Megyek előre, mint a traktor

- Lemond?

– Miért kéne lemondanom?

- Áll a bál a trafikmutyi körül.

– A politikai támadások kezelése nem a mi reszortunk. A mi feladatunk a rendszer felállítása, majd szerződéskötés a nyertesekkel, hogy július elsején 5414 trafik megnyithasson.

- Az urambátyámalapon zajló trafikosztások ellenére?

– A döntést nem mi, hanem a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, maga a miniszter asszony hozta meg. Mi az előkészítésben és a lebonyolításban veszünk részt. Az a dolgunk, hogy támogassuk a koncesszióra jogosultakat, és a mindennapokban alkalmazzuk a fiatalok védelmében hozott dohánytörvényt.

- Lázár János a múlt hétfőn kijelentette: a nevesített, konkrét mutyiknak következményük lesz. Erre Hadházy Ákos szekszárdi fideszes képviselő azt nyilatkozta: náluk listával érkező választókerületi elnökök szabták meg, kiknek kell nyerniük a pályázaton.

– Az már konkrétum, ha egy képviselő állít valamit? Bárki bármilyen listát lobogtat, a mi zárt, vasrácsos rendszerünkből biztosan nem ment ki információ. Egy kisvárosban persze könnyedén kiderül, kik indulnak, és óhatatlan, hogy politikusok is beszélgetnek róla. Nálunk 64 ember dolgozott a 15 ezer beérkezett pályázaton, a 19 tonnányi szerződés feldolgozásán, elbírálásán. Szóval még egyszer: innen lista nem került ki. Én nem találkoztam választókerületi vezetőkkel.

- Ezt nem is állítottam.

– A visszaéléseket a rendőrség feljelentés esetén kivizsgálja. Nekem a politikai felhangokkal nem kell törődnöm.

- Tehát az egyre növekvő számú „fideszes trafik” ellenére sem kell változtatnia semmin?

– Várható volt az erős visszhang. A változtatás óriási: hárommillió dohányost és negyvenötezer kereskedelmi egységet érint. Az eddigi kiskereskedelmi forgalom nyolcvan százaléka üzletláncoknál, tíz százaléka benzinkutaknál zajlott, és mindössze nyolc százaléka maradt a kis trafikokra. Most az utóbbiaké lesz az egész. Iszonyú nagy az átrendeződés, rengeteg érdeket sért.

- Lázár János rászállt a Philip Morrisra? Miért?

– Ezt az ügyet is a politika kategóriájába sorolom, nem tisztem foglalkozni vele. Amúgy nem egyes szereplőkkel van baj, hanem maga a rendszer volt hibás: az ötszázmilliárdos piac csaknem kilencven százaléka a multik zsebébe folyt, amelyek ráadásul távolról sem három-négy százalékos árréssel dolgoznak. Most a dohányüzlet az üzletláncoktól száz százalékban a kis- és közepes vállalkozókhoz kerül.

- Állítólag sok helyen strómanok kapnak jogot, megbízóik „trafikláncokat” építenek.

– A mi rendszerünket nehéz kijátszani, a nyertes ugyanis húsz évre kap koncessziót, teljes vagyoni felelősséggel. Tételezzük fel, hogy ön az én strómanom, és nyer egy koncessziót. Adok magának pénzt és árut, megy az üzlet, ön pedig három hónap múlva azt mondja, „ez jó biznisz, kell nekem”. Ilyenkor mi van?

- Kigyullad a trafikom. Vagy inkább az autóm.

– Nem hiszek az ilyen strómantörténetekben. Ennél jobb rendszert lehetetlen kialakítani.

- A bevásárlóközpontok szövetsége szerint a deklarált kormányzati célnak az ellenkezője érvényesül, hiszen a korábbiakhoz képest sokkal több egészségkárosító szert lehet majd kapni a trafikokban: egyebek mellett alkoholt, energiaitalt és kávét.

– A termékbővítést mi javasoltuk, mert aggódtunk, ha csak a dohánytermék marad a törvényben, nem lesz elég pályázó.

- Annak idején három-négy százalékos árrésről volt szó. Aztán először a termékkör bővült, majd miután a jelentkezők beadták a papírokat, az árrés az eredetinek a háromszorosára, tíz százalékra dagadt. Korrekt eljárás menet közben változtatni a feltételeket? Leginkább azokkal szemben, akik körön kívüliként nem sejthették, hogy mégiscsak jó biznisz lesz trafikot üzemeltetni, s nem jelentkeztek?

– A változás segíti a családi vállalkozásokat. Engem ez érdekel az egészben.

- Történjen bármi, teszi, amit mondanak önnek.

– Igen, végrehajtó vagyok, megyek előre, mint a traktor. Majd ha szólnak, hogy álljak meg, abbahagyom. De az nem valamelyik portál cikke miatt lesz.

- Sok a pletyka, még a frakcióvezetőjükre is sár fröccsent. Igazán nyilvánossá tehetnék a pályázati anyagokat. Vagy az még nagyobb bajt szülne?

– A pályázat elbírálási szempontjai nyilvánosak, és készítünk egy összefoglalót is a koncessziós törvény alapján. Az pedig miért baj, hogy Rogán úr szomszédja is nyert, aki tizenhat éve foglalkozik dohánnyal? A pályázatot üzleti tervek alapján bírálták el.

