L. Simon disszidálna

„Követeljük a MMA köztestületi státuszának eltörlését, követeljük, hogy az állam biztosítsa a kulturális szektor autonómiáját, követeljük a teljes körű, demokratikus szakmai egyeztetést” – ez és még jó pár követelés áll a Szabad Művészek Társasága által készített, a székekre helyezett szórólapokon. A konklúzió pedig így szól: „Az MMA kirekesztő, a művészet szabad!”

Az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának ülésén vagyunk, a nagyteremben, lévén, jelentős az érdeklődés, komoly cirkusz várható.

Egyetlen napirendi pont van: Az átalakuló kultúrafinanszírozás tapasztalatai.

Úgy volt, Fekete György, a Magyar Művészeti Alapítvány elnöke is tiszteletét teszi, ám betegségre hivatkozva az utolsó pillanatban telefonon kimentette magát. Mi több, a kultuszállamtitkár, L. Simon László a tízkor kezdődő ülés elején bejelenti, hogy fideszes képviselőtársaival együtt csupán tizenegy óráig tud maradni, ugyanis frakcióülés szólítja el őket.

Pont ezt kifogásolja a jobbikos Novák Előd, aki zöld mentét húzott ma magára, laptopján a megszokott „Tagok legyünk, vagy szabadok” felirat és áthúzott EU-zászló látható.

– Nem szerencsés hétfőre összehívni a bizottsági üléseket. Megértem, hogy az álláshalmozók csak ilyenkor érnek rá, de nem tudunk tisztességes keretek között dolgozni, mert megint egy órába kell beszűkíteni fontos napirendi pontokat.

Akad más észrevétele is:

– Van egy régi mulasztása, illetve törvénysértése a bizottságnak. Önök is aláírták, hogy az előadó-művészeti törvény tükrében az albizottság vállalja a Nemzeti Színház körül kialakult botrányos ügyek vizsgálatát, és Alföldi Róbert beidézését. Ez félbemaradt. A héten épp évfordulója lesz annak a gyalázatnak, hogy Hiller István kinevezte Alföldi Róbertet a Nemzeti Színház élére.

– Én is disszidálni fogok – sóhajt fel hangosan L. Simon.

De Novák rendíthetetlen, mint egy ólomkatona. És nagyjából úgy is gondolkodik.

– Fájó, hogy még mindig nem került napirendre az internetcenzúra kérdése, az új médiatörvény paragrafusai, és hogy milyen öncenzúrát vezetnek be szerte a médiában. Kínai típusú tűzfallal átfogó cenzúrát szeretne bevezetni a kormány az interneten.

Ez sok L. Simonnak, feláll, tüntetőleg kivonul.

– Szólj, ha visszajöjjek – kéri a bizottság elnökét, az LMP-s Karácsony Gergelyt.

Nincs olyan messze a mosdó, hogy ne Novákra érjen vissza. És ha már visszaért, szót kér.

– Megjegyzem, tíz perce csak az ülésrendről vitatkozunk pedig tizenegykor, ha tetszik, ha nem, fel fogok állni, más kötelezettségeim is vannak.
Javasolja: most a Nemzeti Kulturális Alap működéséről beszéljenek, Feketéék ügyét más alkalommal vegyék elő.

A szocialista Hiller István viszont ragaszkodik ahhoz, hogy napirenden maradjon a „Magyar Művészeti Akadémia dolga”.

– Persze a Fidesz képviselői úgy döntenek, ahogy akarnak, beszélhetünk róla másik alkalommal, csak épp január elsejétől hatályba lépnek törvények, így utána már kész állapotról tudunk társalogni.

Novák Előd másodpercek óta csöndben van, nem bírja tovább: – Azt a fideszes javaslatot, hogy a kérdést majd később rendezzük, már láttuk máshol, az ügynöklistáktól kezdve a kommunista nyugdíjasokig. Félek, nemhogy idén, de jövő évben sem jön össze az időpont. Pedig akár ezen a héten megtarthatnánk a másik ülést. Fontos, hisz közben a kormány puccsszerűen adja át a Műcsarnokot.

Hillernek se könnyű: egyszerre több tervezett jogszabállyal kapcsolatban is kifogásai vannak.

– Jó magyar szokás szerint haladunk előre – összegez L. Simon. – Én készséggel állok a bizottság rendelkezésére bármikor. Rajtam ne múljon a siker.

Hillernek azt mondja, szó sem volt arról, hogy ma művészettel kapcsolatos jogszabályokat vitassanak, hiszen „azokat már megtárgyalták a parlamenti bizottságok”. A Műcsarnok átadásával kapcsolatban pedig közli: „Sok víz lefolyik még addig a Dunán. A vagyontörvény tárgyalása február második hetében kezdődik, addig szó sincs átadás-átvételről.” Vagyis vissza van még kéthavi víz, addig marad a Műcsarnok Non Profit Kft. élén a minap (a Fekete-féle kultúrpolitika elleni tiltakozásul) lemondott Gulyás Gábor.

L. Simon azt is cáfolja, hogy az NKA feletti irányítás jogát megkapná az MMA: – Erről szó sincs, nincs ilyen kormányzati szándék, elképzelhetetlennek tartom. És javaslom, hogy a Művészeti Akadémiával kapcsolatos ülést egy másik időpontban tartsuk meg.

Az MMA főtitkára, Kucsera Gábor főtitkár kap szót.

