Marad a hálapénz, a protekció, a zavarosban halászás
Nem kell börtönbe mennie a veszprémi onkológus nőgyógyász-specialistának, aki a mára bizonyított vádak szerint reménytelen helyzetben lévő betegeknek csak akkor nyújtott ellátást, ha súlyos pénzeket tesznek a zsebébe. A felfüggesztett szabadságvesztést kimondó ítélet annak ellenére született, hogy a másodfokon eljáró Veszprémi Törvényszék is bizonyítva látta, pénzt kért betegeitől életmentő műtétekért, vizsgálatokért. Gyógyíthatatlan daganatos betegségben szenvedők is fizettek neki, olyanok, akik később meghaltak. Az operációkért 150 ezer, a vizsgálatokért pedig 15 ezer forint volt a tarifa. Hangfelvétel, majd 10 tanú is bizonyította, hogy az orvos feltételként szabta a pénzt egy olyan ellátásért, amit egyébként az állami rendszerben és finanszírozottan kaptak.
A nemgogol.blog.hu beszámolója a bírósági anyagokra hivatkozva azt írja: volt olyan eset is, amikor egy havi 22 ezer forintos jövedelemmele rendelkező betegtől minden (a kórházban, közpénzen végzett) vizsgálatért 15 ezer forintot kért, amikor az egyik kezelésen a beteg idős édesanyjával jelent meg, és közölték, a beteg fizetéséből még a 15 ezer forintos vizsgálatot is nehezen tudják előteremteni, a nőgyógyász-onkológus megjegyzést tett az édesanyán lévő ékszerekre. A beteg utolsó kívánsága az volt, családja juttassa börtönbe az orvost. A nő 2014-ben hunyt el pokoli kínok közt. A doktor egyébként nem érezte magát bűnösnek, az utolsó szó jogán is csak annyit mondott: ha ő börtönbe megy, mi lesz azokkal a betegekkel, akiket ő meg tudna menteni…
Fotó: Nehéz-Posony Kata
„Mivel a bűnösségben kétséget kizáróan biztosak vagyunk, ennek a büntetési középmértéke hét év. Jelen esetben ebből a hét évből kellett kiindulni. És nagyon nehezen tudtunk lejjebb menni a kétéves minimumra a halmazati szabályok miatt is” – mondta Dülkné Pintér Zsuzsanna bíró. Az ítélet indoklása szerint a társadalom és a betegek érdeke az, hogy a főorvos szabadlábon maradva tovább folytathassa a gyógyító tevékenységet, mivel szakmai tudására nagy szükség van. A felfüggesztés időtartama a lehető legmagasabb, öt év. Ha ez idő alatt az orvos újra törvényt sért, börtönbe kell mennie. A főbüntetésként kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés mellett mellékbüntetésként 450 ezer forint pénzbüntetést kell megfizetnie. Az ítélet jogerős.
Az onkológus nőgyógyász specialista Budapestről érkezett a veszprémi kórházba, ahol valóban a legmagasabb szintű szakmai munkát nyújtotta a betegeinek, csakhogy a „hálát”nem várta, hanem feltételül szabta. Dr. Rácz Jenő, a kórház akkori, időközben nyugalmazott igazgatója folyamatosan kapta a jelzéseket, de kellett olyan bizonyíték, ami alapján felléphet. Ez egy hangfelvétel, majd az azt követő feljelentés volt, így tudott már ő is jelezni a hatóságoknak és felfüggeszteni az orvost.
„Így is fejelentett minket rágalmazás miatt, és továbbra is foglalkoztatnunk kell. Sok panaszt kaptunk, de lépni nem tudtunk, mígnem egy hölgy hangfelvétellel nem állt elő. Ráadásul az osztály valamennyi nőgyógyásza kiállt, kiáll ma is mellette” – kommentálta a hírt az akkori munkaadó, vagyis a veszprémi kórház mára nyugalmazott igazgatója. Az ő nevéhez fűződik amúgy a „hálapénz” legalizálása, vagyis tisztázása feketén-fehéren: ha valaki orvost választ, annak legyen nyilvános tarifája.
