Legendát nem lehet venni – A Felcsút és az NB II.

Felvirradt a nagy nap. A szokásos létesítményavatás már délelőtt lefutott. Ezúttal az épülő felcsúti, hivatalos nevén Vál-völgyi

kisvasútünnepélyes átadása volt soron. A környéken friss gyantaillat, a sétaúton a sóder elplanírozva, a kocsik zöldek, a mozdonyok hozzá pirosak.

A völgy túloldalán feszült zsongás, nemsokára indul a sorsdöntő kilencven perc. A Pancho Arénába a Honvédot várják rangadóra. Nekik már minden mindegy, se följebb, se lejjebb nem kerülhetnek, a PAFC (Puskás Akadémia Futball Club) egyosztálynyit is eshet.

A Puskás sorsa voltaképpen a Vasas és – hogy a történet színesebb legyen – a Deutsch família által tulajdonolt MTK kezében van. Ha az angyalföldiek egyetlen góllal nyernek, az akadémisták mindenképp kiesnek. A bonyodalmakat tetézi, hogy a Felcsút ellenfele az a Honvéd, amelynek tábora az ellenfelet „mérsékelten kedveli”. A Puskás-imázs lenyúlását, arcátlan kisajátítását tulajdonítják nekik. A száguldó őrnagy Kispesten született, és életében egy percet sem időzött Felcsúton.

De jönnek is a kispestiek, másfél ezren. Odahaza nem járnak ki ennyien meccsre. Alakzatban nyomulnak a főkapun a Guantanamera dallamára: „nem lehet venni, legendát nem lehet venni, pénzért nem lehet venni”. Mert a pénz is nagy fájdalom: Kispesten alig van belőle, tobzódnak viszont Felcsúton.

– Szarháziak – sziszegi a kerítés mellett a biztonsági őr. A parkolóban készenlétben áll húsz fekete ruhás rohamrendőr.
A jegypénztárnál, az Orbán-ház felőli oldalon türelmetlenül tébláboló tömeg. A belépés Felcsúton az MLSZ honlapja szerint az utolsó bajnoki mérkőzésre ingyenes. De telt ház van, úgy látszik, elfogytak a jegyek. (Utóbb aztán mindenki bejut.)

Balla bácsi a borsodi Helyőpapiból utazott idáig, és alaposan ráfaragott. Interneten nem foglalt jegyet („nem tudok én olyat”), fél órája hiába vár.

– Tulajdonképpen őshonvédos lennék – mondja. – Most a Felcsútnak szurkolok. Ne legyen mán NB II-es ez a príma kis stadion.

A helyi erők – Mór, Csákvár, Ó- és Újbarok térségéből – szintén ezt visszhangozzák. Mi lesz az „ékkőből”, a Makovecz-féle cifra palotából NB I-es indulás nélkül? Felveri a gyom?

– A tao igenis nagyszerű dolog – így egy helyi sportköri elnök, Attila. – Magam is pályázgatok néha. Tudom, másra is el lehet költeni a pénzt, de miért baj ez? Focizzon az a gyerek! Ahol van pénz, ott van fegyelem, és ahol erős a fegyelem, ott van morál.
Zoltán Mány térségéből szintén csak ezen a meccsen Puskás-drukker. Bízik abban, hogy nyer a csapat, megég a Vasas, és ez a gyönyörű stadion „nemzetünk épülésére” NB I-es marad.

– Dunaújvárosba kellett volna mennem – kesereg a bőrkalapos Béla bácsi (Vasas). – Magukra hagytam a srácokat, hogy biztassam a honvédosokat. Gondoltam, benzinben így jövök ki jobban, a pálya is komfortosabb. Most bámulhatom az utcáról a reflektorokat. De nem bánom, ha bent marad a Vasas.

Béla érzelmes típus, azonnal sírva fakad.

Csípőre tett kézzel kék hátizsákos fiatalember áll, ő nem potyajegyre vár. Fölényes gúnnyal mosolyog.

