Lyuk Közép-Európa emlékezetén

Szelestey Lajos sajtószemléje

Szinte minden fontos sajtóorgánum bő terjedelemben írt a múlt heti magyarországi eseményekről. Ezekből az újságcikkekből válogattunk.

Foreing Policy
Lyuk a közép-európai emlékezeten címmel az amerikai külpolitikai folyóirat arról ír, hogy a magyarok, a csehek és a szlovákok nem számoltak el múltjuk legsötétebb fejezeteivel, és most a menekültek isszák meg ennek a levét. Az elemzés rámutat, hogy Európában sokféleképpen reagáltak a válságra, de meglepő, hogy a legintoleránsabb válasz a térség közepéről érkezett. Orbán Viktor kormányát különösen éles bírálatok érik, mivel nem törődik a migránsokkal, részben azért, mert úgy bánik velük, mint az állatokkal. A három szóban forgó állam előnyben részesíti, hogy a náci brutalitás áldozatainak tekintsék magukat, és ne vessenek számot azzal, hogy saját maguk mennyire járultak hozzá az emberi szenvedésekhez a háború alatt és után. Nem csoda, hogy ismét felüti fejét errefelé a nacionalizmus és a türelmetlenség. A migránsokkal szembeni bánásmód feltárta történelmi amnéziájukat. Nem kétséges, hogy mindhárom lakossága rettenetes megpróbáltatásokon ment át a második világháború idején. Ám az ebből fakadó áldozati felfogás révén el tudták kerülni, hogy vezekelniük kelljen saját súlyos bűneikért. Bármekkora is a mostani bevándorlási hullám, eltörpül amellett, amekkora népmozgás zajlott le itt 1945 után. 12 millió német anyanyelvű civilnek kellett átköltöznie magyar, cseh és szlovák földről Németországba. Ötszázezren-egymillióan közülük meghaltak az éhség, a betegségek és a bántalmazások miatt. A jelenlegi durva magyar reakció összekapcsolódik a történelmi távlat hiányával. A nyilaskeresztes kormány aktív szerepet töltött be csaknem félmillió zsidó, cigány, meleg és ellenzéki deportálásában. A Jobbik egy sor nyíltan antiszemita megnyilatkozást tett. A CEU kutatói a zsidóellenesség erősödését tapasztalták és egyben konstatálják a párt fokozódó népszerűségét. Ebből a szempontból különösen figyelemre méltó a Szabadság téri emlékmű. A szobor oly mértékben vita tárgya, hogy csak az éj leple alatt szállították oda és hivatalosan soha nem avatták fel. Nem véletlen, hogy a kormány, amely titokban emel műalkotást a saját múltjának, komoly kritikákat kapott világszerte azért, ahogyan a menedékkérőket kezeli, akik nem átallják átlépni a határt. A kérdés ezek után nem egyszerűen az, hogy Európai népei nem tanulnak saját szenvedésükből. A nagy talány az, hogy miért nem okulnak abból, amit önmagukkal műveltek.

Die Presse
A menekültválság miatt felvirradt a jobboldali populistáknak Európában. A hullám láttán sok tagállamban tódulnak az emberek az ilyen pártok zászlói alá. A lakosság elvesztette a bizalmát a politikai közép iránt. A brüsszeli bizottság riadót fúj, mert a földrészen egyre erősödik az a benyomás, hogy a válságban fájdalmas kudarcot vallott a politikai elit. Timmermans alelnök arra figyelmeztet, hogy ha nem sikerül tartós megoldást találni, akkor előretörhetnek a jobboldal legszélén található csoportosulások. Hogy Magyarországon a Jobbik a második erővé léphetett elő, az részben a szociáldemokraták és a liberálisok tartós gyengélkedésének, részben pedig annak köszönhető, hogy Orbán Viktor egyre inkább igyekszik kifogni a szelet a szélsőségesek vitorlájából. Ennek érdekében átveszi, de ezáltal fel is értékeli azok témáit. A halálbüntetés visszaállításának felvetése után a menekültkérdés kínál lehetőséget a jobboldali-nacionalista kormányfőnek politikai profilja csiszolására. És a közvélemény-kutatások azt igazolják, hogy a módszer kifizetődik számára.

Die Zeit
Magyarország végzetesen büszke a saját homogenitására. Orbán Viktor azzal utasítja el a menekülteket, hogy a magyarok nem akarnak változni a tömeges bevándorlás következményeként, ám ily módon elárulja, hogy fogalma sincs az Európai Unió igazi természetéről. Felfogásával ellentétben, amit mellesleg oszt a nép jó része is, az európai klubtagság nem csak azt jelenti, hogy elfogadjuk az áldásokat Brüsszelből, és amennyire csak lehet, gyarapítjuk a jólétünket. Egyidejűleg szembesülni kell bizonyos kihívásokkal, folyamatosan át kell alakulni, nem lehet bezárkózni. Sok magyar persze csalódott, mert az ország előrelépett ugyan rendszerváltás óta, de a havi átlagkereset átszámítva továbbra is siralmas: 800 euró. A menekülteket napjainkban bizalmatlanul és elutasítóan fogadják. Eközben az unió hirtelen nemcsak azt követeli, hogy vegyék fel ezeknek az idegeneknek az adatait, hanem hogy egy részüket fogadják is be. Sok magyar számára tarthatatlan ez a követelés, és nem kívánnak engedni neki. Ugyanakkor nem néznek szembe azzal, hogy az országból az utóbbi években félmillióan költöztek külföldre, főleg gazdasági megfontolásokból. Veszedelmesen magas ez a szám egy tízmilliós, gyorsan öregedő nemzetnél. Az Orbán-kormány a kivándorlást normális, ugyanakkor csupán átmeneti jelenségnek tekinti. Ez akár igaz is lenne, ha eközben az ország ugyanennyi fiatal, vállalkozó kedvű, kreatív embert vonzana, ám a népmozgás egyirányú. Szóval az orbáni, nem túl önkritikus, ugyanakkor ellentmondást nem tűrő hitvallás, miszerint „nem akarunk változni!”, egy nap még végzetessé válhat.

Der Spiegel
Magyarország nem kér a menekültekből, ezért gyorsított eljárásban utasítja ki a kérelmezőket. Ehhez egy jogi trükkel túllépett a genfi konvenció előírásain, és a bírák azóta szakmányban valósítják meg a jogsértést. A tudósító jelen volt egy tárgyaláson, ahol 50 perc alatt született meg a kiutasítás egy 25 éves afgán ügyében, aki a családjával a tálibok elől menekült el. A szögesdrót, a határzár, a katonák, valamint az egyes arab újságokban megjelentetett elriasztó hirdetések után Magyarország most a külön bíróságokat is beveti, hogy megértesse a menedékkérőkkel: errefelé ők nem kívánatosak. Naponta azonban így is több száz illegális határátlépőt fognak el a biztonsági erők, ezért a hatalom további bíróságokat akar bevonni az ítélkezésbe. A Helsinki Bizottság szegedi megbízottja úgy látja, hogy a szabályozás ellentétes Magyarország minden nemzetközi kötelezettségével, de az európai joggal is.