Magyar modell: azt adja a vakoknak, amit elvesz a siketektől

A Létezik-e magyar modell címmel megrendezett szakmai konferencián Michael Ehrke aláhúzta: az elmúlt öt évben valójában nem lett jobb sem a magyar gazdaság helyzete, sem az ország belpolitikai állapota, ezzel együtt egy olyan fejlődésnek lehettünk tanúi, amelyet ugyan nem lehet közvetlenül példaként felhozni más ország számára, de mindenesetre számos tanulsággal szolgál - írja az MTI.

Az alapítvány budapesti részlegének vezetője kifejtette: a külföldi befektetések Közép-Kelet-Európában a legjelentősebben Magyarországon járultak hozzá az ország modernizációjához, ez összességében mindenképpen sikernek mondható. A külföldi közvetlen befektetések hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar kivitel dinamikája az elmúlt időszakban meghaladta az importét, a külföldi cégek jó része azonban nem tudott úgy beágyazódni a magyar gazdaságba, hogy azok húzóerőként hassanak a magyar kis- és középvállalkozások számára. A magyar kis- és közepes cégek csak igen kis hányadban tudtak ezen nagy multik beszállítóivá válni.

Michael Ehrke kiemelte: kétségtelen, hogy a magyar állam törekszik a makrogazdasági stabilitás biztosítására, a külföldi cégek számára is jól működő gazdasági infrastruktúra megteremtésére, azonban túlzott szerepet vállal a szociális kiadások terén. A szociális ellátások átláthatatlanok, ellentmondásosak, gyakran elmondható róluk, hogy "úgy támogatják a vakokat, hogy közben a siketek hátrányára vesznek el pénzeket" - mondta Michael Ehrke.

Azt is kritikaként fogalmazta meg, hogy a privatizáció kapcsán sokszor korábbi előjogokat szentesítenek, örökítenek át és nem azért privatizálnak, hogy hatékonyabb legyen az adott termelés, szolgáltatás.

A politikai megosztottságról elmondta: az nagyban hátrányára van az országnak, és e téren az uralkodik, hogy az adott politikai szereplő vagy párt az ellenfélre és önmagára koncentrál, nem a társadalmi valóságot vizsgálja.

Inotai András, a Világgazdasági Kutató Intézet vezetője elmondta: ő nem hisz az úgynevezett modellekben, mivel az unióhoz újonnan csatlakozott államok között már szinte mindenki volt modell, hisz időről időre először Lengyelországot, majd Magyarországot, aztán a balti-államokat hozták fel modell értékű államnak, most pedig Szlovákia a "csodagyerek".

Az elmúlt tíz év gazdasági fejlődését vizsgálva kiemelte: a legnagyobb gazdaságpolitikai hiba az volt, hogy egyetlen kormány sem hozta meg az alapvető reformdöntéseket 1997 óta, vagyis azon év óta, amikor is a Bokros-csomag hatásaként az ország elindult az egyensúlyőrző fejlődés útján. 1998-tól alapvető gazdaságpolitikai hibák történtek, majd 2002-től újabb és újabb hibákat pakoltak rá az előző problémás döntésekre. Ennek következtében nem csoda, hogy 2006-ra megbomlott az egyensúly.

A mostani helyzetet értékelve elmondta: egy ekkora méretű gazdasági kiigazítás után nem meglepő, hogy jelentősen visszaesett az éves gazdasági növekedési ütem, hiszen az állami beruházások egyik évről a másikra nagy mértékben visszaestek. Tavaly azonban a magánszektor egymagában 4 százalékos növekedést produkált, az állami beruházások visszafogása eredményezte azt, hogy összességében 1,3 százalékos volt a GDP bővülése.

Az ellentmondást azonban jól tükrözi, hogy miközben ilyen szerény volt a GDP emelkedése, addig egyik évről a másikra az export 16 százalékkal emelkedett. Az is meglepő, hogy miközben 30-40 százalékkal estek vissza az állami beruházások, addig a feldolgozóiparban, ahol döntő többségben magáncégek tevékenykednek, esetenként 20 százalékot elérő volt a beruházási ráta - mondta végezetül Inotai András.