Lapajánló
A 168 Óra címlapján a D-Day főszervezői, akik - sok ezer társukkal együtt - véget akarnak vetni a kormányzat antidemokratikus politikájának. Követeléseik ismertek, most már az a kérdés: lesz-e ebből széleskörű társadalmi összefogás? Buják Attila riportja a „partraszállásról” és a „hídfőállás” kiépítéséről szól.
A témával foglalkozik a vezércikk is, amely üdvözli azt a tényt, hogy „ez a sokaság a politikai hatalom kemény bírálójaként lépett fel”.
„A Fideszhez képest könnyű demokratának lenni” – írja Révész Sándor, aki erősen vitatja múlt heti jegyzetem igazságát, amelyben azt fejtegettem, hogy van a politika ellenállásnak egy olyan széles útja, amelyen együtt menetelhet adott esetben két baloldali párt is, ott lehetnek mérsékelt jobboldaliak, az önmagukban is csalódott liberálisok, a hatalmi tébollyal szembeforduló konzervatívok. Révész Sándor viszont azt írja: „A Mester Ákos által képzelt képtelenül széles koalíció semmilyen közös irányt nem tud kialakítani, sikere esetén semerre nem tudná vezetni az országot, és szegény ország bizony tovább gyűrődne.” Láthatják, egy újságban elfér többféle vélemény. A 168 Óra nyitott a további vitára.
Lapunk foglalkozik a Balsai-jelentéssel, amelyben egyebek között azt olvastuk: „Mindmáig nem derült ki, hogy mi történt a megsebesült vagy magukat „megadó” rendőrök fegyvereivel. Kik voltak, akik pénzért vettek részt az ostromban?” Munkatársunk, Pungor András szerint Balsai azt sugallja: tűntek el rendőrségi fegyverek, és valakik lefizették a Szabadság téri radikálisokat. A téma nyilván folytatódik, várjuk Balsai bizonyítékait.
Kerényi Imre festészeti elképezéseiről a 168 Órában olvasott Jánosi Katalin, Nagy Imre egyik unokája, aki a testvérével együtt most tiltakozik az ellen, hogy állami megrendelést adjanak a Nagy Imre és mártírtársainak újratemetését ábrázoló művészi megjelenítésre. A 56-os miniszterelnök unokája szerint az abszurd terv a Rákosi-érát idézi.
A televíziózással töltött rengeteg időről szól a Fókusz rovat, pontosabban arról a tévénézőről, akinek pótélete minden este így kezdődik: „Leül a kanapéra, kinyitja a sört, bekapcsolja a tévét, és agyatlanul szörföl.”
A fogyasztóvédelmi vizsgálatok szerint a hazai árubemutatók 85-90 százaléka átverés, és gyakran agresszív módszerekkel kényszerítik vásárlásra az embereket. Az erről szóló hír hátterét bontja ki Sándor Zsuzsanna.
Kulturális rovatunkban interjút olvashatnak a nemrég Kossuth-díjat kapott, Párizsban élő magyar származású festővel, Reigl Judittal. Az interjú címe: A világhír festéknyomai.
A Múltidő rovatban Berija híres naplóját idézi fel Kulcsár István. Aczél Endre írásának apropója, hogy a francia szocialisták átvették a hatalmat a szenátusban, és Párizsban már szocialista reneszánszról beszélnek. Kasza László azt elemzi, hogyan és milyen körülmények között cserél helyet a csúcson Oroszországban Putyin és Medvegyev.
Végül vissza a hazai témákhoz. Egy mondatnyi idézet Koltai Tamás A helyzet drámai című publicisztikájából: „Minden közvetlen támogatója tudja, hogy hazudik, manipulál és terrorizál, de félnek tőle.” Nos, találják el: ki az? Nem, önök tévednek. Shakespeare főhőséről, III. Richárdról van szó.
