miniszteriális szerkezet: a régi belügy és az igazságügy.
Az egészségügyi népszavazással a Fidesz csapdahelyzetbe lavírozta magát. Orbán korábban sem kedvelte a piaci mechanizmusokat, alkatilag vonzódott az állami szerepvállaláshoz. A közelmúlt kudarcai (Hospinvest-csőd) is megerősítették ebben. Csakhogy a kassza egyre vékonyabb. A helyzet katasztrofális.
– A reformot kipenderítettük az ajtón, visszamászik az ablakon – mondogatják a Fideszben szorongva.
– A döntés – tárják szét karjukat a frakcióban – az elnök úré.
És mosolyognak.

Mellesleg Pesti Imre és Mikola doktor versenyének befutóját látjuk. Mikola ütemet vesztett a Hospinvest dicsőítésével. A rajtot eleve „vissza kellett volna lőni” a programkészítő stáb egyik tagja szerint. „Orbán úgyis talál egy „rendes vidéki doktort”, és rábízza az adminisztrációt.
Navracsics nagy reményekkel indult a kancelláriaminiszteri posztért. Most úgy hírlik, marad, aki volt: frakcióvezető. A várhatóan népes, sokarcú képviselőcsoport igazgatása nem kis feladat. Itt tartunk.

A szervezés nagy munkája persze lehetőséget ad bonyolult belső játszmák lebonyolítására is. Nem véletlen: a Magyar Nemzet a napokban tette közzé az „árnyékkormány árnyéknévsorát”, lehetőséget adva Szijjártó kabinetfőnöknek, hogy azonnal cáfolja is. „Nincs árnyékkormány.” Ez nem lehetett partizánakció. Sokkal inkább a Pokorni-saga újabb fejezete. Az önkormányzatiságba visszavonuló alelnök „biztonságos helyen”, a XII. kerület „zöld szigetének” menedékében várta a szebb jövőt. De többre vágyott. Fideszes pletykaspecialisták szerint „önálló hatalmi centrum építésébe fogott”, fejfájást okozva az elnök úrnak is. A napilap most nagyvonalúan neki adományozta a kultusztárcáról leválasztandó „oktatási minisztériumot”.

– Üzenni akartunk Pokorninak: Pontifex maximusi rangja nem sérült – mosolyog hűvösen egy Orbánhoz végsőkig hű képviselő. – Ha akarja, kormánytag lehet. Régi tárcája várja. A „belső szervezéssel” leállhat. Sőt. Álljon is le! De tényleg.
Lüktető háttérjátszmák, merész fordulatok.

De a legnagyobb fordulat 2010-ben jöhet el. Egyik pesszimista frakciótag szerint a választás után „hat hónap az élet”. Azalatt minden eldől. Nem csoda, hogy a Fidesz már nem sürgeti az előrehozott választásokat. Inkább az időt húzná. Dolgozzon a derék Bajnai-kormány. Hozzon meg minden kínos döntést.