Menekülnének az állami korlátok elől, a Corvinus után modellt váltana a MOME, az Állatorvostudományi Egyetem és a Debreceni Egyetem is
„Minden korábbinál brutálisabb tandíjrendszer jön.” „Gazdagok elitegyeteme lehet a Corvinus, 2020-tól nem hirdetnek állami férőhelyet.” „Aki szegény, ne tanuljon?” Ilyen és ehhez hasonló címekkel reagált a sajtó az elmúlt napokban a Budapesti Corvinus Egyetem átalakítása körüli információkra. Mivel miniszteri interjúkra lényegében nincs mód, az újságírók leginkább hivatalos sajtóközleményekből próbálják rekonstruálni, mi várható a BCE-n és a felsőoktatás egészében.
A Négymillió egy félév: 2030-ra gazdagok elitegyeteme lehet a Corvinus típusú hírcunamit a Népszava indította el: a lap beszámolt egy dolgozói értekezletről, amelyet az intézmény nemrég kezdődött átalakítása miatt hívtak össze. Mint arról hetek óta tudni lehet, a BCE átkerült az innovációs tárca alá, egy állami alapítású alapítvány fenntartásában működik tovább, a tervek szerint 2019 nyarától. Ezen a vezetői értekezleten a Népszava információi szerint Lánczi András (aki egyben a kormányközeli Századvég Alapítvány elnöke is) próbálta nyugtatgatni az intézmény oktatóit, hogy nem lenyúlni akarják az egyetemet, egyetlen elvárás van csak a kormány részéről: a világszínvonal elérése.
A Népszava úgy értesült, ezen az ominózus vezetői értekezleten arról beszéltek az egyetem vezetői, hogy „a fizetős hallgatók nagyobb arányban, legalább 60 százalékban legyenek jelen az egyetemen (a jelenlegi helyzet egyébként épp ennek a fordítottja: ma 60 százalék az állami ösztöndíjas, 40 százalék az önköltséges hallgatók aránya)”. A kiszivárgott információmorzsákból nem adódik az a következtetés, hogy elitegyetem lesz a BCE, illetve négymillió forintos lesz a tandíj. A BCE abban az értelemben már ma is elitegyetem, hogy csak elvétve találni itt hátrányos helyzetű diákot. Állami ösztöndíjas férőhelyeket pedig nem hirdetnek 2020-tól, ha sikerül kiszervezni az intézményt alapítványi fenntartásba, hiszen akkortól a BCE-t fenntartó alapítvány vagyonából kapnak majd támogatást az állami hallgatók. Úgy lesz minden, ahogy eddig: mindenki fizet, aki nem kap ösztöndíjat. Abban a működési modellben tehát, amelyet a BCE-re kidolgoztak, nem közvetlenül az állam fogja az ösztöndíjakat finanszírozni, hanem az egyetem, de ebben a keretben is ugyanúgy működhet majd a tandíjmentesség, illetve a hallgatói juttatások rendszere, ahogy a fenntartóváltás előtt.
Nézzünk rá az arányokra: az a terv, hogy csökkenjen az ösztöndíjas hallgatók aránya 60-ról 40 százalékra. (A BCE-n jelenleg nem 60 százalék az államilag finanszírozott, frissen felvett hallgatók aránya, hanem 78,3, de ez most részletkérdés.) Az arány megváltoztatása nem feltétlenül azt jelenti – ahogy azt a legtöbb, a BCE átalakítását követő cikk sugallja –, hogy csökkenni fog az ösztöndíjas hallgatók száma. Ha arányszámokról van szó, akkor nem mindegy, hogy az abszolút értékek hogyan változnak. Úgy is lehet az arányokon változtatni, ha a fizetős hallgatók számát (akár külföldi, fizetőképes diákokkal) az egyetem képes növelni.
Ami a négymillió forintos tandíjat illeti, a sok képzés közül egyetlenegy valóban ennyibe kerül majd, mégpedig egy speciális üzleti képzés, amelyet a BCE egy kínai egyetemmel közösen tervez elindítani. A tandíjjal kapcsolatos híreket azért is nehéz ellenőrizni, mert sem Lánczi András rektor, sem Palkovics László miniszter nem kommunikál érdemben a sajtóval. A világszínvonalra törő rektor egyébként a Népszava tudósítása szerint nemcsak az újságírók kérdéseit hagyja figyelmen kívül, hanem arcpirító módon fojtja bele a kollégáiba is a szót, ha kérdezni mernek.
Az ördög ez esetben is a részletekben rejtőzik. Tudni kellene, hogy a létrehozandó közalapítvány (amely a BCE fenntartója lesz) kuratóriumában kik ülnek majd, mint ahogy azt is, mekkora lesz az alapítói vagyon. A pletykák 350 milliárdos részvénycsomagról szólnak.
Az tehát, ha a BCE működési modelljét valóban kiterjesztik más egyetemekre is, nem jelenti azt, hogy kevesebb ösztöndíjas hallgató lesz a magyar felsőoktatásban. A mobilitási csatornákat nem a tervezett egyetemi fenntartói modellváltások dugaszolják el.
