Mérgezett levegő – Egészségünk a politika csapdájában
Budapesten körülbelül az év felében magasabb a légszennyezettség a megengedettnél. Az Európai Unión belül csak Szófiában, Bulgária fővárosában haladja meg még ennél is több napon keresztül a szállópor koncentrációja az egészségügyi határértéket. Mindezért elsősorban az elöregedő gépjárművek által kipufogott káros anyagok felelősek, illetve a fa- és széntüzelés. Budapest lakosságának mintegy tíz százaléka fűt ilyen módon, emellett naponta hozzávetőleg ötszázezer autó közlekedik a városban. Ahhoz, hogy látható eredményt érjünk el, teljes mértékben fel kellene hagyni a fa- és széntüzeléssel, a városban közlekedő autók számát pedig legalább felére kellene csökkenteni.
A Greenpeace adatai szerint a rossz levegő miatt a budapestiek lényegében passzív dohányosoknak mondhatók. A szmog úgy hat ránk, mintha évente fejenként ezer cigarettát elszívnánk (ez körülbelül heti egy doboznak felel meg). Főleg emiatt az elmúlt tíz évben harminc százalékkal több lett az asztmás gyerek. Mindemellett tévhit, hogy az autóban ülve a felhúzott ablak védelmet jelent, mivel az utastérbe ugyanúgy beszivárognak ezek a káros részecskék, ráadásul ott is maradnak az autó utasterében. Az Európai Légzőszervi Társaság felmérése szerint a veszélynek a sokat autózók és a taxisok vannak leginkább kitéve.
A jelenleg hivatalos uniós előírás szerint a káros anyag aránya a levegőben nem haladhatja meg köbméterenként az ötven mikrogrammot. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint viszont már a húsz mikrogramm is káros az egészségre. Vagyis ha az EU-ban (így Magyarországon is) átlépi a határértéket a szennyezettség, akkor már régen túl vagyunk azon a szinten, ami egészségileg valójában elfogadható lenne.
Az autós forgalom korlátozását az úgynevezett dugódíj bevezetésével lehetne kezdeni, és ez ciklusokon átívelő konszenzust élvez Budapest főpolgármesterei között. Demszky Gábor elmondta, a dugódíj célja az lenne, hogy autóinkból kiszállva kényelmes tömegközlekedési eszközökön, gyorsan érjünk be munkahelyünkre, iskolánkba. Tarlós István kiemelte, hogy háromszázezer ember költözött az agglomerációba, ők reggelente kocsival mennek a városba dolgozni, és viszik a gyerekeiket iskolába, majd a nap végeztével a városon áthajtva érnek haza, ami nemcsak a légszennyezettséget növeli, hanem dugót is okoz reggel és délutáni is. Karácsony Gergely megígérte a dugódíj bevezetését, de jelenleg a stockholmi példát szeretné követni Budapesten, vagyis népszavazást írna ki a kérdésről.
S bár mindhárom főpolgármester a dugódíj híve, mégsem történt eddig semmi. A politikai kockázat persze érthető: aki autók ezreit tiltja ki vagy autók ezreit kötelezi fizetésre, könnyen közellenséggé válhat. A helyzetet tovább nehezíti, hogy az ellenzék mind a három főpolgármester alatt sarcnak hívta már csak a dugódíj gondolatát is. A mostani városvezetés most elszántabbnak tűnik. Ennek ellenére arról hallani, hogy majd valamikor a ciklus vége felé vezetnék be a díjat.
Dorosz Dávid klímavédelmi ügyekért felelős főpolgármester-helyettes elmondta, hogy a légszennyezés elleni harc annyira komplex feladat, amit csak egy minden problémára kitérő csomagban lehet megvalósítani. Ennek egyik része a behajtási díj, viszont ezért cserébe sokkal fejlettebb, olcsóbb, átszállásmentesebb, könnyebben elérhető közösségi közlekedésre van szükség. A közlekedés hatékonyabbá tételhez először is integrálni kellene a MÁV-ot, a Volánt és a BKK-t. Korszerűsíteni kellene a járműveket, csökkenteni a késéseket, megnövelni a kapacitást és mérsékelni kellene a jegy-, illetve bérletárakat, ezzel csábítóbbá téve a közösségi közlekedést. Tehát elsősorban átfogó minőségjavításra volna szükség. Ezenkívül az útfelújításokat és más forgalomlassító munkálatokat is sokkal jobban kellene szervezni, és így csökkenteni a dugókat. Sajnos mi, a közlekedők is vétkesek vagyunk: borzalmas a közlekedési morál, amin egyáltalán nem segít a közlekedési rendőrök hiánya.
Térjünk vissza az egészségügyi kérdésekhez: nemrég zárult egy kutatás, miszerint a schengeni övezetben 2016-ban Magyarországon halt meg a legtöbb rákos beteg. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma közleményében azzal hárította el a kormányzat felelősségét, hogy nem az egészségügyet kellene okolni emiatt. Szerintük a rákhalálozás elleni harcban maguk az emberek tehetik a legtöbbet, mivel egészséges életmóddal elkerülhető lenne sok rákos megbetegedés. Ha azt nézzük, hány magyar él a létminimum alatt, akik nem engedhetik meg maguknak az egészséges és változatos táplálkozást, milyen alacsony a társadalom alapvető tájékozottsága az egészséges életmóddal kapcsolatban és mennyire alacsony az életszínvonal az ország legtöbb területén, akkor az Emberi Erőforrások Minisztériumának kijelentése cinikus és felháborító. Ha Budapesten élünk, dolgozunk, iskolába járunk, kávézók teraszain üldögélünk, és ez fejenként heti egy doboz cigaretta elszívásával ér fel, akkor kifejezetten dühösek lehetünk döntéshozóinkra, akik csupán az egyén felelősségének tartják, ha valakinek tüdőrákja lesz.
A környezetvédelem globális problémákról szól, de a légszennyezés regionális ügy, és csak a döntéshozók akaratán múlik, tesznek-e ellene. Tény, hogy rengeteg nehézséget jelent a dugódíj bevezetése, és naivitás lenne azt hinni, hogy nem szempont a politikai támogatottság megőrzése. De talán kiindulhatunk onnan, hogy ne dugódíjnak nevezzük ezt a koncepciót, hanem például tüdővédelmi adónak, asztmaellenes hozzájárulásnak vagy éppen gyermekegészségügyi alapdíjnak. Így talán nehezebb lenne a bevezetése ellen érvelni, és mutatná a téma lényegét: ez egy olyan politikai döntés, amely jelentősen javíthatna az egészségünkön már rövid idő alatt is. És miről kellene hogy szóljon a politika, ha nem pont erről?
