Ma van a fehér bot napja, a magyarok 18 százalékának a környezetében van gyengénlátó barát, családtag, vagy ismerős
Október 15. a fehér bot világnapja, október egésze pedig a látás hónapja. A Magyar Látszerész Szövetség a látókat szeretné rávenni a rendszeres szemészeti vizsgálatra, ezért ebben a hónapban ingyenes látásvizsgálattal és egyéb tanácsadással várja a magyar lakosságot országszerte mintegy 300 optikai szaküzlet.
A látássérültek nemzetközi napja alkalmából pedig a Kutatópont Kft. felmérést készített a hazai lakosság érintettségéről, érzékenységéről, valamint segítségnyújtási hajlandóságáról.
A magyarok 18 százalékának van a környezetében gyengénlátó barát, családtag, vagy ismerős, míg egyéb fogyatékossággal élő (mozgássérült, siket) közeli, vagy távoli ismerőse 12 százaléknak.
A látássérültek nemzetközi napja, azaz a fehér bot világnapjának célja a közvélemény figyelmének felhívása a vakok és a gyengén látók sajátos helyzetére, keresve gondjaik megoldásának lehetőségeit, a társadalomba való teljesebb értékű beilleszkedésük útját.
A most szeptemberben készített felmérésből kiderült, a 18 évesnél idősebbek 12 százaléka próbálta ki valamilyen rendezvény keretén belül, hogy milyen lehet a vakok élete. – Míg a különböző nemek és korcsoportok közel azonos arányban tettek próbát, addig a növekvő végzettségi szinttel a látáshiánnyal élők élethelyzetébe belehelyezkedők köre növekszik. A felsőfokú végzettségűek 22 százalékának volt arra módja, hogy ilyen jellegű tapasztalatra tegyen szert – mondta el Rabcsánszki Laura, a Kutatópont Kft. projektigazgatója.
A látássérültek életébe eddig nem belehelyezkedők 45 százaléka lenne nyitott a kipróbálásra egy rendezvény keretén belül. Átlagnál magasabb az érdeklődés a 18-29 évesek körében (58 százalék), valamint a közép és felsőfokú végzettségűek között (54-54 százalék). A budapestiek kevésbé mutatkoztak szenzitívnek a téma iránt, csak 38 százalékuk mutat nyitottságot, míg a megyeszékhelyen élők 52 százaléka kipróbálná, hogy milyen a látássérültek élete.
A magyar felnőttek 37 százalékával előfordult már, hogy megkérte egy látássérült, hogy hétköznapi szituációban (közlekedési helyzetben, vásárlásnál) segítsen neki, ezen belül is a Budapesten élőkkel ez az átlagnál magasabb arányban fordult elő (55 százalék).
Míg a látássérült kérésére a magyarok 37 százaléka segített már, 43 százalék számolt be arról, hogy a jó szándéktól vezérelve önszántából segített egy világtalan embernek hétköznapi szituációban. Miközben a 18-29 évesek mutatkoztak a leginkább érdeklődőnek annak kapcsán, hogy milyen lehet a látássérültek élete, addig az átlagnál alacsonyabb az önkéntes segítség körükben (34 százalék). A felsőfokú végzettségűek 55 százaléka említette, hogy segített a múltban látássérült embernek önkéntesen.
A felmérés arra is rávilágított, hogy a magyar 10 százalékánál bár a szándék megvolt a múltban a segítségre, azonban tettek nélkül maradt. Az elmaradt segítség okaként 59 százalék arról számolt be, hogy más megelőzte őket a segítő jobb nyújtásában, 26 százalék tapasztalata szerint a látássérült elutasította a segítséget, míg 10 százalék félt attól, hogy megbántaná a kéretlen patronálásával a fogyatékkal élő embertársát, további 8 százalék pedig nem tudta, hogyan kezelje a szituációt, miként közeledjen.
Nagyon magas az egyetértés abban a kérdésben, hogy a vakvezető kutyákat beengedjék olyan helyre is, ahová más kutyákat nem. A felnőttek 91 százaléka értett egyet ezzel, 7 százalék tartózkodott és csupán 2 százalék ellenezte.
Abban is mindenki egyetért, hogy nehezebb-e egy vak ember élete a látókkal szemben, a lakosság 91 százaléka vélekedik úgy, hogy több kihívást tartogat, 7 százalék szerint nehezebb is, meg nem is és mindössze 1 százalék szerint könnyebb a világtalanok élete.