„Nyilván a most botrányt kavart ügy egészen extrém, de azzal azért mindenki tisztában van, hogy így, vagy úgy de a szürke zónában folyó pénzmozgás általános. Az akkori kezdeményezésemet nem tudtam átvinni, pedig ha belegondolunk, miért természetes, hogy egy páciens, mondjuk egy kismama maga választja ki az orvosát, akinek akár munkaidőn túl, ünnepnapokon, késő este rendelkezésre kell állnia? Ennek most a szürke zónában ugyan, de van ára. Csakhogy ez nincs feketén-fehéren kimondva és megszabva”– folytatja a kórházigazgató, aki három fontos pontban összegzi a „különdíjak” létezésének okait:
- Mindenki azért fizet, amit amúgy nem tud elérni – legyen az kiválasztott orvos, vagy időbeni ellátás.
- Társadalmi szinten elfogadott a kiskapuk keresése, akár pénz, akár kapcsolatok útján.
- Ezt a mindenkori hatalom elfogadja.
Dr. Ungár László, onkológus-nőgyógyász szerint is messze túlmutat az ügy az emberi morálon: a rendszer az, ami velejéig romlott, ahol minden esetleges és rendezetlen. „Először is az egy tévhit, hogy közfinanszírozott ellátásban van szabad orvosválasztás. Ez a közhiedelem pedig a korrupció melegágya. Ne mondja senki, hogyha várni kell az ellátásra, mert szigorú és szűkös korlát van, hiányzik eszköz, szakember, akkor majd ha orvost választunk, kevesebbet kell majd várnom!”– mondja indulatosan az orvos, aki négy kollégájával egyedülálló rendszerben dolgozik: specialista csapatuk egyrészt kórházakkal szerződik és nyújtja a betegek számára térítésmentes ellátást, másrészt világos és tiszta viszonyok mellett magánintézményben dolgoznak. „Még nálunk sincs választás, az fogadja a beteget, aki épp dolgozik és garantáltan ugyanolyan szinte fogja ellátni, ahogy bármelyikünk tenné”– teszi hozzá Ungár doktor.
A most kirobbant ügy kapcsán valamennyi általunk megkérdezett szakember, orvos, jogász, közgazdász egybehangzóan azt mondta: az orvos tette egyértelműen bűncselekmény, mentsége nincs, viszont maga a jelenség általános. Ha több beteg járna diktafonnal a rendelőkbe, tele lennének a bírósági tárgyalók doktorokkal. És messze nemcsak a sokat utált hálapénzről van szó. Amikor például a pacemakerre váró beteg feleségét behívja a főorvos és a zárt falak között elmondja, hogyan kerülhető meg a vállalhatatlanul hosszú sor. Vagy a daganatos betegnek pet-ct lelet kellene, csakhogy közel-távol nincs rá szabad időpont, de ha kifizeti, akár másnap megvan. De vélhetően nincs olyan ember, aki ne ismerne, vagy élt volna át maga hasonló történeteket.
Kincses Gyula egészségpolitikus szerint minden ilyen történet az egészségügy csődjének nyílt beismerése. A mai rendszerben nincs pontosan és világosan meghatározva, kinek, mikor mi jár, és milyen kockázat miatt és főleg: milyen garanciákkal. Alapvetően nem is szabad, hogy a szolgáltató döntsön arról, miből, mennyi szolgáltatást nyújt, azaz nem jó az a rendszer, hogy az államilag megadott összkeretből (az úgynevezett teljesítményvolumen-korlátból) milyen területen hány műtétet vagy vizsgálatot végez a társadalombiztosítás terhére. Ez a kiemelt, várólistás vizsgálatoknál, műtéteknél az állam dolga lenne, így nem érhetné a kórházat az a vád, hogy azért végez kevés műtétet valamiből, hogy nőjenek a várólisták és fizetős ágra, vagy a magánrendelésre terelje a beteget. Így a kórház már legálisan árulhatná a többletkapacitását, hiszen nem az ő döntése, hogy mennyit dolgozott a társadalombiztosítás terhére.