– Tisztelt bizottság, lehet, hogy én voltam gyenge ifjúkoromban, de a meghívóban az állt: „A kultúrafinanszírozás tapasztalatai – NKA, MMA.” Ráadásul a művészeti akadémia elnöke kétévente ad tájékoztatást ad az illetékes országgyűlési bizottságnak.
És akkor?

L. Simon a Fedél Nélkül legfrissebb számát lapozgatja, míg a grémium szavaz a napirendről, s L. Simon javaslatát fogadja el.
– Mikor lesz a másik ülés? – így Novák Előd.
– Nem tudom most megmondani – válaszol Karácsony Gergely.
– Miért?
– Egyeztetni kell az elnök úrral.
– Ön az elnök úr!

Nem rossz a a poén, mégsem teszik az érdeklődőknek, pfujolnak Novák kontrájára.
Kucsera főtitkár összepakol és a hátsó sorba ül, rá ma nincs szükség.

L. Simon elnök úr előadja összefoglalóját. Felidézi, hogy tavaly október tizenötödikétől volt az Nemzeti Kulturális Alap elnöke, majd július tizennyolcadikai államtitkári kinevezése egyúttal az NKA alelnöki székébe is lifteztette.

– Az alap működése transzparens, a honlapon a nyilvánosságra tartozó összes információ megtalálható – szögezi le L. Simon.

Megtudjuk tőle, hogy újra van magyar kulturális adó, ami az ötös lottóból származó játékadó ráeső kilencven százalékából gazdálkodik, évi uszkve 11,5 milliárdból. Bődületes összeg.
Idén tizenkétezer pályázat érkezett be az NKA-hoz, ebből négyezer-nyolcszázat támogatott az Alap.

– Tökeszünk arra, hogy a kultúra egészére odafigyeljünk, a határon túlira és az anyaországira, hogy a művészetek valamennyi ágára, nincs olyan gondolkodó, aki a mi megközelítésünkbe ne férne bele. A klasszikus formákhoz ragaszkodó művész és az új utakat kereső, kísérletező, vitatkozó, akár a mi véleményünkkel gyökeresen ellentétes véleményt megfogalmazó alkotót is támogatunk. Sokszínű, változatos, tagolt kultúránk legyen.

Ez az elsimoni ars poetica. Van áthallás a Fekete György-féle kijelentésekkel.

– Sokan nem is mernek pályázni, annyira megalázzák őket, hogy nem is nyújtanak be pályázatokat; színházigazgatókra gondolok – szól ismét Novák. – Vagy Koltay Gáborra. Irritáló volt, hogy a Lex L. Simonként elhíresült törvényről meglehetősen diplomatikusan fogalmazva azt mondta, hogy jogköröket adott át ad át az elnöknek. Holott mindenki tudja, önre íródott a törvény, hogy államtitkárként tovább vezethesse az NKA-t. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy ilyen szintű hatalom összpontosul egy személy kezében. Kétségkívül önnek rendkívül nagy a munkabírása. Ezt el kell ismernem. Szőcs Géza fizikai kapacitásait viszont nem nehéz túlszárnyalni. Jobban tenné, ha inkább a Kálmán Olgának megígért verseit írogatná.
– Miért nem vonja meg tőle a szót? – suttogják többen.

L. Simon inkább ismét kimegy a teremből.
– Hozok egy teát – jelenti be.

Mire kiér, Novák gondolatmenete már máshol jár.
– Itt vagyunk az MSZMP Központi Bizottságának egykori üléseinek helyszínén, ahol még maga Kádár elvtárs is ülhetett. Fájó, hogy Magyarországnak nincs egy ötvenhatos múzeuma, illetve van, csak magánfenntartásban. A támogatási igényeket rendszeresen leszavazzák.

Aztán valahogy csak visszatalál a bizottság az érdemi vitához. Hiller István úgy véli, válság idején nő a szerencsejátékok bevétele, ezért javasolja, a várható egymilliárdos többletből olyan területeket támogassanak, ahol az állam ma még egyáltalán nem tud segíteni.
Egy ismeretlen férfi jelentkezik kérdezni. Kérik, mutatkozzon be.

– A Szabad Művészek képviseletében beszélek, a nevem nem lényeges.
– Kiss Pál Szabolcs, kiváló képzőművész – segít be L. Simon.
Kiss Pál a fiatal alkotók 2012-ben elmaradt ösztöndíjairól kérdez.
L. Simon sorban válaszol a kérdésekre. Először Novák Előd kapja meg a magáét:
– Örülök, hogy a munkabírásomat pozitívnak látja, de most már sokadjára cikizi Szőcs Gézát, ami méltatlan. Bár számos kérdésben másképp gondolkodom, mint ő, de ezt egyszerűen visszautasítom. Örülhet, ha annyi könyvet életében el fog még olvasni, mint amennyit Szőcs Géza megírt.
Taps.

– Amit Szőcs Gézával csinál, az gyalázat, kikérem az ő nevében is. Elég ebből, szégyen, amit csinál. Szégyen, hogy állandóan a holokauszt témájába akar belekapaszkodni, felháborító.
– Megint felkerülsz a Kurucinfóba – szól oda neki Hiller.
– Ne félts engem, nekem már mindegy – így az államtitkár.
Aztán Hillernek is válaszol: jövőre 3,5 milliárd állami forinttal több jut kultúrára, mint idén.

L. Simon fél tizenkettőre ér mondandója végére. De ez végül fel sem tűnik neki.