Közös helyi jelöltek verhetik meg Orbánékat

– Most hogy látják: együtt vagy külön?

– Egyedül nem megy! A 2014-es választások után elindult egy folyamat, az összefogásban részt vevő pártok ismét saját útjukon jártak, saját politikát formáltak. Külön-külön akarták a bővíteni a szavazótáborukat.

– Azóta eltelt lassan két év, de ez a törekvés nem járt sikerrel.

– Így igaz, egyik párt sem tudott lényegesen megerősödni, nagy szavazótábor-bővülés sehol sem tapasztalható. Adott az a szavazóbázis, amelyik 2014 tavaszán erre a formációra adta a voksát. Rajtuk osztozkodtunk az elmúlt közel három évben. Hol egyikünk erősödik, hol a másik, de ez – ahogy a közlekedőedényeknél is megfigyelhető – mindig gyengüléssel párosul.

– A közvélemény-kutatási adatok is azt bizonyítják, hogy ez a módszer nem vezet sehova.

– Éppen ezért ma csak abban lehet vita közöttünk, hogy mi legyen az első lépés. A DK javaslata szervezeti megoldást kínál, egyfajta pártegyesülést, szerintük a közös nagy párt hozhatja a megoldást. Én nem így látom. Szerintem elsődleges, hogy tartalmi kérdésekben jussunk egy platformra. Abban, hogy milyen Magyarországot képzelünk el, mi a véleményünk a társadalmi különbségek növekedéséről, az egészségügyről, az oktatásról. Először ezekben az ügyekben kell közösen gondolkodnunk, illetve megvizsgálnunk, hogy ki tudunk-e lépni a pártkeretekből. Az látható, hogy a helyi ellenzéki közösségekben nem feltétlenül a pártkeretek a döntők, hiszen ott együtt gondolkodik mindenki: értelmiségiek, szakszervezetisek, egyéb civilek. A pártok összefogásánál sokkal szélesebb körű együttműködésre van szükség, amit leginkább helyi szinten lehet megvalósítani. Az időközi választások is ezt igazolják. Jó példa a veszprémi, ahol nemcsak pártok, hanem a civil szféra is összezárt a független jelölt mögött, és ezt az összefogást siker koronázta, ez a követendő példa.

– A civilek bevonása jól hangzik, de a választásokon mégiscsak pártok indulhatnak.

– Ez egyértelmű, éppen ezért mindennek a jogi hátterét okosan és ügyesen ki kell alakítani ahhoz, hogy sikeresek lehessünk. Ezzel együtt is tartom: elsődleges feladat, hogy a tartalmi politikában legyen együttgondolkodás.

– Milyen mélységig? Kétféle irányzat van: az egyik a lehető legmélyebb együttműködést támogatja, a másik szerint minimálprogramra van szükség. A lényeg, hogy két dologban kell egyetértés: a Fidesz leváltásában és a jogállamiság helyreállításában. Ezek elérése után akár ki is írható az új demokratikus választás.

– Azt látom, hogy az aktív ellenzéki választópolgár szerint elsődleges cél az Orbán-rezsim leváltása és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének lebontása. De bennük feszül a kérdés: „Mi történik másnap?” Mi történik az egészségügyben, az oktatásban, a költségvetésben, az adórendszerben? Ezek nem megkerülhető kérdések. A választók a saját boldogulásuk kereteit – amelyek egyúttal a demokratikus működés keretei is – inkább az előbbi prioritásával gondolják végig.

– Az utóbbi befolyásolja a saját boldogulást.

– A demokratikus keretek helyreállítása egyértelműen a politikusok feladata, mert csak ebben az esetben juthatnak el a javak mindenkihez, nem csak a mostani rendszer kiválasztottjaihoz. Nem látom jó megoldásnak megnyerni egy választást, majd helyreállítani egy alkotmánymódosítással a demokratikus kereteket, és újra kitenni a választási folyamatnak az országot. Jó lenne egy olyan szövetség, ami kormányzóképes is. Ha a tartalmi keretek után szervezetiekről is beszélünk, akkor működőképes kormányt kell tudnunk alakítani. Ezt látom járható útnak.

– A megegyezés csak vágy vagy realitás? Kibír-e négy évet egy ilyen formáció? Nem fenyegeti a felőrlődés?

