Lakner Zoltán: Fogy a kormánypárt támogatottsága

A híres német származású amerikai filozófus, Hannah Arendt mondta: „A jóslás a jelen folyamatainak és eljárásmódjainak kivetítése a jövőbe. Azokról a történésekről szól, amelyek akkor következnek be, ha senki semmit nem tesz, és semmi váratlan dolog nem történik. Minden cselekedet – jó vagy rossz – szükségszerűen tönkreteszi a sémát.” Jóslásokra tehát nagyon is szükségünk van. Már csak azért is, hogy pontosabban lássuk: mit kell tennünk, hogy megtörjük a séma hatalmát. Idén arra kértük barátainkat, hogy mondják el, mit gondolnak saját jóslataikról és persze az előttünk álló évről. Lakner Zoltánt Karácsony Ágnes kérdezte.

- Egy évvel ezelőtti írását azzal kezdte: annyi már biztos, hogy a két nagy párt kora véget ért, ám azt még nem tudni, miként hat majd ez a honi politikai rendszerre.

– Számos hatása ismert már. De hadd emeljek ki most csak kettőt. Az egyik: megszűnt a szövetségi politika „műfaja”. Nincsenek olyan pártok, amelyek társulnának egymással. A másik: erőtlen és széttagolt az ellenzék. Márpedig minden kormány gyengül előbb vagy utóbb, de mások a következményei, ha van egy erős ellenzék.

- Mindenesetre Orbán hangoztatta: döntő esztendő lesz 2011.

– Orbán Viktornak idén szembesítenie kell a szavazóit azzal, hogy még sincs itt a Kánaán, miközben továbbra is lojalitásra kellene bírnia őket. Kijelentése ugyanis főként arra vonatkozhat: nem úszhatja meg a „nagy rendszerek” átalakítását.

- Közbevetőleg: ezt várja tőle az Európai Unió is, amelynek Magyarország a soros elnöke fél évig.

– Brüsszel ráadásul a korábbi tapasztalatok miatt különösen odafigyel ránk. De nem is ez a leglényegesebb. Ha a Fidesz nem indítja el idén az egészségügy, az oktatás, a közösségi közlekedés reformját, akkor 2014-ben nem lesz jobb Magyarországon élni, mint ma. Holott a Fidesz azt ígérte, hogy mindenkinek minden jobb lesz. Ugyanakkor a reformok kezdetben mindig érdeksérelmeket okoznak, egy ideig csak viszik a támogatottságot. Nyilván ezt próbálják ellensúlyozni majd az „Isten és család”-szempontú alkotmányozással. Vagy olyan kormánypropagandával, hogy Orbán Viktor már az Európai Uniót is vezeti.

- Végtére is erre utalt újévi köszöntőjében Schmitt Pál köztársasági elnök, amikor úgy fogalmazott: január elsejétől Magyarország „fennhatósága alá kerül” Európa. Csakhogy az utóbbi egy-két hétben a külföldi közvélemény, konzervatívok és baloldaliak egyaránt vehemensen támadják az Orbán-kormányt. Főként a médiatörvény miatt. De általában is azt írják: Európában Orbán a legarrogánsabb kormányfő. Ön szerint a nemzetközi bírálatdömpinget itthon majd kivédheti a kormány az „isteni alkotmányozással”?

– Épp aznap, amikor Magyarország átvette az uniós elnökséget, több európai multi is tiltakozott a magyar kormány pénzügyi, gazdasági intézkedései ellen, és szankciót javasolt. Ez még akkor is figyelemre méltó, ha nyilvánvaló: ezeknek a cégeknek is van önérdekük. De összeveszni velük öngyilkos stratégia. Emellett decemberben az összes jelentős közvélemény-kutató a Fidesz népszerűségvesztéséről számolt be. Úgy tűnik: kívül és belül is fogy a kormánypárt támogatottsága. Ehhez jöhet hozzá a reformok rizikója – vagy a reformok halasztásának hosszabb távú kockázata. Ám még ezt is túlélheti a Fidesz, ha az ellenzék erőtlen marad.

- Vagyis: az ellenzék számára is döntő lesz 2011?

– Azt hiszem, igen. 2011 arról is szól, lesz-e megint versenyhelyzet a magyar politikában. Ha úgy tetszik: a Fidesz centrális politikája új gondolkodásmódra készteti a demokratikus ellenzéket is. Ha igazán le akarják váltani Orbán Viktort és kormányát, nem egyéni utakat kell keresniük, hanem szövetségre törekedniük. Pontosabban: első körben olyan helyzet kialakítására, hogy lehessen majd szövetséget kötni, amikor ez aktuálissá válik.