Az ágazatot 2020-ban valójában azzal éri majd brutális csapás – ha a kormány addig nem módosít a felsőoktatási törvényen –, hogy ekkortól kötelező feltétel lesz a nyelvvizsga a felsőoktatásba jelentkezéskor. A 168 Óra néhány héttel ezelőtti megkeresésére, vajon módosít-e a 2020-as dátumon az illetékes minisztérium, a humántárca azt válaszolta: nincs ilyen szándék. Pedig az Oktatási Hivatal felmérése szerint elképesztően színvonaltalanul működik a közoktatásban a nyelvtanítás.
Értesüléseink szerint a napokban kerülhet a kormány elé az az előterjesztés, amely a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem nemzetközi innovációs és kreatívipari tudásközponti részvételének erősítéséhez szükséges működési modellváltásáról szól. Nemcsak a BCE, hanem más egyetemek is menekülnének a fojtogató állami korlátok elől. A lapunk birtokába került előterjesztésben a kormány számára két lehetőséget vázol Palkovics László, a modellváltást előkészítő miniszter. Bár az előterjesztésben nincs szó róla, az is benne van a pakliban, hogy minden marad a régiben, néhány jogszabály-módosítással oldanák azokat a kötöttségeket, amelyek a költségvetési szervként működő Mome-t akadályozzák. Ezt a lehetőséget az előterjesztés már csak azért sem javasolja, mert ezzel próbálkozik a magyar közigazgatás tizenöt éve, nem túl sikeresen. Az első lehetőség megegyezik a BCE-re váró átalakításokkal, azaz a Mome is állami alapítású alapítvány fenntartásába kerülne. E modellnek a megvalósulása esetén az állam betolja az ingatlanvagyont a fenntartó alapítványba, az egyetem pedig az államháztartáson kívül gazdálkodik. Így működnek a magánegyetemek, például a Milton Friedman Egyetem vagy a Budapesti Metropolitan Egyetem ma is. Az alapítvány helyében működhetne cég is, a lényeg, hogy jogi személy legyen, amelynek az állam át tudja adni a fenntartói jogokat. Ezen intézmények fenntartóival az állam közfeladat-ellátási megállapodás keretében szerződést köt, így rendelhet meg szolgáltatásokat az adott egyetemtől, például évente meghatározott számú közgazdász képzését. A feladathoz az állam adja forrást. A BCE esetében ettől annyiban térne el a működési modell, hogy az új struktúrában – a tervek szerint – az intézmény már nem kötne közfeladat-ellátási szerződéseket, hanem az ösztöndíjakat és a működési költségeket az alapítói vagyonnal való gazdálkodásból és a tandíjakból fedezné.
Az előterjesztésben Palkovics azonban egy másik modellt is leír, amely az alapítványi fenntartáshoz képest is újdonság. Ennek lényege, hogy
a Mome „államháztartáson kívüli működését egy újonnan kialakítandó közjogi keretrendszerben” szerveznék meg.
E modell lényege, hogy az osztrák és finn egyetemekhez hasonlóan a fenntartói jogok jelentős részét az egyetem maga gyakorolja saját testületein keresztül, a minisztérium szerepe csupán a törvényességi felügyeleti, ágazatirányítási funkcióiból adódó kontrollra szűkülne. Ez autonóm, önigazgató működési forma, fényévekre attól a centralizált, állam által megszállt felsőoktatástól, amelyet az Orbán-kormány eddig az ágazatra kényszerített az elmúlt években. Talán pont ezért ennek a működési modellnek a megvalósítására van a legkisebb esély, noha ez több intézmény számára is megoldást jelentene. Mert nemcsak a Mome, hanem
a győri Szent István Egyetem, az Állatorvostudományi Egyetem és a Debreceni Egyetem is szívesen váltana modellt.
Ehhez az önigazgató egyetemi modellhez sok mindent kell előkészíteni, mert ilyen közjogi forma ma még nem létezik, bár úgy tudjuk, Palkovics minisztériumában minden szabályt kidolgoztak már, ha mégis emellett döntene a kabinet.
Ezt a működési modellt már régóta szorgalmazzák az érintett intézmények: tavaly tavasszal Bódis József jelenlegi oktatási államtitkár, akkor még a Magyar Rektori Konferencia elnökeként úgy nyilatkozott a 168 Órának, hogy „a túlszabályozottság és a merev struktúra önmagában korlátja a dinamikus fejlődésnek, a versenyképesség javulásának. Annak érdekében, hogy a felsőoktatás versenyképessége és hatékonysága érdemben javuljon, növelni kell az oktatási ráfordítások mértékét, és meg kell fontolni más működési formák bevezetésének lehetőségét”. Bódis a rektori konferencia elnökeként ki is dolgoztatott egy szakértői anyagot arról, hogyan is nézne ki a magyar felsőoktatás önmagukat igazgató, autonóm intézményekkel.
A két modell egyike sem jelentené azt, hogy kevesebb hallgató előtt nyílik ki a felsőoktatás kapuja. Annak okait, hogy a hátrányos helyzetű diákok elől egyre inkább elzáródnak a felsőoktatásba vezető utak, elsősorban nem az egyetemi működési modellváltások körül, hanem az Orbán-kormány közoktatást és szakképzést érintő politikájában kell keresni.
