Lapajánló – Ha Hofi élne
A címlapon Hofi Géza, aki tíz éve már nincs közöttünk, és aki ha élne, egyedül nagyobb hatással lenne a társadalomra, mint az MSZP, a DK és az LMP együttvéve – állítja a most megjelent 168 Óra, amely régi interjúval emlékezik Hofira, és ebben az olvasható: „Mindegy, hogy ki van hatalmon, ami nevetséges, az nevetséges.” A hetilap digitális változatát lapozhatja végig.
Áder Jánosról szól a 168 Óra vezércikke, amelynek címe önmagában kifejezi lapunk álláspontját a leendő köztársasági elnökről: „Pártállamfő.”
A csornai Charles Bronson, a horgászok ikonja nem elitista, hanem hétköznapi ember – így látja az államfőjelöltet Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője, akit arról is kérdeztünk, hogy lesz-e megállapodás az IMF-fel. Lázár azt mondja: „Reményeink szerint rövidesen tárgyalóasztal mellett teszünk pontot az ügy végére.”
Elemzők szerint egyértelmű, hogy IMF-megállapodás híján Magyarország képtelen lesz finanszírozni magát, a kormány mégis azzal húzza az időt, hogy szerinte nem világosak a tárgyalások előfeltételei. A 168 Óra bemutatja a kipaterolás, a visszahívás és az időhúzás érdekes epizódjait, meg azt is, hogy miként toporgunk az IMF előszobájában.
Uniós tárgyalási pozícióinkról nyilatkozik Banai Károly volt kül- és biztonságpolitikai nagykövet, később Magyarország bécsi ENSZ-nagykövete, aki azt mondja: „Sok üzletembert, diplomáciai képviseletet felháborít az a fölényeskedés, az a kioktató hangnem, ahogyan a magyar hivatalosság külföldi politikusokkal és befektetőkkel tárgyal.”
A téma szóba kerül abban az interjúban is, amelyet Schmidt Mária történésszel, a Terror Háza múzeum főigazgatójával folytattunk. Ő úgy látja: „Nincs közös Európa addig, amíg Brüsszel folyamatosan kioktat és „csuklóztat” bennünket. Schmidt Mária szerint: „Ha nem vagyunk agresszívak, átgázolnak rajtunk.”
Nagytőkés oligarchákat kárhoztatott a vidékstratégia elszabotálása miatt Ángyán József agrárállamtitkár, aki egyebek mellett az állami földek furcsa bérbeadási gyakorlata miatt vette a kalapját és kiszállt a kormányból. Pungor András Narancsbárók földje című riportja az ügy hátterét világítja meg.
Nemrégiben Orbán Viktor elárulta, hogy 2010-ben csak jogtiszteletből, történeti okokból nem változtattak a parlamentáris kormányformán, pedig több érv is szólt mellette. A Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársával, Szentpéteri Nagy Richárddal arról beszélgettünk: készült-e Orbán a Sándor-palotába?
A parlamenti elfogadás előtt álló nemzeti alaptanterv két írót nevesítene és jelölne az úgynevezett törzsanyagba, Kertész Imrét és Wass Albertet. Erről a furcsa tervről Gömöri György Londonban élő író-költő-műfordítót kérdeztük, aki köntörfalazás nélkül válaszolt: „A kormány lekezeli az irodalmat, lenézi, ami pont akkora bűn, mint az, hogy a kommunisták túlértékelték. Ez a lebecsülés mindenkit sért, pártállástól függetlenül. Wass Albert és Kertész Imre furcsa párosának egyidejű beemelése az alaptantervbe lekezelő, ostoba, értelmetlen.”
Vajon lehet-e ugyanígy értelmezni a József Attila-szobor áthelyezésének tervét, vagy itt nem egészen erről van szó? Erről is olvashatnak a 168 Órában.
A politikai kultúráról Schilling Árpád, a Krétakör Színház alapítója, nemzetközileg elismert rendező beszél. Szerinte a morális ébredés jelei már mutatkoznak a közéletben, mert a jobboldali újságírók egy része és a Professzorok Batthyány Körének tudósai is eljutottak a tűréshatárig, és úgy döntöttek: szakmai tisztességük fontosabb a politikai lojalitásnál.
A Glóbusz rovatban Aczél Endre bemutatja, hogy milyen harc folyik a szudáni olajért, Kasza László pedig Günter Grass antiszemitizmusáról vagy úgynevezett antiszemitizmusáról ír.
Egy rövid jegyzet azzal foglalkozik, hogy a jobboldali napilapban Szűrős Mátyás azzal dicsekedett, a kádári diktatúra idején őt is megfigyelték és besúgták. Ami ugyebár megint csak alátámasztja a tíz éve elhunyt Hofi Géza állítását: Ami nevetséges, az nevetséges.
