Matolcsynak eddig bejött az óvatosság

Egyelőre tartózkodik a hevesebb piaci reakciót kiváltó unortodox lépésektől a Matolcsy-féle Nemzeti Bank: az óvatos alapkamat-lefaragás folytatása nem újdonság, a kéthetes kötvényállomány csökkentése szintén nem nagy meglepetés. Ez utóbbi módjának bejelentése ugyan gyengítette a forintot, de úgy tűnik, hogy a 300 körüli euróárfolyam még jól megfelel a kormánynak.

2013. április 24., 14:21

Az előzetes aggodalmakat cáfolni látszik Matolcsy György eddigi jegybankelnöki ténykedése. A gazdasági minisztersége alatt tanúsított makacs voluntarizmusának és a realitásoktól elrugaszkodott nyilatkozatainak nyoma nincs, egyelőre jórészt elmaradt azoknak a nem hagyományos monetáris eszközöknek a bevetése, amelyeket korábban éppen ő sürgetett. A banki hitelezés ösztönzésére és a devizaadósságok átváltására meghirdetett, összesen 500 milliárd forint keretösszegű program felettébb mértéktartó, és nem nevezhető kockázatosnak a jegybanki devizatartalék nagyjából tizedének felhasználása sem a rövidtávú banki forintkötelezettségek átforgatására sem.

Megfontoltságra vall a mostani alapkamatvágás is, az új történelmi mélypontot jelentő 4,75 százalékot már beárazta a piac, sőt a jelek szerint a további, fokozatos csökkentés sem fog megrázkódtatást okozni. Szakértők szerint 4 százalékig még van tér, tekintettel az alacsony inflációra és a kedvező befektetői hangulatra. Ez utóbbival óriási szerencséje van Matolcsynak: a pénzpiacokra pumpált hatalmas likvid pénzmennyiség nyomán a kockázatvállalási kedv megnőtt, és ez kedvez az egyébként bizonytalannak tartott országoknak, köztük hazánknak. Az itteni, még mindig 3-4 százalékos kamatfelár igencsak vonzó, mindaddig, amíg nagyobb kockázatok nem fenyegetnek.

Szó nincs tehát arról, hogy a kormányfő jobbkeze az új bársonyszékbe átülve egyik napról a másikra megváltozott, és az unortodoxia apostolából a konzervatívabb lépések hívévé vált. Egyszerűen annyi történt, hogy az MNB legfőbb feladatának ellátásához, az infláció féken tartásához és a stabil finanszírozás biztosításához a jelenlegi körülmények között nincs szükség szokatlan eszközök bevetésére, sőt: a piacon kívüli kormányzati intézkedések nyomán a pénzromlás üteme meglepően alacsony, a kamatterhek pedig a kedvező külső légkör miatt maguktól csökkennek.

Mindez növeli a jegybank mozgásterét a gazdaságösztönző lépéseknél is, egy kis monetáris lazítás fel sem tűnik. Az már más kérdés, hogy az eddig megismert intézkedések hatása minimális lehet, részben nagyságrendjük miatt, részben pedig azért, mert a növekedés beindulásának nem a pénzhiány, hanem a korlátozott kereslet és a bizonytalan jövő az oka. Ezen nem segít, ha a bankok olcsóbb forráshoz jutva kedvezőbb hiteleket nyújtanak, mert a megcélzott kkv-k vagy nem hitelképesek, vagy nem mernek kölcsönt felvenni. Jobb lenne a helyzet, ha az állam a hitelekre garanciát vállalna, ezzel azonban a költségvetést terhelné, miközben a hiánycél tartása abszolút prioritást élvez.

Látszik ez nem csupán a tavalyi túl szép hiányadatból, hanem abból az igyekezetből is, hogy valahogy eltüntessék az MNB idei, 100 milliárd forintra becsült veszteségét. Matolcsyék ehhez a kéthetes jegybanki kötvényállomány leszorítását is fel akarják használni, kiszorítva ebből a lehetőségből a bankok egy részét, arra kényszerítve őket, hogy betétre váltsanak vagy állampapírt vegyenek. Összesen 900 milliárd forinttal akarják csökkenteni a kötvényállományt, és ettől 40-50 milliárd forintos megtakarítást várnak. Szakértők szerint ez a módszer csak akkor lehet sikeres, ha az MNB saját tartalékaiból devizát biztosít a bankok számára a felszabaduló forintösszegek részbeni átváltására.

A kéthetes kötvényekkel kapcsolatos szándék nem igazán merész húzás, mégis kedvezőtlen reakciót váltott ki a pénzpiacokon: a forint csaknem két százalékkal gyengült, a BÉT is alulteljesít a térségbeli tőzsdékhez képest. Ez még nem megrázó fejlemény, sőt úgy tűnik, Orbánékat nem zavarja a gyengébb forint, a 300 körüli euróárfolyam nagy többletterhet a büdzsének nem jelent, az exportnak kedvez, ráadásul nincs szó inflációs nyomásról sem. Baj akkor lenne, ha a forint jócskán a 300-as határ fölé kerülne: az több területen – egyebek mellett például a devizahiteleknél – komoly kockázattal járna.

Miközben Matolcsyék gőzerővel dolgoznak az MNB veszteségeinek csökkentésén, a jelek szerint ebből az új elnök által ígért radikális személyi kiadáscsökkentés kimarad. Mint emlékezetes, a Simor elleni támadássorozat részeként a ÁSZ pazarló gazdálkodással, egyebek mellett kirívóan magas vezetői javadalmazással vádolta az előző vezetést. Matolcsy ennek nyomán azonnali intézkedést, 20 százalékos költséglefaragást helyezett kilátásba. Ennek azonban nyoma sincs, sőt: decemberről márciusra a jegybanki létszám 573-ról 609-re, a személyi jellegű kifizetések havi 355 millióról 390 millióra nőttek. Vajon ehhez mit fog szólni a korábban oly buzgó ÁSZ?