L. Simon László: Középen kell állnunk

L. Simon László, a Nemzeti Múzeum főigazgatója a keddi Keljfeljancsiban az orosz–ukrán háborús helyzetről beszélgetett Fiala Jánossal.

– Szorong?

– Hajnali öt óra óta olvasom a híreket. Úgy látom, nem fogjuk megúszni a háborús konfliktust. Az a nagy kérdés, megáll-e a helyzet ott, hogy Putyinék elfoglalják a szakadár területeket, vagy tovább eszkalálódik? Az is kérdés, mindez hogyan érinti-e a kárpátaljai magyarság sorsát? A mindennapokat, túl azon, hogy besorozhatóak lesznek. Mindabból, amit Putyin mondott, az is következett a számomra, hogy túl sokra nem becsüli az ukrán önálló államiságot. Ebből még bármi lehet. A Kárpátalján élő magyarok miatt – szomszédos ország státuszunknál fogva – bennünket ez elsődlegesen érint. Igen, van bennem szorongás, miközben egy héttel ezelőtt még az optimisták közé tartoztam.

Nem szabad lekicsinyelnünk, ami Ukrajnában történik, ezzel együtt abban reménykedem, hogy nem eszkalálódik a helyzet. A nyugat beavatkozik és szankciókat vezet be Oroszország ellen. Ennek is vannak korlátai, hiszen nem akar megfagyni fél Európa. Putyin cinikusan kihasználja ezt a helyzetet, miközben azt sem lehet elvitatni, hogy az elmúlt évek amerikai külpolitikája nagymértékben hozzájárult a mostani helyzethez. Abban igazságuk van az oroszoknak, hogy se a NATO, se az Egyesült Államok nem tartotta be az ígéreteit, de az is fontos, amit a szerb elnök mondott: Oroszország korábban elismerte a szakadár területek függetlenségét, most pedig arra hivatkozva hatol be a szakadár területekre, hogy ott békemissziót valósítson meg. Mindez a szakadár területen élő orosz többség érdekeinek kikényszerítéséről szól. 

Teszem hozzá, az ukránoknak sem kellett volna amerikai segítséggel olyan nyelvtörvényt és oktatási törvényt létrehozniuk, amivel súlyosan sújtották az orosz kisebbséget. Érdemben csak Magyarország szólalt fel ez ellen az EU-ban, nyilvánvalóan a magyar kisebbség érdekében. Az ukrán nyelvtörvény elsődleges célpontja az orosz kisebbség, de emellett a magyar kisebbség ellen is hatékonyan lépett fel az ukrán hatalom. Az oly sok kisebbségi kérdésben érzékeny Európai Unió ezek ellen nem szólalt fel. Lehet mutogatni egyedüli bűnösként Putyinra, de az Unió igenis hozzájárult a helyzethez. Az elmúlt 30 évben, amióta Ukrajna függetlenné lett Oroszországtól, nem sikerült stabil ukrán belpolitikai rendszert kiépíteni. A politikai instabilitás, az ukrán oligarchák küzdelme a hatalomért és a pénzért szintén hozzájárult a válsághoz. Az a kulcskérdés szerintem, amit a szerb elnök mondott: új világrend kezdődik ezzel. Ha valamikor, most lehetne azt mondani, hogy a jaltai egyezmény és az a világrend, amely akkor kialakult, megbukott. 

Abban is igaza van Putyinnak, hogy az önálló Ukrajna létrejötte egy orosz döntésnek köszönhető. Ezt nem a nyugati hatalmak kényszerítették ki. Nekünk az az érdekünk, hogy a nagy orosz medve és Nyugat-Európa között legyen – jó, ha van – ütköző állam. Magyarországnak különösen jó, hogy a mi határainkra, területeinkre az amerikaiak nem telepítenek rakétavédelmi rendszert.

Nagyon bonyolult a politikai szituáció. Át lehet venni az amerikai narratívát, és azt mondani, hogy ronda orosz agresszor, át lehetne venni az orosz narratívát is, amely szerint meg kell védeni az orosz emberek jogait, de szerintem egyiket sem szabad megtenni. Középen kell maradni. A katonailag és politikailag erőtlen Európai Uniónak ebben a konfliktusban nem osztottak lapot. 

– Megállnak-e a határon a Luhanszki és a Donyecki köztársaság védelme érdekében?

