Magyarországon szabad titkolni a múltat, majdnem háziorvos lett a zaklatásért elítélt nőgyógyász is
A napokban a döntés előtti utolsó pillanatban hiúsult meg Szigetszentmiklós legnagyobb háziorvosi praxisának betöltése. Kiderült ugyanis, hogy a jelölt egy olyan nőgyógyász, akit korábban páciensei molesztálása miatt jogerősen elítélt a bíróság.
Az ügyről Csizek Csaba, a helyi Buckai Szövetség Egyesület elnöke írt a blogbejegyzésében. „Józan doktor úr hatalmas praxisa megüresedett az elismert háziorvos halála miatt. Így új orvost kerestek annak betöltésére. Ennek megszavazása lett volna a testületi ülés egyik napirendi pontja. Csakhogy… csakhogy Nagy János képviselőnek ismerős lett a jelölt neve és nyomozni kezdett utána, hogy jól emlékszik-e. A hírek szerint ugyanis ez az orvos nőgyógyászként betegeit zaklatta és ezért ebben a pillanatban is fel van függesztve.”
Magyarországon nem ez a nőgyógyász az egyedüli jogerősen elítélt orvos. Egy szentesi kollégáját három év letöltendő fogházbüntetésre ítélték, mert egy rutinműtét során elkövetett hiba miatt a páciens később meghalt. De közismert a csak „lúgos orvosként” elhíresült Bene Krisztián ügye is, aki még a bírósági eljárás ideje alatt is praktizált, vagy a legutóbbi, vesztegetés miatt bűnösnek ítélt Udvardy Jánosé, akit még csak el sem tiltottak. És előfordult az is, hogy súlyos tévedései miatt Angliában az orvosi nyilvántartásból törölt patológus itthon nyugodtan dolgozhatott tovább.
„Szigetszentmiklós város Önkormányzatának 7 különböző bizottsága van. Az egyik bizottság a népjóléti, amely foglalkozik többek között az egészségüggyel. Nagy Jánoson és frakcióján kívül senkiben nem merült fel a kérdés, hogy a pályázó vajon ki lehet. Senkiben nem merült fel, hogy milyen lehet a szakmai múltja és élete.
Ha a képviselő úr nem figyel oda, Szigetszentmiklós egyik legnagyobb körzetének orvosa az a személy lett volna, aki nőgyógyászként betegeit zaklatta?
Bárki lehet Szigetszentmiklóson doktor, bármilyen múlttal?” – firtatja Csizék.
Az eset nyilvánvalóan kérdések sorát veti fel. Ellenőrizhető-e egy orvos múltja, megtudhatja-e leendő munkaadója, ha etikai, vagy szakmai vétség terheli, és meddig kell viselnie annak ódiumát? Mindenki kezdjen nyomozni egy gyanús név hallatán, ahogyan a szigetszentmiklósi képviselő is tette? És kérdés persze az is, hogy ha valaki letöltötte a rá kiszabott büntetést, miért ne kezdhetné tiszta lappal újra és térhetne vissza szakmájába akkor is, ha a gyógyító munka különösen érzékeny terület, ahol a kiszolgáltatott emberek számára különösen fontos a bizalom.
Fotó: Népszabadság-archív/Szabó Bernadett
Magyarországon pillanatnyilag nemigen van mód arra, hogy a leendő munkáltató vagy akár a páciens mondjuk a pecsétszáma alapján utánanézzen az orvos múltjának. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke emlékeztet, hogy a magyar adatvédelem rendkívüli szigort ír elő, így ők nem tehetik nyilvánossá az ilyen információkat, ahogy elképzelhetetlen lenne az is, hogy mondjuk a kitöltött büntetés után a vétkes kezdetben felügyelet, majd rendszeres ellenőrzések mellett dolgozzon.
