Meghekkelheti a civil világ a pártokat?

„Pártok ne jöjjenek, nem akarunk politikai szervezetek molinói alatt tüntetni” – számos civil demonstráció kezdődött ehhez hasonló szervezői ukázzal. A pártoktól való távolságtartás mellett a civilek gyakran próbálják meghekkelni az általuk impotensnek tartott politikai szervezeteket, akcióra igyekeznek bírni őket, elvégzik helyettük azt a munkát, amit nekik kellene: népszavazási ügyekben aláírást gyűjtenek, kormányellenes tüntetéseket szerveznek, előválasztási technikákat dolgoznak ki.

– A sikeres pártok mögött mindig van társadalmi bázis. Ez most egyetlen ellenzéki pártra sem igaz – mondja Székely Sándor független fővárosi képviselő, a Magyar Szolidaritás Mozgalom ügyvezetője.

Ő – elmondása szerint – ennek a háttérnek a kiépítésében akar segíteni. Krasztev Péter irodalomtörténésszel, a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet volt igazgatójával és Gulyás Balázzsal, az internetes tüntetés egyik szervezőjével decemberben, a két ünnep között szervezte meg azt az akciót, amelynek végén 39 civil – médiakutató, író, polgármester, szociológus, aktivista, jogász, színész – Majtényi Lászlót javasolta köztársasági elnöknek. A petíció aláírói arra kérték a pártokat, hogy hivatalosan is indítsák Majtényit az újrázni készülő Áder János ellenében az áprilisban esedékes köztársaságielnök-választáson.

– A civilek és a pártok között nincs átjárás. Ám a politizáló civilek keresik a kapcsolatot a pártokkal. Erre példa Majtényi László jelölésének kezdeményezése is. Együttműködésre vagyunk ítélve. De ma még hiányoznak azok a balos mozgalmak, ahonnan új eszméket meríthetnének a pártok és ahonnan új arcok kerülhetnének a politikába – mondja Székely.

Fotó: Kovalovszky Dániel

Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője szerint a civil társadalom nem a pártokkal, hanem mindig a közhatalommal áll szemben. Úgy véli, Magyarországon a többség nincs tisztában a civil szféra fogalmával. A párton kívüli szervezetek többsége azért jön létre, hogy lokális vagy országos szinten befolyással bírjon a közügyekre, azaz a politikára. Már a rendszerváltozás is a civil társadalom feléledésével járt együtt.

– A Fidesz a KISZ-szel szemben azért jött létre, hogy civilként befolyást gyakoroljon és alternatívája legyen az állampárt ifjúsági szervezetének – magyarázza.

Az utóbbi időben a parlamenti ellenzéki pártok gyengesége miatt sokan a civilekben kezdtek bízni: a Milla-mozgalom demonstrációitól az internetadó elleni tüntetésig számos civil megmozdulás szerveződött, ám egyikből sem alakult ki erős politikai mozgalom.

Lattmann Tamás nemzetközi jogász korábban több népszavazást is kezdeményezett Gulyás Balázzsal és Vajda Zoltánnal együtt. Volt olyan népszavazási javaslatuk, amely a Kúrián vérzett el, máshoz – mint például a tankötelezettség 18 éves korhatárra való visszaemeléséhez – nem sikerült összegyűjteniük a kétszázezer aláírást. Létrehozták az Új Magyar Köztársaság Egyesületet, amelynek Lattmann az egyik ügyvivője. Ő később képviselője lett az Alternatíva Körnek, amely „szakemberek gondolkodó szellemi köreként” aposztrofálja magát.

– Mindkét szerveződés megalakításakor az volt a kiindulópont, hogy a politika és a politizáló civil szféra elválik és el is választandó egymástól. A civilek sokszínű világa ugyanis a szabadság, a célokban való megkötöttség nélküliség világa. Hiba azt gondolni, hogy a politizáló civilek a pártok helyébe tudnak lépni, ők csupán impulzusokat tudnak adni a közhatalom megszerzéséért és megtartásáért, meghatározott versenyszabályok mentén, konkrét közpolitikai célért küzdő politikai szervezeteknek – mondja Lattmann Tamás.

Szerinte a politikai szereplők úgy gondolják, hogy a politizáló civil szervezetekre való mutogatással versenyelőnyt lehet elérni.

– Ebből a civil szféra megerősödve tud kijönni, hiszen az általa képviselt ügyek utat találnak a döntéshozókhoz – teszi hozzá.