- Ami szubjektív.

– Az. Ön talán ötven pontot adna rá, én meg húszat.

- A pályázatokat önök készítették elő, és terjesztették egy 14 tagú, az inkognitóját őrző bizottság elé. Különös ez a névtelenség.

– Szerintem pedig természetes. Érkeztettük, bepolcoztuk a négyszobányi, plafonig érő dokumentációt. Legalább háromszor néztük át a 15 600 pályázatot egy automatikus szűrőrendszeren keresztül, és a kötelező vállalásokat is így regisztráltuk. A bírálóbizottság nem döntött, hanem javaslatot tett a miniszter asszonynak a szerződéskötésre. Ráadásul még csak most zajlik a szerződések véglegesítése, de már azzal bombáznak, ki nem nyert, és kinek a sógora kapott trafikot.

- Az ön sógora is trafikos lesz.

– Nem titok, a húgom férjének családja húsz éve ezzel foglalkozik. Több pályázatot is beadtak, kettővel nyertek. Egykori sportolóként nehezen élem meg ezeket a támadásokat.

- Akkor miért nem száll ki?

– Az könnyű lenne, hisz még csak nem is a pénzért csinálom, de ha kapok egy feladatot, nem szállok ki félúton. A kormány felvállalta, hogy a fiatalok védelmében átalakít egy hatalmas rendszert, és csökkenti a dohányzást. Ezt nem szabad csak úgy abbahagyni. Tudja, hány szál cigi fogyott tavaly? Tizenkétmilliárd.

- A célt – a deklaráltat – senki nem kifogásolta.

– De akkor miért kreálnak politikai ügyeket? Azt állítják, tízezrek munkahelyét veszi el a döntés, miközben eddig mindössze kétszáz trafik működött. Eközben a nagy üzletláncok több tízezer fiatalt szolgáltak ki ellenőrizetlenül dohánytermékkel. Nem gondolja, hogy valami más is van a háttérben, mint a „ki kinek a kije”? Azzal is riogatták az embereket, hogy nem élnek majd meg a trafikból. Most meg az a vád ér minket, hogy túl jó a lehetőség. Most akkor mi a baj?

- Az, hogy menet közben változtatták meg a feltételeket – de erről már beszéltünk. Amúgy a pályázatban a megszerezhető százhúsz pontból hatvanat ért az üzleti terv, huszonötöt pedig az, ha a jelentkező vállalta a július 1-jei nyitást. Utóbbi önmagában többet nyomott a latba, mint egy helyi lakos hétköznapokra tizenkét, szombatra nyolcórás garantált nyitva tartása.

– A szempontrendszert a minisztérium készítette elő, amelyet a pályázók ismertek. Célunk volt a zökkenőmentes átállás.

- Hová siettek?

– A törvény szerint július 1-je az átállás napja.

- Miért? Miért nem mondjuk 2014. január 1-je?

– Ezt a kérdést az Országgyűlésnek javasolnám feltenni. Pár hónapja az volt a baj, miért tilos rágyújtani az éttermekben, mára viszont természetessé vált az új helyzet. Döntéseket gyorsan és határozottan kell hozni, és így is kell végrehajtani.

- Gyorsan változtatták meg az információszabadságra és adatigénylésre vonatkozó törvényt is, így végképp lehetetlen hozzájutni a kívánt pályázati anyagokhoz.

– A miniszterelnök úr azt mondta, nem ezért született a jogszabály, hisz csak jövő márciusban lép életbe.

- Orbán Viktor azt nyilatkozta, majd a szerződések megkötése után „mindenki mindenbe belenézhet”.

– A törvényi előírásnak megfelelően az emlékeztető anyagokba a betekintés lehetséges lesz, az ebben foglalt adatok nyilvánosak lesznek.

- Ön szerint a pályázati információ közérdekű adat?

– Ha a pályázó hozzájárul saját dokumentációjának nyilvánosságra hozatalához, megteheti: mind a 15 600 pályázónak megvan otthon a másolata. Tessék őket megkeresni. Nem értem, miért lovagol ezen a sajtó.

- Mert nagy a tét. Sokak szerint az ötezer trafik jelentős részéből a választások előtt helyi kis fideszes választási központ lehet, és ebbe az országos hálózatba ömlik majd az információ, lehet plakátozni, kampányolni.

– Ez már a sci-fi kategória, nem gondolja? Talán azt is elképzelhetőnek tartja, hogy valakik kicsi narancssárga buborékokkal jelölték meg előre a nyertesnek szánt pályázatokat?

- Buborékkal nem. Állítólag iksszel.

– Ezt bizonyítani kell. Én csak azt tudom ismételni: innen pályázati anyag nem került ki. Ha bárki lobbizott valakiért, azt a politikusokkal kell megbeszélni.

- A vak komondoros asszonyverő fideszes Balogh József is nyert.

– Tényleg? Erre nem tudok mit mondani. A pályázatából nyilván nem derült ki, hogy veri a feleségét.

- Beszélt minderről Németh Lászlóné miniszter asszonnyal?

– Igen. Annyit mondott, teljesen természetes, hogy ennyi vesztes esetén ilyen sok a reklamáció. Ettől függetlenül a folyamat zajlik tovább.

- Nem aggódott a történtek miatt?

– Abszolút nem.