Kritikák és kézfogások

– Budapest még az országos átlagnál is mélyebb válságban van, fizetőképessége határán egyensúlyoz. Ám ha összeomlik a főváros, amely a magyar modernizáció motorja, akkor magával ránthatja az egész gazdaságot.

Így gondolja Lengyel László, a Pénzügykutató Rt. vezérigazgatója, és ezért kezdeményezte az eszmecserét, amely összekötötte a haladás és a magyar metropolis ügyét. „A modernizáció Budapestje – Budapest modernizációja” című konferencia társházigazdája a XIII. kerület szocialista polgármestere, Tóth József volt.

– Budapest helyzete súlyosan válságos – fejtette ki Lengyel a 168 Órának. – A magyar főváros a felzárkózás helyett a leszakadás, a provincializálódás útjára került; az Európa-ellenes magyar kormány ma a jelek szerint nem egy világváros építésében érdekelt, hanem abban, hogy a főváros egy a Fidesznek kiszolgáltatott porfészek helyzetébe sodródjon. Pedig 1989 és 2000 között Budapest még egyike volt a legjobban fejlődő kelet-közép-európai nagyvárosoknak, a magyarországi befektetések központjaként működött, fejlődtek közművei, egészségügyi és oktatási rendszere, színes volt kultúrája. A rendszerváltás második évtizedében azonban megtört a lendület. Budapest fokról fokra szétesett, szakmai irányítása elavult.

Országos érdek

A közíró erről a konferencia megnyitójában elmondta: a balkanizálódás, a polgárosodás megtorpanásának egyik legfőbb oka az lehetett, hogy egy széthulló város sokkal jobban megfelel a gazdasági érdekcsoportoknak, hiszen alkalmasabb a zsákmányszerzésre. Az utóbbi két évben a hanyatlás felgyorsult, a város fizetőképességének megroppanása azzal fenyeget, hogy az egész országot sodorhatja kiszámíthatatlan helyzetbe.

A Pénzügykutató Rt. vezérigazgatója szerint tehát országos érdek is, hogy Budapesten ne romoljanak tovább a minőségi oktatás esélyei, ne sorvadjanak az innovációs gócok, nélkülük ugyanis az egész ország elveszítheti növekedési potenciálját. Lengyel a konferencia más témáit körüljárva hozzátette: a közeljövőben lehetőség lesz az önkormányzatiság, az igazgatási szféra működésének újragondolására is, hiszen olyan működésképtelen rendszer alakul a szemünk előtt, amelynek összeomlása elkerülhetetlen. Fontos a civilizációs tér, a sokszínű kulturális hálózat puzzle-jének kirakása is. Ha ez nem sikerül – fogalmazott a közíró –, helyet cserélhetünk Bakuval. Az is szép város.

– Áhítjuk a gyors felzárkózás csodáját, és közben látjuk: igenis lehetséges, hogy egy ország egy-két generáción belül csatlakozzon a fejlett világhoz. Ehhez azonban kormányokon, társadalmi csoportokon és válságokon átívelő nagy, közös társadalmi célok kellenek – erről beszélt a rendezvény vezető szónoka, Bajnai Gordon volt miniszterelnök, aki előadásában összekötötte a főváros modernizációjának ügyét a haladás országos feltételeivel.

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány létrehozója úgy véli: a rendszerváltás idején Magyarországon is adott volt a konszenzus négy alapvető kérdésben, és a közélet kivetette volna azt a politikust, aki megpróbált volna szembefordulni ezekkel a célokkal. Fel sem vetődött, hogy a demokrácia, a piacgazdaság, a szolidaritás és az euroatlanti integráció – értsd: ha erős a keleti szél, irány egy nyugati kikötő – politikáját bárki megkérdőjelezze. Pedig ma éppen ez a szavazatmaximáló populizmus legbiztosabb receptje.

Bajnai Gordon szerint bonyolult okok vezettek odáig, hogy az egyetértés négy pillére megroggyant, és ez nem írható csak egyik vagy másik politikai oldal rovására. A magyar politikai elit a látszólagos társadalmi béke érdekében, a szavazatvadászat jegyében folytatott fedezet nélküli politikát kormányciklusokon át. Sorozatosan a szőnyeg alá söpört olyan stratégiai problémákat, mint a munkanélküliség, a cigányság ügye vagy a népességfogyás. Ez a dzsentrimentalitás az oka annak, hogy megállt a növekedés, a politika lemaradt saját történelmi lehetőségeiről.

