Merjünk nagyot ébredni!

– Nyolc óra tíz perckor jön értem az önkéntes személyi titkárom, a saját autóján, a saját benzinjével. Ő készíti el a reggeli szendvicsemet – ismerteti napi menetrendjének első pontját Tétényi Éva, Esztergom független polgármestere.

Kávézóban ülünk, Budapesten. Emlékeztetőül: Tétényi Éva megválasztása után állóháború alakult ki az önkormányzati testületben többséget élvező Fidesz-frakció és a városvezető között. A település működése pedig megbénult.

– A sajtófőnökömmel – ő is önkéntes – megbeszéljük az eseményeket. Aztán ügyintézés, papírhalmok, akták. Szinte mindegyiket magam intézem, jó párban ott egy kis aranyos taposóakna. A jegyző nem áll szóba velem, írásbeli utasításait küldöncök hozzák, miközben minden csak rajta keresztül adható át nekem, a jogi iroda nem működik. Megesik, hogy a saját előterjesztéseimet sem kapom meg – sorolja nem szokványos programját Tétényi. – Ebédet szintén valamelyik önkéntesnél kapunk, szerencsére ez ügyben sorban állnak a jelentkezők, holnapra például rakott kel a menü. Aztán öt körül hazamennek az önkéntesek, marad a kemény mag. Ekkor szerkesztik a civilek által kiadott, kéthetente megjelenő újságot is. Hétfőnként este hatkor a főtérről úgy félszázan kötetlen egészségügyi sétát teszünk. A minap a cigánytelepet néztük meg, sokan azt sem tudták, hogy Esztergomban létezik ilyen. Hét-fél nyolc körül visszaérünk, akkor már nyugi van, és este tízig folytatódik a munka.
A patthelyzet miatt megállt az élet a városházán, a kiutat egyelőre nem találják.

– A testület nem tárgyal velem, a kormányhivatalnak nincs hatása az ügyekre. Az egyik önkéntesem két hónapja minden reggel felhívja előbb Navracsics Tibor, majd Orbán Viktor titkárságát, ahol udvariasan lerázzák. A miniszterelnök nem kíván beleszólni Esztergom életébe, persze a helyi Fidesz-frakció folyamatosan az ellehetetlenítésemen fáradozik, a minap a magánvagyonomra terheltek bírságot. Nincs jegyző, aljegyző, jegyzői osztályvezető, pénzügyi vezető, kincstárvezető, jogi osztály, nincs városüzemeltetés. A kifárasztásomra játszanak. Hiába, mert lassan kitanuljuk, hogyan lehet a semmiből működtetni a várost. Pont úgy, mint ha civil egyesület lennénk.

A korábbi városvezető, Meggyes Tamás nem adja fel.

– Megfogadta, amíg én vagyok a polgármester, nem szólal meg a közgyűléseken. Majd zárt ülésen, amikor becsukódik az ajtó, és nem forognak a kamerák, minősíthetetlen hangnemben beszél. Pocskondiáz, széket dobál. Irányítja a frakciót, SMS-eket küld, a hivatalban parancsokat oszt, mindenkit kirúgással fenyeget.
Az esztergomi állapot híre messzire eljutott. Mások mellett az Egymillióan a Demokráciáért Egyesület társelnöke, az amúgy egyszemélyes reklámcégét vezető Székely Sándor is megkereste a polgármester asszonyt.

– Próbáljuk felrázni az embereket, igyekszünk példát mutatni együttműködésből. Mi is önkéntes alapon dolgozunk, fórumokat, eseményeket, kerekasztal-beszélgetéseket szervezünk. Keressük, hol éri támadás a demokratikus intézményeket. Ma nincsenek válaszok, csak a jobb- és a baloldal között dúl a háború.
Közben nő a Tétényit támogatók tábora, az ország minden tájáról keresik.

– Az egykori millások képesek mozgósítani a fővárosban és környékén élőket, így együtt, hálózatban léphetünk fel – mondja a polgármester asszony. – Mi Esztergomban a mindennapokért küzdünk, rég nem érdekel, ki melyik párt tagja. Itt ügyek, emberi sorsok, megoldandó feladatok vannak. Csak egy példa: ha az önkormányzat a napokban nem szavaz forrást az intézményeknek, a dolgozók októberben nem kapnak fizetést. Ha pedig megszavazza, a város az adósságait nem tudja törleszteni. Káosz. Ami az országban nagyban történik, azt mi kicsiben megéljük. Így előbb-utóbb mindenki rájön, hogy esztergomi. A városban az emberek új polgármestert választottak, és azt hitték, minden megváltozik. De rájöttek, hogy a képviseleti demokrácia nem így működik. Most tanuljuk, milyen jogköre van a képviselőnek, és hogy mit is jelent „a legfőbb hatalom a népé” megfogalmazás. Korábban sokakat nem érdekelt, ki vagy melyik párt képviseli az érdekeit, hisz a parlamentben szavazógépek ülnek. De Esztergom népe szembesült azzal: nagyon nem mindegy, kik a képviselők.
Székely szerint ehhez a „tudatosodáshoz” az kell, hogy minél többször és minél intenzívebben fejezzék ki: sokan vannak, és segítik egymást.

– Csak együtt lehet fellépni. Országos hálózatot szeretnénk kiépíteni a hozzánk hasonlóan gondolkodóknak. Tartalommal töltenénk meg a demokráciát. Hisz veszélyben vannak a demokratikus alapértékek, a munkavállalói jogok, a sajtószabadság – magyarázza a társelnök.
– Merjünk nagyot ébredni! – mondja erre Tétényi Éva. – Tessék felfogni, vége a megszokott paternalista államnak, nincs már mindenre pénz, és olyan politikai elit alakult ki, amelynek a vállalthoz képest nagyon máshová esnek az erkölcsi értékei. A középre tartó erők gombamód szaporodnak, rengeteg ilyen társaság, egyesület működik. Ezeknek kell összeszerveződniük. Nemzedékem a Kádár-rendszerben nőtt fel, és most újra a pártállami rendszer kiépülését látjuk. Az egyetlen megoldás az árkok betemetése, az új együttműködés. Mi olyan, civilek által indított, pártokat összefogó szövetségen dolgozunk, amelyben nem lehet megosztani az embereket.
Esztergomban rövidesen helyi népszavazást tartanak.

– Újra összeáll a választási koalíció. Az ügydöntő népszavazást a Jobbik, az LMP, az MSZP és két civilszervezet kezdeményezi. Ha összeszedjük az öt kérdéshez a kétezer-kétszáz aláírást, a jegyzőnek négy hónapon belül ki kell írnia a népszavazást. Érdekes lesz.

Székely szerint félnek az emberek.

– Kértem egyik barátomat, hogy a rendezvényünkön játsszon el gitáron két számot. Azt mondta, hú, a politikát inkább kihagyná. Holott kerekasztal-beszélgetés lesz, és megiszunk egy pohár sört. Amúgy is döbbenet, hogy 2011-ben ott tartunk: bizonyos mondatokat, cikkeket nem lehet lehozni a sajtóban. Ha a legközelebbi tüntetésen százötvenezren leszünk, talán a kormány is elgondolkodik.
– Nem érdekli őket a felháborodás – véli Tétényi Éva. – Mi tavasszal több százan felgyalogoltunk Budapestre. És? Amíg a megmozdulásoknak nincs erejük, nincs hatásuk sem. Miközben az új Kádár-rendszert pont azok építgetik, akik a rendszerváltáskor ellene küzdöttek.