– A jövőbe nem látok, de ahhoz, hogy eljussunk odáig, hogy teljesen új alkotmányt tudjon elfogadni az ország, a parlamentben kétharmadot kell elérni. Ráadásul abban a rendszerben kell eljutni, amit a Fidesz állított fel a saját kétharmadával. Annak a rendszernek az alapja az egyéni választókerület, hiszen a mostani választási rendszerben az a párt tud kormányt alakítani, akár kétharmadot is szerezni, amelyik az ehhez szükséges mennyiségű választókerületet meg tudja nyerni. Elsődleges tehát, hogy akár a demokratikus ellenzéki pártokban, akár a helyi elfogadott értelmiség, illetve más civilek között, de megtaláljuk azokat a jelölteket, akik mögé tömörül az adott terület választóinak többsége.

– Intő példának ott van Tétényi Éva esete, akit 2010-ben egy példás együttműködés juttatott Esztergom polgármesteri székébe, ám a kormányon maradt Fidesz sikeresen ellehetetlenítette a működését. Mi ennek az üzenete ma?

– Esztergom sziget volt, ezért gondolom, hogy az együttműködésnek akkor van értelme, ha minél több választókerület bízik benne, szavaz rá. A szignifikáns többség elérésére kell koncentrálni. A szocialista párt társadalomszervezői mind a 106 választókerületben szerveznek fórumot, együttgondolkodási lehetőséget, vagy csatlakoznak a már meglévőkhöz, így kiforrhatja magát a választási győzelem. A választást nem Budapesten lehet megnyerni, hanem az egyéni választókerületekben.

– Felvetődik az előválasztás gondolata. Eddig is voltak az ötletet támogató hangok, de eddig talán Karácsony Gergely és Tóbiás József vetette fel legkomolyabban az ötletet.

– Ez egy fontos lehetőség, különösen akkor, ha pártkereteken kívül is tud működni. Annak nem látom értelmét, hogy az előválasztás a pártok által kitalált rendszerben belterjesen működjön. Ez nem jelentene különbséget a 2014-es állapotokhoz képest. Az előválasztás lehetőség arra, hogy megtaláljuk helyben a sokak által támogatott jelöltet, akivel választást lehet nyerni. Nem látom még mindennek a realitását, azt, hogy ebben egyetértés lenne az érintett pártok között. Meg kell tudnunk mutatni a választóknak, hogy az Orbán-rezsim leváltása után lépésről lépésre mi következik. Ez az elsődleges. A szervezeti megoldás kiválasztása csak ez után jön.

– Az együttműködést sokan még ma is úgy képzelik, hogy „álljatok be mögénk”.

– Én nem így gondolom. Meggyőződésem, hogy az MSZP-nek példát kell mutatnia a nyitottság és az elfogadás terén. Ebben hiszek, ezt képviselem.

– Van esély erre?

– Nem találkoztam olyan véleménnyel, ami amellett áll ki, hogy az MSZP egyedül vágjon neki a 2018-as választásoknak.

– A demokratikus pártok esetleges összekapaszkodásának „sötét lova” az LMP. Ön szerint Schiffer András pártja ott lesz a tárgyalásokon? Része lesz az együttműködésnek?

– Nem könnyű a kérdés, de még nem kaptak tőlünk olyan tervezetet, amit véleményezhetnének. Nyilván most még ők is abban érdekeltek, hogy a saját szavazótáborukat erősítsék, építsék, mint ahogy ezt teszi minden demokratikus párt is. A kérdés az, létre tudunk-e hozni olyan keretet, amibe az LMP is részt tud, akar venni. Amennyiben helyben széleskörű, erős támogatottság áll egy pártokhoz nem kötődő jelölt mögött, akkor nem tartom kizártnak, hogy számukra is támogatható ez a fajta összefogás. Nagy reményeim nincsenek, de látok rá esélyt. A döntést nyilván ők hozzák meg.

– Mi történik abban az esetben, ha egy választókörzetben van nagyon népszerű jelölt, ám az MSZP közel sem annyira népszerű tagja – az elmúlt években végzett munkájára hivatkozva – ragaszkodik ahhoz, hogy indulhasson?

– Ilyenkor lesz szükség a nyitottságra. Nincs együttműködés a belátás képessége nélkül. Az MSZP választmánya még nem foglalt állást ebben a kérdésben, de személyes véleményem, hogy annak kell indulni a választókerületben, akinek a legnagyobb az esélye a győzelemre.

– Nem beszéltünk még a helyhatósági választásokról. Azt sem tudjuk pontosan, lesz-e még akkor például budapesti önkormányzat.

– A korábban felvázolt széles együttműködés nyomán aligha lesz kérdés, hogy akik együtt dolgoztak, együtt küzdöttek az adott választókerületben, azok az önkormányzati választásokon is együtt vegyenek rész.