Ma hetven éve.....
A budapesti „nagy” gettó határait megszabó belügyminiszteri rendelet 1944. november 29-én jelent meg, a Dohány utca, Nagyatádi Szabó (ma Kertész) utca, Király utca, Csányi utca, Rumbach Sebestyén utca, Madách Imre út, Madách Imre tér és Károly körút által határolt területet december 10-én zárták le.
A gettó 4513 lakásában összezsúfolt emberek száma 1945 elején elérte a 70-80 ezret. A gettó 1945. január 18-i felszabadulásakor csak a Klauzál téren több mint 3000 temetetlen holttestet találtak.
Nagyon kevesen álltak fel a Dohány utcai zsinagógában, amikor a mai megemlékezésen feltették a kérdést: „ki van még itt köztünk a túlélők közül”, akik a mai napig emlékeznek a gyerekként átélt félelemre, a végletekig zsúfolt kényszerszállásokra, az éhezésre.
A gettó felszabadulásának évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke azt mondta: remélhetőleg az ünnepségen jelen lévő fiatalok megválaszolatlan kérdésekkel hagyják el a zsinagógát, és azokhoz fordulnak, akik még mesélni tudnak.
Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija arról beszélt, hogy amikor a Holokauszt megszámlálhatatlan halottjára emlékeznek, egyúttal a visszakapott életet is ünneplik. Azt mondta, két tórai parancsnak tesznek eleget: emlékezz és ne felejts! Nem felejtik a Holokauszt rettenetét, de emlékeznek azokra, akik 70 éve megjelentek a gettó kapujában a Vörös Hadsereg egyenruhájában, és visszaadták nekik az életet.
Verő Tamás rabbi hangsúlyozta: emlékezni kell, hogy kik építették fel a gettó falait, kik rombolták le azokat, és kik azok, aki készségesen, bármikor újraépítenék. Úgy látja, az idősek hatalmas terhet viselnek egész életükben – és ezt az utódaik is hordozzák –, hiszen soha senki nem tudja kárpótolni őket az elveszített évekért, a békés családi életért, az elveszített gyermekkorért, rokonokért. Emléeztetett: a vidéki zsidóság meggyilkolását követően a budapesti zsidók jelentették a zsidóság túlélését, és ha nem menti meg őket a pusztulástól a Vörös Hadsereg, „mi ma nem lehetnénk itt”. Ünnepelni kell a túlélőket is, akiknek volt erejük újrakezdeni – mondta.
Az eseményen jelen volt a Vörös Hadsereg két veteránja, Kacevics Lev Szergejevics és Elltekov Jurij Anatoljevics, akik részt vettek a budapesti gettó felszabadításában. A megemlékezést követően az Alekszandrov katonakórus tart előadást.