Lapajánló – Ünnep és rontás

Sem közösen ünnepelni, sem a másikat elviselni nem sikerült. Ez a lényege a 168 Óra összeállításának, amely március 15-ról szól. Foglalkozik a lap a nyíltszíni zsidózással, a szélsőjobb handabandázásával, és azzal, hogy a kivezényelt rendőrök szeme láttára tettek suttogó esküt a betiltott szervezet új egyenruhába bújt gárdistái.

Miként lett a nemzeti együttműködés programjából a nemzeti széthúzás, sőt, a nemzeti egymás ellen uszítás programja? – erről szól Nagy Bandó András levélféléje, amelynek címe Embert keresek, címzettje pedig a szerző régi barátja, Sándor György humoralista. Tőle kérdezi Nagy Bandó, hogyan érzi magát ebben a Jobb(ik)nak tartott világban. Nagy Bandó szerint minden tisztességes embernek szembe kell fordulnia a Jobbik víziójával, mert – és itt egy súlyos mondat következik, idézzük szó szerint – „azt hiszem, nem lesz könnyű menet, amikor a Jobbik megkezdi a kereszténység zsidótlanítását”.

„Március 15-én mindenki másért szállt síkra; ki Orbánt hozsannázni, ki a szabadságjogokat éltetni, ki szélsőséges eszmék nevében gyűlöletkelteni” - írja Ünneprontás című cikkében Koltai Tamás, aki eszmefuttatását ezzel kezdi: „A liberalizmus ellen uszítani március 15-én, Petőfi, Vasvári és Kossuth Lajos országában: feneketlen mélysége a sekélyességnek.”

A Szolidaritás és a Milla márciusi tüntetése után változott-e a véleménye a civilekről? – kérdeztük Krémer Ferencet, a rendszerkritikus értelmiségiekből álló Galamus csoport tagját, aki korábban „lendületes semmittevésükért” bírálta a civilmozgalmakat. Most azt mondja: „A demokratikus ellenzék tehetetlensége konszolidálhatja a Fidesz rendszerét. Évtizedekre konzerválhatja, lakájossá teheti a diktatúrát.”

A demokratikus ellenzék most politikai képviseleti válsággal küzd – állítja lapunknak adott interjújában Szigetvári Viktor, a Bajnai Gordon által létrehozott Haza és Haladás kuratóriumi tagja. Szerinte jobb lett volna, ha az MSZP nem hangsúlyozottan baloldali, hanem balközép néppártként újítja meg magát, esetleg nevet is változtat, és új választói koalíció megkötésére teszi magát alkalmassá. Szigetvári szerint tehát új választói koalíció kell, új program és felhatalmazott vezető. Ehhez hozzáfűz még egy talányos mondatot: „Bajnai ráér még egy darabig, de döntenie kell.”

Az Orbán-kormány félidős teljesítményét elemzi a 168 Óra kérdéseire válaszolva Kéri László. Ő úgy gondolja, hogy bizonyos szempontból a diktatúránál is rosszabb a káosz. Azért ugyanis, mert kiszámíthatatlan.: „A diktatúra legalább normatív rend, holnap is azért kapod a pofont, amiért tegnap kaptad.” Kéri úgy látja, hogy most más érvényes délután, mint délelőtt, hogy Orbán úgy viselkedik, mint egy közép-ázsiai minidiktátor, és Magyarországon nincsenek normális viszonyok.

„A mi kormányunk nem olyan.” Ezt a címet adtuk annak a vitázó beszélgetésnek, amelyet Rétvári Bence államtitkárral folytatott a 168 Óra munkatársa. Rétvári – csakúgy, mint néhány héttel ezelőtt Kovács Zoltán államtitkár – kikéri magának, hogy ne tartsák demokratának. Szerinte a kormány „a multinacionális vállalatok érdekeivel szemben a közjóért, a hétköznapi emberekért lép fel, szakmai és jogi ügyekben mindenkinek megvan a jogorvoslati lehetősége”. Nyomatékkal hozzáteszi: „A mi kormányunk nem fogad el az érdekeinket sértő pontot.”

Mintha erre reflektálna Mészáros Tamás vezércikke, amely arról szól, hogy a nyugati világban fel nem foghatják, miféle függetlenségért küzd a magyar kormány, és miért pimaszkodik mindazokkal, akiknek jóindulatát nem nélkülözheti.

Népszavazást akar az LMP, és lapzártánkig nyolcvanezer aláírást gyűjtött már a párt. A kampányfőnök, Vágó Gábor egy aláírásgyűjtő napját kíséri végig a 168 Óra.

„Esküdjön, doktor úr!” címmel azzal foglalkozunk, hogy miért kívánják megváltoztatni az ügyvédi eskü szövegét, és azt feszegetjük: a nemzetet vagy az ügyfelét szolgálja az ügyvéd?

Mi lehet az oka az orbánista betlinek Szlovákiában? Erről cserélnek eszmét az internetes vitafórum résztvevői.

Miért kell eltüntetni a Kossuth térről a Károlyi-szobrot, s mit szól ehhez a nemzetközi hírű szobrászművész, Varga Imre? Erről is olvashatnak a lap kulturális rovatában, meg arról, hogy miként sokasodnak a magánlakásokban kialakított kulturális terek: otthoni kocsmák, szalonok, szobaszínházak, azért, hogy legyen menedék a populáris tömegkultúra elöl.

Lapunk egy korábbi írásához szól hozzá a Levélhullás rovatban Del Medico Imre, aki a dátum fölé két szót – Magyar Köztársaság – gépelt, és hozzá ezt a magyarázatot: „Mindaddig, amíg hazám nevéből az államformára utaló szó hiányozni fog, így járok el. Aki ezzel egyetért, kövessen.”