Lesz még meglepetés a 4-es metrónál

Egy féléve cikkünkben azon élcelődtünk, hogy a 4-es metróra a jegyet csak euróban lehet majd megvenni, mert előbb vezetjük be az uniós valutát, minthogy elkészülne az új szakasz. Kaptunk is egy dorgáló levelet a projekt igazgatóságtól, amelyben tévedésnek nevezték egyes állításainkat, köztük az átadás várható ideje mellett a késlekedés felsorolt okait, a beruházások általunk becsült teljes összegét, valamint az uniós támogatás valószínű mértékét. Nos, azóta nagyot fordult a világ, kiderült, hogy nekünk volt igazunk: a határidő tovább csúszik, ennek okait a mostani hivatalos közlemény már lényegében úgy sorolja fel, mint mi annak idején, az EU-tól kapott összeg közel sem annyi lett, amennyit vártak, a költségek végleges összegéről pedig már nyilatkozni sem mernek, majd a befejezés után derül ki.

Mindezt csak azért idéztük fel, hogy konkrét példáját adjuk annak, mennyire bízhatunk a beruházást irányítók éppen aktuális kijelentéseiben. A 4-es metró építése kapcsán tett hivatalos állásfoglalások szavatossági ideje rendkívül rövid, néhány hónaponként módosítják őket, elnézést a korábbi félrevezetésért nem kérnek, inkább kínosan magyarázkodnak. Ennek fényében joggal feltételezhetjük, hogy a most megjelölt, 2012 végi átadási határidő sem a végleges, az építést végző vállalatokkal folytatott viták függvényében tovább tolódhat. Az eddig történtek szerint ez szinte törvényszerű: három éve, a munkálatok kezdetekor még azt ígérték, hogy 2010-ben már utazhatunk az új metrószakaszon, most 2013-nál tartunk, azaz időben semmivel sem kerültünk közelebb a befejezéshez. Az egész olyannak tűnik, mint az ókori görög szofisták paradoxona arról, hogy Akhilleusz sosem érheti utol a teknősbékát, mert mire megteszi az út felét, az addigra már tovább ment, mire a maradék felét megteszi, az állat még tovább jutott, és így tovább a végtelenségig.

A késlekedés körüli legújabb magyarázkodás több kérdést vet fel, mint amennyire választ ad. A kiadott közlemény szerint a munka már késve indult, mert nem adták át időben a terepet az Etele téren, ami 70 napot jelentett. Ez idáig világos, a homályosabb részek ezután következnek. A beruházó cég, a DBR Metró szerint ettől kezdve a fő felelősség az alagútfúrást végző Bamco konzorciumé, amelyet korábban a Vinci cég, jelenleg a Strabag vezet. Ellenük a vád az, hogy a Gellért téren nem a terv szerinti és engedély nélküli munkát végeztek, túl nagy többletköveteléssel álltak elő és zsarolásként leálltak a munkával, sok időt vesztegettek a fúróberendezések áttelepítésével és karbantartásával. Emellett a most kezdődő, a Baross tér felé vezető alagutat az eredetileg tervezett 22 hét helyett szűk egy év alatt készítik el, ami a kapcsolódó állomások kivitelezését is hátráltatja.

Ha mindez igaz, a több éves késésre akkor sem ad magyarázatot, ráadásul az ügyeket jól ismerők szerint a valóság ennél jóval bonyolultabb. Úgy hírlik, az egész beruházást a nem kellően alapos előkészítés és az ebből adódó folyamatos problémák, kapkodás és a nem hozzáértő vezetés kezdettől fogva nehezítette. Jórészt ebből adódtak a váratlan körülmények, a Körtér melletti alagútomlás, a Gellért téri épület megrogyás és éles vitát kavaró helyzet, valamint a Fővám téri kényszerű tervmódosítás és sok hónapos csúszás. A projektvezetés hol siettette, hol késleltette a munkálatokat, elbizonytalanította a kivitelezők egy részét, ráadásul csak nagy késéssel fizet. A még mindig megbecsülhetetlen többletköltségek alapvetően ebből erednek, részben az eredeti kiviteli tervek szükségszerű módosításából, részben pedig a részhatáridők be nem tartásából származó kötbérből.

Forrásaink szerint a fővárosi vezetés nem merte a valós helyzetet a közvélemény elé tárni, ezért folyamatos lépéshátrányba került: egyre nehezebbé vált az újabb és újabb gondok és csúszások kezelése. Szakmai szempontból javulás akkor következett be, amikor egy éve a nagy nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező Klados Gusztávot bízták meg a projekt irányításával, aki azóta is próbál rendet teremteni a káoszban. /Jellemző, hogy vele kapcsolatban csak havi több mint nyolcmilliós fizetése váltott ki visszhangot./ Mozgástere neki is korlátozott, a már elkövetett hibákat nem lehet meg nem történté tenni, legfeljebb a következményeiket lehet enyhíteni. A legnagyobb probléma, az ütemezés felborulása jóvátehetetlen, a részmunkák újbóli összehangolása törvényszerűen idő és pénzveszteséggel jár.

Úgy tudjuk, a beruházó még mindig csak a projekt kimenetelét érintő fontos információk egy részét hozta nyilvánosságra. A kivitelezőkkel kötött szerződések több olyan, általunk nem ismert pontot tartalmaznak, amelyek továbbra is jó alapot adnak a követelésekhez és vitákhoz, és az ebből származó bizonytalanság időzített aknaként működik. Komoly esély van arra, hogy az átadási határidő még tovább csússzon, ehhez csak az kell, hogy néhány vállalkozó megmakacsolja magát és éljen a szerződés adta lehetőséggel. A végleges költségek alakulása még ennél is kétségesebb, mindössze annyi látszik, hogy már az első szakasznál is tízmilliárdokkal haladja meg a tervezettet, és akkor még nem is beszéltünk arról a több mint 50 milliárdról, amennyivel az unió a kezdeti pályáztatás hiányosságai miatt kevesebbet ad. Mindent egybevetve csak annyi biztos, hogy az egész számlát mi, adófizetők fogjuk állni, és a végén már kétség kívül euróban.