A volt miniszterelnök szerint egyértelműen a mai kormányoldal felelőssége, hogy olyan „törésvonal-politika” alakult ki, amellyel a Fidesz ugyan fölényesen nyert 2010-ben, nagyot vesztett viszont az ország, mert a szélsőséges polarizáció akadálya a jó kormányzásnak. Amúgy sem ez ma a cél, hanem a hatalom öncélú birtoklása.

Megosztó kormány

Bajnai Gordon szerint a Fidesz négy területen törte ketté a magyar társadalom meghatározó csoportjait. Ilyen a nemzethez tartozás ügye. A megosztás folyamata a kizáró kokárdás szavazással kezdődött, és „a haza nem lehet ellenzékben” jelszóval, majd a kettős állampolgárságról szóló szavazás hamis kérdésével folytatódott. Ebben a baloldal pirruszi győzelmet aratott, ám olyan önző választ adott, amellyel hosszú távon elveszítette a társadalom nagy részének szimpátiáját. A második a modernizációhoz, a haladáshoz való viszony: az úgynevezett szociális népszavazás kérdéseivel alternatív jövőkép helyett a Fidesz ellenségképet alkotott, ésszerű és szükséges lépések helyett minden változtatás ellen sorakoztatta fel híveit.

– A jelenlegi kormány felmondta a társadalmi szolidaritást is, amikor az alul lévők voksaival győzött, hogy aztán csak a felül lévők érdekében politizáljon: egykulcsos adót vezessen be, csökkentse a rokkantak és segélyezettek bevételeit, esélyrombolóan alakítsa át az oktatási rendszert.

Bajnai idesorolta a választási regisztráció ügyét is, amelynek szerinte igen súlyos következményei lehetnek. Az ugyanis egyet jelenthet a kevésbé aktívak alkotmányos jogainak csorbításával, és azt üzeni: vannak, akik nem részei a politikai hazának, hatalomra lehet jutni az ő megkérdezésük nélkül is. Nem csoda, ha ők esetleg a jogállami kereteket feszegető módon próbálnák érdekeiket érvényesíteni. Végül, a Fidesz megkérdőjelezi az ország euroatlanti elkötelezettségét is, miközben immár csak az uniós tagságból adódó kötelezettségek korlátozzák a kétharmados kormánytöbbség teljhatalmát. A kormány mára nemzeti érdekké stilizálta önérdekét. Korlátozza leválthatóságának lehetőségét, miközben az ország igazi érdeke éppen az uniós kötelezettségek betartása lenne.

– Magyarországnak megosztó, haladásellenes, a szolidaritást elvető és Európától elforduló kormánya van. Ma tehát az a feladat, hogy minél előbb olyan célokat tűzzünk ki, amelyek egy új kormányzati politika alapjául szolgálhatnak – mondta a Haza és Haladás Alapítvány irányítója.

Szerinte azonban tévednek, akik abban reménykednek, hogy az inga, amely két éve jobbra tért ki, magától visszalendül majd balra. A változások iránt olyan elemi igény mutatkozott 2010-ben, amely már nem értelmezhető a váltógazdaság logikája szerint. A szekértáborokon túlmutató válaszok kellenek – mondta a volt miniszterelnök. Közös feladat, hogy a széttördelt Magyarországot sikerüljön ismét eggyé forrasztani: már nem elég új kormányt választani, korszakváltásra van szükség.

Kéznyújtás

– Ma Bajnai Gordon a legalkalmasabb arra, hogy modernizációs pályát rajzoljon fel Budapest és egyben az ország számára – így magyarázta a 168 Órának Lengyel László, hogy miért éppen Bajnai volt konferencia vezető szónoka.

Az sem véletlen, hogy az exminiszterelnök olyan rendezvényre ment el, amelynek házigazdája Tóth József, az ország egyetlen olyan szocialista polgármestere, aki egyéni parlamenti mandátumot szerzett 2010-ben. Ez egyben a kéznyújtás gesztusa a szocialisták felé.

Már csak az a kérdés: ki fogadja el, ki löki félre a kinyújtott kezet?