Médiafront

A Fidesz–KDNP-pártszövetség elsöprő győzelmének legitimitását nem vonom kétségbe. Nem gondolom viszont, hogy a „csúcstámadásban” az oxigént is ennek arányaiban kell(ene) adagolni a médiában. (E tekintetben már korábban is megvolt a kétharmados túlsúly.) A „médiaegyensúlyért” (?) eddig is sokat tett üzletemberek befolyásos kapcsolati (?) tőkéje sokat kamatozhat az Orbán-kabinetben. Baljós előérzeteimet erősíti a Szalay Annamária vezette új médiahatóság létrehozása, amely centralizálná a honi médiapolitikát. Ugyancsak aggodalomra ad okot a szakma előtt is ismeretlen törvénykezési elképzelés a nyomtatott és az elektronikus sajtópiac szabályozásáról. Az is félő: kezdetét veszi egy szisztematikus „tanítási”, (ki)oktatási folyamat. Kétségem sincs afelől, hogy bőséggel akadnak majd médiamunkások, akik mindehhez lelkesen asszisztálnak, és nagyobb fordulatszámra kapcsolhatnak. Az új kormány felelőssége médiafronton is óriási! Nem engedheti meg magának a morális pánikkeltést, nem szűkítheti le politikai kommunikációját egy romokban (?) heverő ország látképére, üres propagandisztikus médiaüzenetekre. Attól tartok, Szijjártó Péter sem lesz képes hosszú távon retorikájával tartani a frontot. Még „ügyes” frazeológiával sem lehet jóllakatni a konkrétumokra kíváncsi sajtót. Az elnöki kabinetnek a média működését és fogyasztási szokásait jól ismerő spin doctorokra (politikusokat sajtókapcsolatokra felkészítő szakemberekre) lesz szüksége. Persze a legjobb az lenne, ha a politika kellő önmérsékletet tanúsítana, a média pedig informálna, nem pedig kiszolgálna. Nagy Zoltán Debrecen