Magyarország veszélybe kerülhet
Az önkormányzati választás másnapján kérdeztünk nyolc értelmiségit arról: hogyan tovább? Mi várható a baloldalon, mi lesz a jobboldallal? Bár ők különféle szempontok alapján elemzik a magyar belpolitikát, abban egyetértenek: a demokratikus ellenzéki szavazók vasárnapi szavazatukkal vagy elmaradt voksukkal megbüntették a baloldalt, illetve mindenkit, aki nem volt képes a kormánnyal szemben alternatívát mutatni. De elmondják azt is, szerintük hol a kiút az ellenzék mentális csapdájából. Ezúttal Mohácsi András szobrászművész véleményét ismertetjük.
A választás engem nem művészként érdekelt, bár ha például a baloldal főpolgármester-jelöltje győz, eltüntethetett volna néhány tűrhetetlen emlékművet Budapestről. A Szabadság térről is. Civil állampolgárként azonban leginkább az foglalkoztatott, hányan mennek el szavazni. Szomorú, hogy jóval kevesebben, mint négy éve. Különösen aggasztó ez a nagyvárosokban és Budapesten. Oka lehet ennek a sikertelen kampány, az apátia is. Szerintem a szavazás és általában a közügyek intézése közösségi kötelezettség. Ez a polgári demokrácia alapja.
A civil kurázsi különösen fontos ma, amikor új korszak kezdődött el. Az orosz–ukrán konfliktus, a fokozódó nacionalizmus, az iszlám terror fenyegeti a nyugati demokratikus értékeket, amelyeket csak erős európai öntudattal lehet megvédeni. Magyarország komoly veszélybe kerülhet, ha közönyösen tűrjük a kormányprogrammá vált illiberális demokráciát. Ahogyan ezt a mostani választás is mutatja. Az apátia megszilárdít egy olyan monolit politikai rendszert, amely az állampolgároktól függetlenül gyakorolja a hatalmat.
De soha nem tudni, hogy a látszólag csendes nép meddig marad néma. Mikor kezdenek az izolált emberek aktivizálódni, civil közösségekké szerveződni? Nem tudjuk azt sem, az össznépi apátia mit fed el. Beletörődést, tehetetlenséget vagy erős visszafojtott indulatokat? Az előttünk álló évek erre is választ adnak majd.
