Micimackók sittre vágva

– Micimackó bűne, hogy betört Nyuszikához és onnan elvitt egy – esetünkben kábítószerként értendő – csupor mézet. Hány évet kapna Micimackó a valóságban?

– A 20-200 ezer forint értékben elkövetett lopásért legfeljebb 2 év börtönbüntetésre lehet ítélni az elkövetőt. Micimackó saját használatra „mézet” lopott, tehát valójában a saját „drogját” biztosította. Ez akár még az elterelés kiszabását is indokolttá teheti, viszont a 15 év semmilyen körülmények között sem reális.

– Tekinthetjük ezt pusztán egy játéknak?

– Valószínűleg játéknak szánták, ám érdemes megfigyelni, hogy milyen üzenetet közvetít a fiataloknak. A játék során Micimackót vádolták és a Száz Holdas Pagony többi szereplője is részt vett ebben a perben. Az eredeti történet alapján ezek a mesefigurák jó barátok. Ehhez képest, amikor kiderül, hogy az egyikükkel probléma van és még egy bűncselekményt is elkövetett, a többiek nem azon dolgoznak, hogy segíthetnének rajta, hanem azon, minél hosszabb időre bevarrják. Ez nagyon rossz üzenet.

– Minek tekinti a magyarországi bírósági gyakorlat a függőséget? „Bűnnek” vagy „betegségnek”?

– Egyértelműen „bűnnek” tekinti és erre kiváló példa a Micimackós eset is. A valódi jogi gyakorlat sem az egészségügyi- illetve a személyes okokat keresi, hanem sokkal inkább a büntetőjog felől közelíti meg a szenvedélybeteget. A Btk. jelenlegi módosításai is ebbe az irányba hatnak. A törvény elnyomja azokat a beavatkozási pontokat, amelyek az egészségügy irányába terelhetnék a függőt. Magyarország ebben rendkívül eltér az európai gyakorlattól, ahol sokkal inkább a segítségnyújtás a cél.

– Kik kerülnek kábítószerrel való visszaélésért börtönbe a valóságban? Van-e bármilyen befolyásoló szerepe az elkövető szociális hátterének?

– Megfigyelhető tendencia, hogy sokkal inkább a marginalizált réteg az, amelyik droghasználatér vagy a fogyasztással összefüggésbe hozható bűncselekményekért a rendőrség látókörébe kerül. A korábbi joggyakorlat alapján az elkövető – hogy elkerülje a börtönbüntetést – választhatta az elterelést. Ez a lehetőség eddig minden egyes előállítás során fenn állt, azonban a jelenlegi módosítások hatására 2013-tól csak kétévente egyszer lehet majd igénybe venni. Mivel a leggyakrabban a szegényebb rétegből kikerülők szorulnak rá arra, hogy az utcán fogyasszanak, így vélhetőleg ez a változtatás leginkább őket fogja sújtani.

Mi történik egy ilyen elterelésen?

– Ha valakit csekély mennyiségű kábítószer birtoklásáért állítanak elő, akkor nagyjából kéthetente egyszer el kell mennie egy pszichológus által vezetett foglalkozásra. Ezek a csoportok az esetek többségében nem is a kábítószer használatáról szólnak, bár tény, hogy az elterelés alapvető célja, hogy a kábítószerfüggőket elvezesse a megfelelő terápiába. Gyakran már a legelején megkérdezik az illetőt, hogy saját bevallása alapján van-e drogproblémája és ha azt feleli „nincs” és az elterelést vezető pszichológus se feltételezi ezt róla, akkor a segítők nem is szoktak mélyebben vájkálódni. Sokaktól hallottam, nem is tudják, mire voltak jók ezek a foglalkozások. De voltak olyanok is, akikkel csak aláíratták a részvételt igazoló papírt és hagyták, hogy elmenjen. Nem látom értelmét az elterelésnek az egyszerű fogyasztók esetében.

– Kik kerülnek elterelésre és kik kerülnek börtönbe?

– Jellemzően a csekély mennyiségű marihuána birtoklásáért előállított harminc év alatti fiatalok jutnak elterelésre. Börtönbe a marginalizált rétegből kikerülő, elsősorban harminc és harmincöt közötti, többségében más jellegű peres ügyekkel is rendelkezők kerülnek.

– Mennyibe kerül az elterelés és mennyibe kerül a börtönbüntetés?

– Egy több évvel ezelőtt készített felmérés alapján az összes drogproblémával összefüggő kezelésre – beleértve az alacsony küszöbű szolgáltatásokat, a rehabilitációs kezeléseket, a prevenciót és a kutatásokat – évi kétmilliárd forintot költ az állam, míg a különböző peres eljárások, a fogyasztók üldözése, a razziák és a börtönbüntetések összesen nyolcmilliárd forintra rúgnak. Nem látom, hogy ez az arány bármit is javult volna. Szlovéniában, Lengyelországban és Csehországban már felismerték, hogy a fogyasztókat teljesen értelmetlen bűncselekménnyel vádolni és eljárás alá vonni. Ezekben az országokban a kábítószerrel való visszaélést szabálysértésnek tekintik és pénzbírsággal sújtják. A büntetésekből befolyó összegeket az egészségügyi kezelések és a rehabilitáció fejlesztésére fordítják. Mi is ezt javasoltuk a Btk. módosítását megelőzően, de ebben nem találtunk nyitott fülekre.

