Libás jövőkép – Luxuscikké válhat a tepertő?
Meglehetősen érdekes történet jutott a minap szerkesztőségünk birtokába. Egyik olvasónknak több piacot kellett végigjárnia ahhoz, hogy egyszerű libatepertőt vehessen. Ezzel még nem is lenne különösebb probléma, hiszen olykor előfordul, hogy valamilyen termékből hiány alakul ki. Amikor azonban olvasónk rákérdezett egy árusnál a libatepertő hiányának okára, különös magyarázattal találkozott. Az eladó elárulta: a termelőktől tudja, hogy
a háj azért nem kapható, mert a vidéki gazdák többsége az utóbbi hónapokban a madárinfluenzára hivatkozva leölette a baromfiállományát, hogy így megszerezze az állam által osztott kárpótlást.
Az általuk várt összeg ugyanis magasabb, mint amennyi egy baromfiállomány fenntartásához szükséges, a maradék állományt pedig magasabb áron lehet értékesíteni.
Libamájat dolgoznak fel az Integrál Élelmiszeripari és Kereskedelmi Zrt. kiskunfélegyházi üzemében„Az idén valóban szerepet játszik az áruhiányban a madárinfluenza-járvány, a piacon hallottak azonban pontosításra szorulnak” – mondta a 168 Órának Csorbai Attila, a Baromfi Termék Tanács elnöke, aki szerint teljesen téves állítás, hogy a gazdák a madárinfluenzára hivatkozva, az állam által osztogatott támogatásért ölették le az állományaikat. A valóságban ugyanis a madárinfluenza bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző betegség, s ha megjelenik, az állategészségügyi hatóság a kitörési pont körül védő- és megfigyelési zónát jelöl ki. A három kilométer sugarú védőzónában a hatóság az összes baromfiállományt megsemmisíti, és a hatósági intézkedés miatt az állam kártalanítást fizet. Erre azért van szükség, mert a védelemmel kapcsolatos korlátozások hetekre, hónapokra lehetetlenné teszik újabb baromfiállomány telepítését, így a gazda a korlátozások feloldásáig gyakorlatilag tevékenység és jövedelem nélkül marad.
A rendszert kijátszani egyáltalán nem lehet.
Az Állatorvos-tudományi Intézet Agrártudományi Kutatóközpontjának igazgatója is kivitelezhetetlennek tartja a kártalanítással való visszaélést. Magyar Tibor kifejtette, amikor az állományt – kártalanítás mellett – kötelező leölni, mindig lábrakapnak többnyire rosszindulatú mendemondák. A hatósági intézkedések miatti állami kártalanítás mértékét azonban úgy határozták meg, hogy ne adjon lehetőséget visszaélésre. A kártalanítás ugyanis csak a járványvédelmi intézkedéseket betartó gazdáknak jár, és a korlátozások alatt üresen álló telepre, illetve a kieső jövedelemre nem terjed ki. „A piaci kofa által felvázolt esetek tehát egyelőre nem ismertek előttünk” – összegezte Magyar Tibor, hozzátéve: a gazdák visszaéléseire a jelenlegi hatósági eljárások azért sem adnak lehetőséget, mert madárinfluenza megjelenése esetén mindig az állategészségügyi hatóságoknak kell eljárniuk, szigorú jogszabályok alapján.
Képünk illusztrációMint ahogyan tették is 2016–2017-ben, amikor a madárinfluenza jelentős járványt okozott Magyarországon. Azóta azonban hazánkat elkerülte a vész, s csak hosszú kihagyás után, az idén januárban bukkantak a hatóság emberei a megbetegedésre előbb a Komárom-Esztergom megyei nagy létszámú pulykatartó, majd a Hajdú-Bihar megyei kacsatartó gazdaságokban, ahol egyaránt a vírus H5N8 altípusát mutatták ki. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) tájékoztatása szerint az év eleji eset után csupán március végén intézkedtek újra a betegség okán Bács-Kiskun megyében és Csongrádban, majd április végén Békés megyében.
Az év elejétől összesen 269 gazdaságban igazolták a vírus jelenlétét, ami azonban az ország összes baromfitartó gazdaságának – beleértve a háztáji állományokat is – csupán a 0,13 százaléka.