Lattmann Tamás szerint népszavazási kezdeményezésük hátterében nem csak a dafke attitűd állt, a témák voltak fontosak: például az állambiztonsági múlt feltáratlan, megoldatlan ügye vagy a tankötelezettségi korhatár kérdése. Számos, általuk felvetett téma a mai napig a politika kereszttüzében áll, így például a közoktatás helyzete, amely aggályokat utoljára a siralmas PISA-eredmények igazoltak vissza, vagy éppen a Miniszterelnökség felesleges, városképi és műemlékvédelmi szempontból aggályos, ugyanakkor sok milliárdba kerülő költöztetése.

– A politikai pártok versenyben gondolkodnak. Ha támogatnak egy civil kezdeményezést, nagy kockázatot nem vállalnak. Hiszen így egy, a társadalom számára fontos téma mellett tudnak kiállni, miközben az esetleges kudarcért részben a politizáló civilek vállalják a felelősséget – mondja.

– Szomorúnak tartom, hogy a civileknek bele kell folyniuk a pártpolitikába – kezdi Sándor Mária, a fekete ruhás nővér, számos tiltakozás szervezője, aki kezdetben azért lépett, mert a szakmájáért akart tenni, de szerinte ma már ennél többre van szükség:

– A civilek rávilágítanak arra, mit kell tennie a politikusoknak a társadalom érdekében. Szakmánként kell bemutatni, hogy az oktatás, az egészségügy és a szociális szférában milyen gondok vannak.

Úgy véli, az ellenzéki pártoknak, bár a sajtószabadság helyzetéről vannak információik, de más szakterületekről nincs valós tudásuk.

– Ők is az elit részei, a saját bőrükön nem érzik, mi a kiszolgáltatottság, nem tudják, milyen világban élnek a kétkezi munkások.

Fotó: Kovalovszky Dániel

Magyar György ügyvéd másokkal együtt nemrégiben bemutatta azt a digitális platformot, amely lehetővé teszi a választópolgárok által ajánlott civil jelöltek és ellenzéki pártok online előválasztását. Az Online Nulladik Forduló elnevezésű kezdeményezéssel – Magyar György szerint – az eltörölt kétfordulós választási rendszer elő­­nyeit kívánják visszahozni.

– Ne füstös szobákban dőljön el, hogy melyik párt melyik jelöltje indul a választásokon. Ez nem bemondásra megy. Ha a pártok politikai jelöltet indítanak, a jelenlegi hatalom malmára hajtják a vizet – mondja Magyar György. Ő korábban civil jelöltként indult a főpolgármester-választáson is. Időben visszalépett Bokros Lajos javára, ám az LMP, a Liberálisok és a Jobbik aspiránsa versenyben maradt, ezzel megosztották az ellenzéki szavazókat, és ismét Tarlós István, a fideszes jelölt győzött.

– A képviseleti demokrácia defektes: nemcsak a hatalom betonozta be magát, hanem az ellenzéki pártok is. Úgy kell elképzelni az előválasztást, mint a gulyáslevelest. A kanállal mélyre kell merítenünk, hogy az értékes tartalom a felszínre kerüljön. A pártok elpocsékolják az erejüket, ezért kell segíteniük a civileknek – mondja Magyar György.

Az előválasztás, vagyis a nulladik forduló után ő kétlépcsős választást képzel el. Az elsőben kötött mandátummal mennének az ideiglenes parlamentbe a képviselők: alkotmánymódosítást hajtanának végre, megváltoztatnák a választójogi törvényt, megalkotnának egy antikorrupciós jogszabályt, aztán feloszlatnák a parlamentet és új választást íratnának ki.

– A második választáson már felvennék a levett pártsapkáikat a pártok, és igyekeznének meggyőzni a választóikat: győzzön a jobb, de ne a Jobbik – teszi hozzá.

Juhász Attila szerint tévedés azt gondolni, hogy a pártokat önmagukban dinamizálni tudják a civilek, ők ugyanis nem képesek pótolni a pártoknál hiányzó önszerveződést, hiszen az internetadó elleni, soha nem látott tömeges felvonulásból sem tudtak profitálni az ellenzéki erők, a politikájuk nem kapott új lendületet.

– Sok politikai pályára készülő ember az utált pártok helyett a civil szerveződésekben kezdi meg a pályafutását. Ezzel semmi gond. De közben nem szabad azt hinni, hogy a civil és a politikai világ egymástól hermetikusan elválasztható. Évekkel ezelőtt civilekből alakult az LMP is.