„Kőkemény adatvédelmi szabályozásunk van, azonnal megbüntetnének minket, ha az ilyen ügyek a honlapunkon nyilvánosak lennének. Ráadásul ezek nem is örökéletűek, ha joghatályukat veszítik, utána a kolléga már tiszta lappal állhat munkába. Még ha a legsúlyosabb ítéletet is hozzuk, vagyis kizárjuk, két év elteltével akkor is újra kérheti a felvételét. Ellenőrzése pedig nem is életszerű” – véli Éger.
Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke is elismeri, hogy a hazai adatvédelem egyike a legszigorúbbakénak, viszont azt mondja, azokban az esetekben, ahol valaki fegyelmit kap, foglalkozásától eltiltják igenis kell a nyilvánosság, ez ugyanis közérdekű információ. „Az valóban nem működik, hogy valaki odatelefonál, hogy egy XY jó orvos-e. A szakmai munkára megvannak a jogszabályi előírások, amelyeket be kell tartani.
Ha valaki ellen mondjuk bármikor is etikai eljárás folyt, az önmagában irreleváns, ha viszont jogerős, elmarasztaló ítélet született, legyen az a bíróság, vagy/és az etikai bizottság döntése, az a nyilvánosságra tartozik. Közfeladatot lát el, így jogosultak vagyunk tudni, ha a munkájában bármilyen törvényt sértett. Egészen addig, amíg az hatályos, vagyis, ha már mentesült az alól,
onnantól már él az adatvédelem” – mondja Péterfalvi.
Angliában teljesen más a helyzet. Ott sokkal szigorúbb következményei vannak a vétségeknek, legyenek akár etikaiak, akár szakmaiak. „Ha ott kap valaki egy végzést, hogy mondjuk bizonyos ideig nem praktizálhat, azt jeleznie kell a kamarának és a munkáltatójának is. A kamara honlapján még a jegyzőkönyvek, a meghallgatások is fent vannak egy évig, majd a tilalom lejárta után az orvos munkáját folyamatosan ellenőrzik. Kezdetben felügyelettel dolgozhat, de azt követően is folyamatos a kontroll a minden orvosra kiterjedő évenkénti részletes szakmai értékelés során.
Mindez annyira szigorú, hogy ha adott doktor például Svédországban folytatja a praxisát, az angliai kamara felveszi a kapcsolatot a svédekkel és tájékoztatja róla, milyen eljárás folyt a kolléga ellen. Vagyis nem is kell a leendő munkaadónak kutakodnia, maga az érintett köteles beszélni
a múltjáról” – meséli Hegedűs Zsolt ortopéd szakorvos, aki évekig dolgozott a szigetországban.
Az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport és a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete egyébként írt egy levelet a Magyar Orvosi Kamarának, amelyben az etikai kódex módosítását kezdeményezik. Megoldásként egyebek mellett azt javasolják, hogy a magyar orvosetikai szabályozás kövesse a nyugati országok alapelveit, és merítsenek olyan külföldi példákból, amelyek jól működő gyakorlatnak bizonyultak. „Elsődleges szempont legyen a betegek érdeke és a szakma tisztasága. Szerepeljenek vezérfonalak, útmutatók, interaktív esetek a kamara honlapján, amelyek elősegítik, hogy az életben is alkalmazzuk helyesen az orvosetikai kódexet, illetve az etikai bizottsági meghallgatásokon elhangzottak példákként legyenek elemezve, hogy pontosan mi is történt, milyen okok vezettek az eljárás elindításáig. Számunkra a nyilvánosság kérdése is komolyan felmerül, azaz, hogy ezek a meghallgatások, etikai bizottsági ülések, valamint a róluk készült anyagok mindenki számára elérhetőek legyenek. Hiszen transzparencia nélkül lehetetlen lesz a tiszta viszonyok megteremtése. Ez utóbbi egyben nagyban növelné a betegbiztonságot is” – fogalmaznak a kezdeményezők.
Éger szerint minimum kétséges, hogy ennek lesz-e foganatja. A levéllel még nem találkozott – mondja –, de amit benne kérnek, annak a teljesülése a jelen jogrendben kizárt.