Hiába azonban az alacsony arányszám, a betegséget nem szabad félvállról venni. A madárinfluenza bizonyos fajtái ugyanis az emberre is veszélyesek, igaz, az idén előforduló H5N8-cal összefüggésbe hozható emberi megbetegedést Európában eddig nem regisztráltak. A betegség annál inkább pusztítja a házi baromfifajokat, a legkülönfélébb vadon élő és az egzotikus, kedvtelésből tartott madárfajokat. A vírus egyes törzsei enyhe megbetegedést, más törzsek viszont súlyos fertőzést, akár elhullást is okozhatnak a madaraknál.
A betegség világszerte előfordul, az elmúlt években többször megjelent Európában, így a környező országokban is, nagy gazdasági károkat okozva az állattenyésztésben és az élelmiszeriparban. A vírus rákfenéje pedig az, hogy nemcsak egyszer, hanem folyamatosan veszélyezteti a hazai állományokat, ezért a szakembereknek állandó jelleggel résen kell lenniük, folyamatosan javítaniuk kell a szükséges járványvédelmi készültségen, és ellenőrizniük kell a telepeket.
Az Állatorvos-tudományi Intézet Agrártudományi Kutatóközpontjának igazgatója is kivitelezhetetlennek tartja a kártalanítással való visszaélést. Magyar Tibor kifejtette, amikor az állományt – kártalanítás mellett – kötelező leölni, mindig lábrakapnak többnyire rosszindulatú mendemondák.
A hatósági intézkedések miatti állami kártalanítás mértékét azonban úgy határozták meg, hogy ne adjon lehetőséget visszaélésre.
A kártalanítás ugyanis csak a járványvédelmi intézkedéseket betartó gazdáknak jár, és a korlátozások alatt üresen álló telepre, illetve a kieső jövedelemre nem terjed ki. „A piaci kofa által felvázolt esetek tehát egyelőre nem ismertek előttünk” – összegezte Magyar Tibor, hozzátéve: a gazdák visszaéléseire a jelenlegi hatósági eljárások azért sem adnak lehetőséget, mert madárinfluenza megjelenése esetén mindig az állategészségügyi hatóságoknak kell eljárniuk, szigorú jogszabályok alapján.
Amíg tehát az országban egyetlen állat is a betegség legapróbb jelét mutatja, addig semelyik gazda nincs biztonságban, a libatepertő pedig olyan luxustermékké válhat, mint a Kádár-korszakban a banán vagy a narancs. A piaci árus állításainál a Baromfi Termék Tanács elnöke szerint van logikusabb magyarázat is a hiányra. Szerinte libaháj csak hízott libából állítható elő, az pedig hazánkban nem a legközkedveltebb szárnyas. A tavalyi esztendőben az éves baromfi-felvásárlásoknak csupán az 5,4 százaléka volt vágóliba, míg a hízott liba ennek a mennyiségnek az alig több mint 40 százalékát adta. Csorbai Attila szerint az általános libahájhiányt az is előidézheti, hogy a vágáskor keletkezett hájat a feldolgozóüzemek többféleképpen hasznosítják. Gyakran a hízott májjal együtt csomagolva hozzák forgalomba, de magában is értékesítik. „Nem véletlenül, a háj ugyanis igen keresett élelmiszer itthon, amelyből a kisebb üzemek is gyakran vásárolnak nagyobb mennyiségben” – mondta a szakember.
Hiába azonban az alacsony arányszám, a betegséget nem szabad félvállról venni. A madárinfluenza bizonyos fajtái ugyanis az emberre is veszélyesek, igaz, az idén előforduló H5N8-cal összefüggésbe hozható emberi megbetegedést Európában eddig nem regisztráltak. A betegség annál inkább pusztítja a házi baromfifajokat, a legkülönfélébb vadon élő és az egzotikus, kedvtelésből tartott madárfajokat.
A jó libatepertő külföldön is kelendő, de általában a magyar víziszárnyasok is, a baromfiféléknél 70-80 százalékkal nagyobb arányban adunk el belőle. A húst a cégek elsősorban német nyelvterületre, a májat francia nyelvterületre szállítják, és nem szabad elfeledkeznünk a feltörekvő keleti (japán és izraeli) exportpiacokról sem. A külföldi értékesítésnek csupán egy hátulütője van, az efféle szárnyasok hazai árait is a külpiaci kereslet-kínálat határozza meg. Vagyis: ameddig a madárinfluenza miatt csak korlátozott számú országba szállítható a prémiumminőségű magyar baromfihús, addig a gazdák és a kereskedelmi láncok kieső profitját is a magyar átlagfogyasztók fizetik meg.
