Micsuri Pék

– Az idei Berlini Filmfesztiválon egyetlen magyar film sincs. Pedig Andy Vajna filmügyi kormánybiztos azt nyilatkozta: öt hazai játékfilmnek is befejezték a gyártását.

– Csakhogy ezeket senki nem látta. Egy film akkor kész, ha bemutatják. Amíg korábban a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) működött, évente húsz-huszonkét hazai játékfilm került a mozikba. A 2010-es kormányváltás után Orbán Viktor kinevezte Andy Vajnát a filmipar élére. Ezzel egyidőben felszámolták a filmesek demokratikus önkormányzati szervezetét, az MMKA-t, s létrehozták az abszolút centralizált Magyar Nemzeti Filmalapot. Itt a kormánybiztos által kiválasztott döntnökök kizárólagos hatalommal ítélkeznek támogatásokról, pályázatokról. Amióta ők irányítanak, a hazai filmtermésünk: nulla. Azért is fájó, hogy nem vagyunk ott a mostani Berlinálén, mert az elmúlt évtizedben hozzászoktunk a nemzetközi sikerekhez. Megjelent egy új filmes generáció, Mundruczó Kornél, Hajdu Szabolcs, Török Ferenc, Kocsis Ágnes, Pálfi György, Fliegauf Benedek, és sorra nyerték a legrangosabb európai fesztiválok díjait.

– Tarr Béla,a Magyar Filmszövetség elnöke két éve Ezüst Medvét kapott a berlini filmversenyen. Vajna viszont nemrég megjegyezte: „Tarr már nem tartozik a magyar filmgyártáshoz.”

Vajna kijelentése hasonló ahhoz, mint amikor Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke megkérdőjelezte Konrád György magyarságát. Vagy még annál is szánalmasabb. Vajna életének jelentős részét Amerikában töltötte, ott lett producer. Semmi köze nem volt a magyar kultúrához. Ezzel szemben Tarr Béla magyar filmrendezőként vált világhírűvé.
<
– Furcsa, hogy a honi filmesek mégsem álltak ki Tarr mellett, nem tiltakoztak a kormánybiztos gyalázkodásai ellen.

– Már annyi az otrombaság és a botrány a kultúrában, hogy ha mindenért demonstrálnánk, másra sem maradna idő. Mindenki tudja itthon és külföldön is: az ilyen kijelentések nem Tarrt, hanem Vajnát minősítik.

– A kormánybiztos márpedig hangoztatja: az általa létrehozott filmalapot egyre több helyen elismerik, sőt, más országokban is hasonló szisztémát akarnak bevezetni. Most – állítása szerint – épp Berlinbe hívták, hogy előadást tartson az „unortodox” hazai filmgyártásról.

– Ez éppolyan politikai PR, mint Matolcsy György meséje: gazdaságunk dübörög, egész Európa minket szeretne követni. Amúgy Vajnát a berlini Collegium Hungaricum hívta meg szokásos éves konferenciájára, amelynek idei témája az orosz filmipar helyzete. Az esemény nem része a berlini filmfesztivál hivatalos programjának, hanem magyar szervezésű és döntően magyar finanszírozású rendezvény: szó sincs arról, hogy a világ filmesei az ő módszereit kívánnák elsajátítani. Sőt! Amikor Vajnát kinevezték, a filmes központosítás ellen ötven világhírű filmes írt alá petíciót – Theo Angelopoulustól Andrzej Wajdáig. S bár megesik, hogy máshol is a miniszterelnök nevezi ki az állami filmalap vezetőjét, azt csakis széles körű szakmai egyeztetés után teszi. Nálunk Orbán Viktor a szakma helyett döntött a szakma ellenében. Ne feledjük: Vajna három éve még az MMKA elnöki posztjára pályázott, de a huszonnégy filmes szervezet képviselőiből álló grémium egy kivétellel ellene szavazott. Vajnának és a filmalapjának csakis politikai legitimációja van, szakmai nincs.