Egy tiszta és jól működő rendszerben tudni kellene pontosan azt is, mikor jár valós egészségnyereséggel, mikor befolyásolja a betegség lefolyását az extra fizetség. Megengedhetetlen, hogy a társadalombiztosítás mellett valaki kénytelen legyen pénzért venni olyan ellátást, ami a gyógyulását alapvetően befolyásolja. És mindenképp szükség lenne a kritikus várakozási idő fogalmának bevezetésére. Addig azonban, amíg ez a „zsebben” marad, konzerválja azt a rendszert, ahol semmi sem számon kérhető, mindent a szőnyeg alá söprünk – mondja a szakember.
Az egészségügyi jogász, ügyvéd, Kovácsy Zsombor szerint a jelenleg fennálló rendszerben súlyosan sérülnek a betegjogok is. Annak idején, még az Egészségbiztosítási Felügyelet vezetőjeként kollégáival próbálta a meglévő jogszabályi keretek között kidolgozni azt, hogyan kell működni a magán- és az állami ellátásnak egymás mellett. Hogy egyazon szolgáltató esetében ne mosódhasson össze a kettő. Ne érhesse az a vád az államilag finanszírozott rendszerben az orvost, hogy üzleti érdekből küldi a beteget a fizetős ellátásba.
„Ma egy rettentően álszent rendszer él, hiszen ágálunk minden fizetős szolgáltatás ellen, miközben minden feltétel afelé tolja a beteget. 2015 óta közfinanszírozott intézményben lényegében nem lehet magánellátást nyújtani, de ez inkább káros, mivel megfosztja az intézményeket a többletbevételtől, a betegeket pedig a legális fizetős szolgáltatásoktól: marad a hálapénz, a protekció, a zavarosban halászás. A jelenlegi rendszerben az emberek nem tudják, valójában mit is vesznek és miért is fizetnek, csupán az állami rendszerben kapott ellátással elégedetlenek és a megoldást keresik. Se arról nincs fogalmuk, pontosan mi jár nekik, hiszen az is teljesen esetleges, ki és mikor jut ellátáshoz, se arról, miért szükségszerű akár az orvos zsebébe, akár más úton külön fizetniük”– mondja az ügyvéd, akinél leginkább már csak úgy csapódnak le a hálapénzes történetek, amikor tragédia történik és mindig elhangzik: pedig még fizettem is az orvosnak…
A rászorulók az állami rendszerben sokszor nem kapják meg azt az ellátást, terápiát, amire szükségük lenne, esetleg „orosz rulettként”: vagy igen, vagy nem, de teljességgel átláthatatlan metódusok alapján. Így mind többen – főleg a városokban élők – már eleve a magánszolgáltatásokat veszik igénybe, gondolkodás nélkül kifizetik a 10-15 ezer forintos vizitdíjat, vagy a 8-10 ezer forintos laborvizsgálatot. Vannak betegségcsoportok, ahol különösen keresett a magánszektor, ilyen az onkológia, a kardiológia, az ízületi bántalmak vagy a nőgyógyászat. Itt egyébként sokszor fizetnek a diagnosztikáért, a másodvéleményért, a palliatív ellátásért, vagy akár a műtétért is a páciensek. A patikaszerek terén mennyiségben a fájdalomcsillapítókra, altatókra költenek a legtöbbet zsebből a betegek. A megszerzett jövedelmek mind nagyobb része folyik be az egészségügy számlájára: hivatalosan az egészségcélú kiadásokra a bérek 6 százalékát fordítják az emberek, valójában ez legalább 13-14 százalék.
