Mesterházy kontra Schiffer

- Miközben a két párt körbeszimatolja egymást, perlekedik, félti a demokráciát, meg értékeli a többpárti versenyt, a Fidesz épp ez utóbbiakat építi le. Nem ébrednek későn?

Sch. A.: A demokrácia végéről addig nem nagyon lehet beszélni, amíg megvan a lehetősége annak, hogy a jelenlegi mamuttöbbség demokratikus úton eltávolítható. Ennek az esélye még adott. Komoly csapás lesz az adótörvények kétharmadba öntése, aminek a lehetőségére Karácsony Gergő a technikai koalíció ötletével reagált. Amit a kétharmad a parlamentben művel, arra az ellenzéki pártoknak – együtt vagy külön-külön – korlátozott ráhatásuk van. Illúzió azt remélni, hogy egy zuglói vagy bármilyen helyi öszszefogástól a Fidesz abbahagyja majd a kártételeit. A kérdés az: a szűkös ellenzéki térben milyen kooperációs lehetőségeik vannak az ellenzéki pártoknak.

M. A.: Erről beszélek. Vannak formák, amelyekben nem értünk egyet: ilyen a választási együttműködés. Szerintem ennek lenne értelme, s ezt a politikát fogom követni. A demokratikus ellenzéki pártok összefogása megverheti a Fideszt. Ahol üzenhetünk a választóknak: van remény a kormány leváltására, ott ezt meg kell tenni. De emellett elkezdtünk azon is dolgozni, hogyan bonthatók le a kétharmados falak. Vannak kreatív megoldások.

- Például?

M. A.: Nem akarok ötleteket adni a Fidesznek, de egy munkacsoportunk azzal foglalkozik, hogy habár a következő kormánynak nem biztos, hogy lesz kétharmada, például a családtámogatás, az adótörvények terén demokratikus eszközökkel megvalósíthassa az elképzeléseit. Az együttműködés nem csettintésre jön létre. Meg kell ismernünk egymást, amihez kevés a parlamenti vita és az is, hogy azonosan látunk egy-egy kormányzati intézkedést, vagy az, hogy én is fontosnak tartom a zöldgazdaság megvalósítását. Az MSZP például változtatott a véleményén a Paksi Atomerőművel kapcsolatban. Ezt akkor is követni fogjuk, ha az LMP durván kritizálta, és azt mondta, nem hisz benne. Ők és a szavazóik is látni fogják egy-két év múlva, hogy komolyan gondoljuk az irányváltást. Látni fogják azt is, hogy én mást képviselek zöldkérdésben, mint az elődeim. Nincs baj a kétkedéssel, az idő egyikünket igazolni fogja. Ám közben a választóknak is kell jelzést adni. Miközben a szocialistáknál a másodlagos pártpreferenciában megjelenik az LMP, náluk csupán húsz százalék azoknak az aránya, akik hajlandóak lennének a szocialistákra átszavazni. Ha 2014-ben egyfordulós választás lesz, és meg kell állapodni, előtte pár héttel nehéz lesz bizonyos szavazói csoportokkal megértetni, mire föl az együttműködés, ha korábban éveken át folyamatosan azt magyarázták nekik: a szocikkal semmiképp. Nincs hatásom az LMP stratégiájára, de érdemes lenne a szavazókat rávezetni arra, hogy vannak közös értékeink. Én abban hiszek, hogy a megosztottság a Fidesz malmára hajtja a vizet. Ezért vagyok együttműködéspárti a civilszervezetekkel és a szakszervezetekkel is.

- 2014-ben az LMP számára nem az lesz a végső kérdés – egyelőre bármennyire szeretné is elkerülni ezt –, hogy együttműködik-e a szocialistákkal a kormány leváltása érdekében?

Sch. A.: Az LMP 2008-ban ökopolitikai pártként jött létre, s mint ilyen világnézetileg távol áll a technokrata pártoktól (mint az MSZP) és a populista pártoktól. Más bolygón élünk. Innentől kezdve az LMP célja nem abban merül ki, hogy mindenáron hatalmat szerezzen, és onnan valakit mindenáron eltávolítson. Világlátásunkat, ökopolitikai programunkat szeretnénk érvényesíteni. Ha a Fidesz veszélyezteti azt, hogy demokratikus választások legyenek, korlátozza az emberek választási szabadságát, alkotmányos jogait arra, hogy irányt váltsanak...

- De hát folyamatosan így lép! Mire várnak még?

Sch. A.: Ezekben az esetekben azt kell megnézni, hogy az egyharmad alatti ellenzék mit tud lépni. Nyitottak vagyunk. Amikor az első nagy téglát kiverték az alkotmányosság falából, együtt léptünk föl, s voltak kevésbé fajsúlyos ügyek is, amelyekről közösen szólaltunk meg.