– Ön arról is írt az Élet és Irodalomban, hogy a mai magyar filmgyártás helyzete rosszabb, mint amilyen az ötvenes években volt. Nem túlzás ez?
– Nem ezt írtam, és nem is így gondolom. Egyszerűen azt a sajnálatos tényt szögeztem le, hogy még abban a szörnyű rendszerben is több film készült, mint ma. Akkoriban a filmipar központosított finanszírozása a hatalom totális ellenőrzésével társult: maximális támogatás maximális beleszólással járt együtt. A Vajna-féle filmalap is bele akar szólni az alkotói munka minden fázisába. Ugyanakkor minimálisra csökkentették a finanszírozást.

– De hiszen hét milliárdot kapnak Vajnáék filmgyártásra. Ennyi pénz a rendszerváltás óta nem volt a magyar filmre.

– Viszont nem tudjuk, mire fordítja ezt a hatalmas összeget a filmalap. A nyilvánosságra került adatok szerint 800 millió forintot költöttek saját működésükre, némileg többet, mint amennyit a készülő filmekre. A „maradék” milliárdokat – Vajna állítása szerint –betették a filmalap bankszámlájára kamatozni. Vagyis azt a pénzt, amit a honi filmkultúra fejlesztésére kaptak. Miközben összeomlik a mozgóképes szakma. Ez nonszensz.

– Vajna azt is közölte: hetven filmforgatókönyv fejlesztését finanszírozzák. Mi értelme ennek, ha a megfilmesítésükre valószínűleg úgysem kerülhet sor évekig?

– Épp ez a lényeg: sok rendezőnek csepegtetnek némi pénzt, de csak nagyon kevesen csinálhatnak filmet. A filmalap így sok alkotót tud magához kötni. Függésben tarthatnak embereket, akik – egyéb pályázati lehetőség híján – kénytelenek a lojalitásra. A központosított szisztéma a művészek kiszolgáltatottságára alapoz. Ráadásul a rendezőknek kötelező részt venniük a forgatókönyv-fejlesztéseken. A „szakmai konzultációkon” kapott jó tanácsokat nyilván célszerű megfogadniuk, ha további támogatásokban reménykednek. Ezzel a filmesek, filmes műhelyek alkotói szabadsága jelentősen csorbult. Aki itt ma rendezni akar, súlyos és méltatlan erkölcsi helyzetbe kerül.

– A legtöbb, háromszáz milliós támogatást Hajdu Szabolcsnak ítélték Délibáb című filmjére. A rendező azt nyilatkozta: lelkifurdalása van, amiért pályázott.

– Nem kellene szégyenkeznie: érthető és jogos, ha a rendezők oda pályáznak. Mi mást tehetnének? A gond az, hogy a filmalap a saját legitimációjára akar felhasználni neves alkotókat. Az MMKA egyik nagy érdeme éppen az volt, hogy a megítélt támogatások szakmai konszenzussal születtek. Ugyan rengeteg hibával működött a közalapítvány, ám a demokratikus alapelvei nem elvitathatók. Most megint a politika által kiválogatott döntnökök kegyeit kell keresni.

– A filmesek politikai kontrollja erősödhet még. Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője bejelentette: a Magyar Művészeti Akadémiával közös koncepciót dolgoznak ki a kultúra finanszírozására. Nem kizárt, hogy a Műcsarnok mellett a filmalap felügyelete is a Fekete György-féle akadémiához kerül.

– Vajna eddig mindenkivel szemben megvédte teljhatalmát. Pozíciója stabilnak látszik. Ettől persze erősödhet a filmszakma centralizációja. Egy felülről irányított szervezet a legkevésbé sem képes önmagát korrigálni, nincs semmilyen valódi belső kontrollja. Törvényszerű, hogy előbb-utóbb megbukik. A tragikus az, hogy a csőd árát a magyar filmművészetnek kell megfizetnie.