– Milyen módon vett részt a TASZ a drogstratégia megalkotásában?

– Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai vezetője tagja a kormány által létrehozott Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságnak, amely a drogügy kapcsán felmerülő döntéseket készíti elő. Az előző kormány idején minden törvénymódosítást megelőzően kikérték a véleményünket, jelenleg sem a drogstratégia visszavonása előtt, sem a Btk. módosítását megelőzően nem kértek tőlünk állásfoglalást. Így mi a felmerült aggályainkat levélben továbbítottuk a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium felé. Részben sikerrel jártunk, hiszen több ponton elfogadták a javaslatainkat.

– Mik voltak ezek a pontok?

– A régi joggyakorlat szerint csekély mennyiségű kábítószer birtoklásáért és átadásáért – akár egy marihuánás cigaretta körbeadásáért – két évet szabhatott ki a bíróság. Ezt a kormány meg akarta változtatni kettőtől nyolc évig terjedő börtönbüntetésre, de végül a mi javaslatunkra visszavonták. Emellett fontos lépés, hogy a közművelődési intézmény közvetlen közelében elkövetett visszaélést nem tekintik súlyosbító körülménynek. Tehát egy művelődési házban szervezett bulin átadott marihuánás cigaretta se von maga után nagyobb büntetést, mintha ezt a cigit bárhol máshol adják át. Ezen kívül még egy ponton tudtunk változtatni a drogtörvényen: eleddig az elterelés feltételei között szerepelt, hogy az elkövetőnek fel kellett tárnia a használattal kapcsolatos múltját, azaz, be kellett köpnie azt, akitől vette az anyagot. Ezt mi azért nehezményeztük, mert egyrészt hamis tanúzáshoz vezetett, másrészt ezzel csak az alacsonyabb szintű terjesztők kerülhettek terítékre. Az álláspontunk hatására végül ezt is visszavonták.

– Sokszor hallhattunk a drogfüggők testét is lerohasztó krokodilról és a nemi erőszakkal összefüggésbe hozott Gináról. Mennyire jellemzőek ezek a szerek Magyarországon? Hol tart a magyar jogrendszer ezeknek a szereknek a betiltásával?

– A krokodil nálunk eddig nem terjedt el, hiszen ezt a szert egy kodein tartalmú gyógyszerből állítják elő, ami – ellentétben Oroszországgal – Magyarországon vényköteles. Ginának két szert neveznek, a GHB-t és GLB-t. Míg az előbbi tiltólistán van, addig az utóbbira nem vonatkozik semmiféle tilalom. A Gina, ellentétben a krokodillal, nem egy új drog. Külföldön a 60-as, 70-es években kezdték el használni, a hazai parti kultúrában a kétezres évek óta van jelen. Hatása kis mennyiségben bevitt dózis esetén nagyjából megegyezik az alkoholéval. A GHB akkor a legveszélyesebb, ha a droghasználó nem ismeri a szükséges adagot és a szerhasználattal párhuzamosan italozik is, hiszen a megfelelő adag háromszorosa már kómához is vezethet. Ellentétben az alkohollal itt nem literekről, hanem cseppekről beszélünk. Több esetben előfordult, hogy valakinek az italába csepegtetve megerőszakolták vagy kirabolták az illetőt. Ezzel nagyon sokat foglalkozott a média. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyták a tényt: minden ilyen esetre jut tíz alkohol hatására elkövetett nemi erőszak.

– Mi jelenleg a drogprevenció legnagyobb problémája?

– Miközben az egészségügyi kezelések fejlesztése helyett a függőség büntetésére költ az állam, a már korábban megnyert pályázatok kifizetésének elmaradása miatt életmentő szolgáltatást nyújtó szervezeteknek kell bezárniuk. Nagy gond, hogy az elmúlt pár évben 150-200 új szer jelent meg. Ezek közé tartozik a mefedron, ami 2008-ban jelent meg és közel két évbe telt mire betiltották. Így az előállítóknak volt ideje felkészülni a tilalomra, hiszen amíg a szer tiltólistára kerül, addig nyugodtan előállíthatnak egy új anyagot, ami kezdetben szintén legális lesz. A másik probléma, hogy a kábítószer-fogyasztók gyakran maguk sem tudják, mit használnak. Nemrégiben szereztem tudomást egy boltról, ahol például „funky”. fantázianévvel árulták ezeket a drogokat. Persze nem lehetett tudni, hogy mi van benne. Egyes szerekről bebizonyosodott, hogy rövid távon hatalmas károkat okozhatnak. Például az – amfetaminhoz hasonló stimuláló hatású – MDPV használóinál több esetben mentális zavarok alakultak ki, illetve olyan betegségek megjelenését figyelték meg a toxikológusok, ami más kábítószerek ilyen rövid idejű használatának következtében eddig soha. Ezek közé tartozik a tüdőtályog. Tiltólista ide vagy oda, a mai napig könnyen hozzá lehet jutni ezekhez a szerekhez.