Magyarország ilyen is lehet

A széleskörű borúlátás ellenére továbbra is a Fidesz vezet a közvéleménykutatásokban – írja a Reuters. A Szonda Ipsos legutóbbi felmérése szerint a magyarok háromnegyede úgy gondolja, hogy az ország rossz irányban halad, tekintve a növekvő adósságot és a zsugorodó gazdaságot. Ugyanakkor a diáktüntetések és az energiaárak 10 %-os csökkentése nem hatott ki a nagy pártok megítélésére. Eszerint az élen a Fidesz áll, 19 %-kal, 3 %-kal megelőzve a szocialistákat, vagyis nincs változás az előző két hónaphoz képest. 53 % nyilatkozott úgy, hogy kormányváltást akar a következő választásokon, de ezen belül csaknem a fele mondta azt, hogy nem talál olyan erőt, amelyet támogatni tudna az ellenzéken belül. A 8 millió szavazó több mint felének nincs pártpreferenciája. A fiatal demokraták híveinek kétharmada úgy gondolja, hogy az ország jó állapotban van, 63 % elégedetlen a kormány teljesítményével. A Jobbik népszerűsége továbbra is 6 %-on áll. Az Együtt 2014 a decemberi 6 %-tól eltérően ezúttal 4 %-ot ért el.

Elfordulnak a magyarok a politikától a jövő évi választások előtt – írja a Wall Street Journal. A legtöbben ugyanúgy látják, hogy az ország nem jó felé tart, ám egyre valószínűtlenebb, hogy véleményüket voksolással is kifejezik majd. Az Ipsos szerint a szavazási hajlandóság szokatlanul alacsony, ma csupán a jogosultak 37 %-a menne el választani, szemben a négy évvel ezelőtti 44, illetve a nyolc évvel ezelőtti 51 %-kal. Az érintetteknek csupán valamivel kevesebb, mint negyede gondolja úgy, hogy tudja, kit támogat, ami rekord mélységet jelent. A közvélemény-kutatás arra is fényt derített, hogy hónapról hónapra lényegesen növekszik azoknak a száma, akik elutasítják a pártokat, arányuk jelenleg 52 %-os, míg négy éve ez az adat 43 %, nyolc éve pedig mindössze 30 % volt. Minden társadalmi réteg, illetve párt képviselői kedvezőtlenül vélekednek a fejleményekről, leszámítva a Fidesz táborát, amelyen belül kétharmad elégedett a dolgok állásával. A határozott pártválasztók között nem módosultak az arányok: a fiatal demokraták 40-41 %-os népszerűséget élveznek, az MSZP-t pedig 31-32 % támogatja. A Jobbik 17-ről 12 %-ra esett vissza, az LMP pedig 7-ről 5-re. Az Együtt2014 nyolc százalékot tud felmutatni. Az Ipsos úgy értékeli, hogy a politikusok legutóbbi megjegyzései és döntései segítettek megszilárdítani a szavazói bázist, ám nem érték el a szavazók több, mint felét, akik folyamatosan figyelmen kívül hagyják a nekik címzett üzeneteket.

A

Harry’s Placecímű, véleményformáló brti közéleti blogon a Nagy-Britanniában élő és igen elismert magyar származású költő, George Szirtes nagy elismeréssel ír arról, ahogyan Újhelyi István egy nappal a Gyöngyösi-féle kirohanás után a Parlament soros elnökeként kiállt a nyílt antiszemitizmussal szemben. Az írás mellett, amely szó szerint idézi a szocialista törvényhozási alelnök megszólalását, video is tanúsítja a jelenetet, hozzátéve, hogy Újhelyi szerint a honatyák 80-90 %-a őt támogatja. Szirtes megjegyzi, hogy előző nap a képviselők hallgattak ugyan, de a gesztus bizonyítja: Magyarország ilyen is lehet. (A szerző néhány napja a New Yorker-ben lesújtóan nyilatkozott a magyar közállapotokról. Rámutatott, hogy a kormány igyekszik rákényszeríteni magát és nézeteit mindarra, amit a nemzetnek gondol, és nem csupán a politikában, hanem a kultúrában is. Vissza akarja vinni az országot a múlt század 30-as éveibe, a légkör tele van gyűlölettel – a szerk.)

A

Financial Times kommentárja visszalépésnek tartaná, ha az EU ellenőrzése alá vonná a nemzeti sajtófelügyeleteket. Az elemzés szerint az uniónak jó oka van arra, hogy szemügyre vegye a sajtószabadság és az elektronikus média sokszínűségének biztosítékait, mivel több új tagállam, ezen belül is elsősorban Magyarország, olyan lépéseket tett, amelyek súlyosan fenyegetik a sajtó függetlenségét. Ám ellentmondás van aközött, hogy a szervezet meg akarja védeni ezeket az alapértékeket, illetve hogy Brüsszel nagyobb hatalomhoz jutna az európai média fölött. A Bizottság által támogatott független testület most tette közzé javaslatai, de ezek kiverik a biztosítékot, mert bár jogilag nem kötelezőek ugyan, ám elvezethetnek az új szabályozáshoz. A gond az, hogy az egyes országokban a független médiatanácsokat a brüsszeli Bizottság figyelné, mármint hogy eleget tesznek-e az európai értékeknek. Jogos az aggodalom, hogy odahaza a kormányok ezeket a hatóságokat teletömhetik lojális tagokkal a kritikus sajtó korlátozására. Ám jobb eszközökkel is el lehet érni, hogy a felügyeleti szervek ne legyenek az állam bábjai. Ha a Bizottság kezébe adják a felügyeleti jogot, azzal csupán újfajta beavatkozásra adnak módot, ezúttal a tagállamok helyett Brüsszelnek. Az olyan kihívások, mint amilyet Magyarország is jelent, azt támasztják alá, hogy hatékony eszközök szükségesek a demokrácia visszaszorítására hajlamos kormányokkal szemben. Európa szenved attól, hogy jelenleg nem tud méretre szabott választ adni a különféle szintű jogsértésekre, legfeljebb megvonhat bizonyos támogatásokat. De nem lehet oly módon szavatolni a független és izgalmas sajtót Európában, hogy Brüsszelt teszik meg új iskolamesterré.