- Viszont előbb azt mondta: nincsenek olyan pártok, amelyek szövetséget kötnének egymással.

– Épp ezért vezet magasan a Fidesz. Aki le akarja váltani a kormánypártot, annak fel kellene ismernie: az ellenzéki stratégiának a szövetségpolitika lehetne a vastörvénye. Nem mellesleg azt is gondolom: ma az MSZP a legerősebb ellenzéki párt, amely nélkül nem lehet legyőzni a Fideszt. Ám a szocialista párt egyedül nem tudná ezt megtenni.

- Pedig pillanatnyilag mintha csupán arra hagyatkoznának a szocialisták: a kormány úgyis annyi hibát követ el, s úgyis olyan erős lesz a nemzetközi tiltakozás, hogy mindez már önmagában is fölértékeli az MSZP-t.

– Ami némileg így is történik. Mert miközben az LMP stagnál – hasonló a helyzet a Jobbikkal, és ez kudarc mindkét pártnak –, addig az MSZP támogatottsága az övékénél magasabb szinten stabilizálódott. Minden közvélemény-kutatás azt mutatja: az utóbbi két hónapban növekedett a szocialista szavazók aktivitása.

- De nem az MSZP politikája miatt, hanem a Fidesz politikájával szemben.

– No, de az ellenzéki politika részben mégiscsak az ellenzésről szól. Az MSZP tartalmi megújulása természetesen fontos feltétele annak, hogy az ellenzék kormányváltásra esélyes pozícióba kerülhessen. A szocialistáknak vissza kell nyerniük azt a több száz ezres tömeget, amely elpártolt tőlük: ezt a baloldali karakter újrahitelesítésével lehet elérni. Másrészt azt is végig kell gondolniuk: mit ajánljanak a gazdátlanul maradt szavazócsoportoknak. Akár a mérsékelt konzervatívoknak, akár a liberálisoknak. Utóbbiaknak nem is a számosságuk a legfontosabb, hanem a véleményformáló erejük. Őket nyilván nem a baloldali politikával, hanem a demokrácia védelmezésével lehet megnyerni. De kizárólag a demokrácia védelmére építő politizálás hatására nem térnek vissza az MSZP-hez a lakótelepek és az egykori iparvárosok lakói.

- Kizártnak tartja, hogy a mérsékeltek vagy a liberálisok saját pártot alapítanak?

– Mit zárhatnánk ki a magyar politikai életben? Épp arról beszélek: ha a demokratikus ellenzéki erők le akarják váltani a Fideszt, egymással kell összefogniuk – akárhány szervezetet alapítanak is. Az MSZP tartalmi stratégiája a baloldali megújulás lehet, a pozicionálási stratégia pedig arról szólhat, miként működhet együtt minden demokratikus erővel. Az ellenzéki szervezetek összekapcsolása inkább szerkezeti kérdés: a szocialista párt ernyője alá tömörülnek „olajfa-koalícióba”, amelyben az MSZP a legnagyobb erő, vagy pusztán választási együttműködést kötnek. Ezt még nem most kell eldönteni, de egyszer majd el kell. Egyébként a demokratikus szövetség strukturális kényszer is az új választási rendszerben.

- Amennyiben?

– Jelen tudásunk szerint megszűnik a kétfordulós választási rendszer. Az első fordulóban nem kell majd abszolút többséget elérni ahhoz, hogy valaki egyéni mandátumot szerezzen, tehát az első körben eldől a választás. Ily módon az ellenzéki pártok nem várhatnak arra, hogy majd a két forduló között kötnek megállapodásokat. Ki kell találniuk előre, milyen együttműködési formában állnak rajthoz a Fidesszel szemben. Egyéni helyek és főleg töredékszavazatok feláldozása árán lehet csak szövetkezni, ami pokolian nehéz.

- Kérdés persze az is: a civil ellenzéket – amelynek erejét jelenleg nagyobbnak látom, mint a politikai ellenzékét – vajon képes lesz-e a szocialista párt megszólítani?

– Kétségtelen: a baloldali, liberális civilek egyre élénkebbek. Ebben az aktivitásban részt vesznek vezető értelmiségiek – említhetem akár Závada Pált, Parti Nagy Lajost, Radnóti Sándort – éppúgy, mint az internetes közösségi oldalak vagy egyéb fórumok csoportjai. Csakhogy nem lehet Závada Pálra vagy Parti Nagy Lajosra szavazni. Így az a kérdés: ez az intellektuális erő, a civil szerveződések miként tudnak majd összekapcsolódni a demokratikus ellenzéki pártokkal. Ha ugyanis ez nem történik meg, akkor a Fidesz – dacára szavazótábora erodálódásának – még sokáig kormányon marad.