– Én jegy nélkül is elvagyok. Hogy kiért szorítok? Most a Honvédért, per pillanat, és ez másfél óráig biztosan így marad. Identitásom szerint anti-Puskás fan vagyok, minden létező szituációban a Puskás ellen drukkolok. Önmagában már az is arcpirító, hogy az adófizetők pénzének megcsapolásából itt állhat ez a... micsoda? Akadémia? Mindenkinek ide kéne zarándokolnia, hogy lássa és csodálja: ezt tettük, erre vagyunk képesek! Mellesleg a foci nálunk úgy, ahogy van, csalás. Én beszüntetném Magyarországon az álprofi, kamu labdarúgást. Nem olyan bonyolult feladat. Ki kell szipkázni belőle az összelopott milliárdokat. De mit várjunk ettől a birka néptől?

A srác megvetően méregeti a jegyre ácsingózók tömegét. A nevét azonban módjával adja. – Péter vagyok, Budapestről.

– Ez meghibbant – mondja fejcsóválva egy nyugdíjas. – Miket nem mond? Abárolja a miniszterelnök urat? Hát nem neki köszönheti ezeket a gyönyörű dolgokat a nép?

Tekintetével rajongva simogatja végig a stadion oszloprengetegét.

A lelátón a légkör kifejezetten álmosnak mondható. A dolognak egyesek szerint már-már bundabűze van. A narancs mezes Honvéd (előttünk ismeretlen okból a holland válogatott, az Oranje színeit viseli) ambíciói korlátozottak. A fiúk lézengenek, a Puskás talál két gyors gólt, aztán kivárásra rendezkedik be. A kispestiek mintha elfogadták volna: a Vasas dönt a két csapat sorsáról. Ülünk, rágjuk a tökmagos pogácsát, múlatjuk az időt, élvezzük a tavaszi levegőt. A Honvéd-tábor énekelget, páran a büfét veszik célba, fogyni kezd a sör. A bal sarokból cérnavékony gyerekhangok a Puskás FC-t éltetik. A VIP-páholy nyugtalankodik: nincs ez jól így. Elöl a főnök napóleoni pózban, a széke mögött Lőrinc gazda feszeng. Ha valaki, ő tudja, milyen az, amikor az üzlet nincs levajazva. Dunaújváros néma. A VIP-páholy jól tudja, az a jó hír, ha nincs hír.

Aztán robban a stadion, egyszerre kezd csipogni kétezer okostelefon. Történt, hogy Vida, a Vasas középpályása ügyetlenül előre ívelt volna, de lábáról szerencsétlenül lecsúszott az ívelés. Az MTK kapusa messze kinn állt, és feje fölött behullott a labda. Felcsúton a Honvéd-tábor egy emberként szökken talpra. Hajrá, Vasas! Kiélik minden fájdalmukat, megkopott, rossz csapatukat, tao utáni sóvár vágyukat. „Enbé-kettő, enbé-kettő”, skandálják. Közben a Honvéd is talál egy gólt, de erre a kutya sem figyel, a fél lelátó énekel. Négy perc hosszabbítás, maga a kín, a Vasas közben odaát már kettővel megy, a Felcsút csöndesen kiesett. A Honvéd-tábor ünnepel, a fél Puskás a zöld gyepen hever. A centerhalf arccal az ég felé zokog.

A VIP-páholyra pillantunk: Orbán eltűnt. Erre külön technikája van. Az erkélyen fekete öltönyében a magányos Lőrinc gazda ül. Most egyedül van, nagyon egyedül.

De van élet az NB I után is. A parkolóban álló Audi mellett négy tekintélyes úr tudja. Hamisítatlan tao-lovagok: szürke öltöny, Versace szemüveg, őszülő halánték. Egyikük hóna alatt Puskás-album, dedikálva.

– Jártam én meccsen Brazíliába’ is, Karcsi – mondja egyikük. – Az azért más. Százezer néző fér be a Maracanába és legalább húszezer nő táncol. Lehet, hogy nem hiszed el nekem, de az a húszezer mind félmeztelen. Bizony!
Hallgatnak. Elképzelik. A mesélő füle bele is vörösödik. Nem boldogok, de nem is szomorúak. Beülnek az Audiba, és elhúznak.

A parkolóban révülten tombol négy Kispest-ultra.

– Újvárosban győzött a Vasas! Van ennél fontosabb? Felcsúton ezerhatszáz ember él, Kispesten, Öcsi bácsi szülőföldjén kilencvenezer. Közeledik egy torz korszak vége. Az a kilencvenezer velünk ünnepel.