– Nem tudom megjósolni. Amikor Orbán Viktor évértékelő beszédében nem azt mondta egyértelműen a moszkvai útjáról, hogy a békemisszió sikeres volt és nem lesz katonai konfliktus, már akkor arra gondoltam, hogy hoppá! Amikor meg azt mondja az ukrán elnök, hogy vissza kellene térni a minszki megállapodáshoz, azzal meg az a probléma, hogy Németország elvesztette a világpolitikai tényező szerepét, és az unió ezt nem tudja kitölteni. Az Európai Uniónak nincs egységes, önálló külpolitikája, nincs önálló hadserege. Az Európai Közösség mindenben az önfeladás irányába megy. Egy olyan Európai Unióban, amelynek a narratívájában a legfontosabb az LMBTQ-jogok képviselete, és nem jelenik meg benne a közös európai védelmi politika erősítésének az igénye, mégis mire számít? Ahol a nemváltó műtétek társadalmi finanszírozása fontosabb, mint a közös határvédelem vagy a migránskérdés kezelése, azt én nagyon szomorúnak tartom. Felkészült-e az Unió arra a szituációra, ha nagyszámú menekülthullám indul meg Ukrajnából Európa irányába? Azzal együtt, hogy nagy szeretettel várjuk a magyarokat Magyarországon, mégiscsak az az érdekünk, hogy az őshonos magyar területek azok is maradjanak, mindenki a szülőföldjén tudjon boldogulni.

– Az LMBTQ-problémát érdemes volt megemlíteni az ukrán helyzettel kapcsolatban? 

– Szerintem igen. Én arról beszéltem, hogy az Európai Közösség meghatározó országai számára a politikai programokban és a gyakorlati cselekvésben is fontosabbnak tűnik az LMBTQ-jogok védelme, mint például a nemzeti kisebbségi jogok védelme. Ukrajnában durván sértették azokat az alapvető jogokat, amelyek az őshonos kisebbséget megilletik. Ugyanezt mondom a szlovák állampolgársági törvényről: az európai uniós normákkal összeegyeztethetetlen.

– Mindaz, ami ma Ukrajnában és Oroszországban zajlik, a kisebbségek helyzetében okozhat változást? 

– Attól tartok: nem. Szerintem nem fog változni a brüsszeli politika a nemzetiségi kérdésekben, az őshonos kisebbségek jogait illetően, az anyanyelvi nyelvhasználati jogot illetően. Az Európai Uniótól nem számíthatunk harcos kiállásra ezekben a kérdésekben.

– És „új Jaltát” eredményezhet-e?

– Jalta esetében az történt, hogy háborús győztes nagyhatalmak újraosztották a világot. Láthatólag azok a hatalmak, amelyek akkor egy tárgyalóasztalnál ültek – legalább a kommunikációs térben –, most egymással szemben állnak. Az a kérdés, hogy Oroszország milyen pozíciót tud kivívni a maga számára. Ma azt gondolom, hogy a NATO ebbe a konfliktusba nem fog beavatkozni, az Európai Unió – önálló, a NATO-tól független haderő híján – nem is tudna. Azt gondolom: orosz térhódítással fog lezárulni a második szakasz, és Oroszország bekebelezi ezeket a területeket. Oroszország jelen pillanatban erősödő pályán van, és nem gondolom, hogy a belengetett amerikai, angol és európai uniós gazdasági szankciók megráznák Putyint, vagy az orosz gazdaságot.

Szerintem a mi szempontunkból két fontos kérdés van: Magyarország biztonságát ez a lépés fenyegeti-e? – egyelőre úgy érzem, hogy nem –, illetve hogy lesz-e kötelességünk, feladatunk a kárpátaljai magyarokkal kapcsolatban. Amennyiben igen, akkor mindent meg kell tennünk a menekültek befogadása érdekében és a kárpátaljai magyarok szülőföldjükön való boldogulása érdekében. Ez az alaptörvényünkből következő nemzeti kötelesség.

A teljes interjú itt nézhető meg: https://www.youtube.com/watch?v=iF63hYZnKiE

(Kiemelt kép: L. Simon László, a Fidesz képviselője felszólal a kereskedelemről szóló törvény módosításáról tartott vitában az Országgyűlés plenáris ülésén 2020. november 20-án. Fotó: MTI / Balogh Zoltán)