Kovács László hitelességről és hibákról
Nem hisz az egyoldalú gesztusokban az MSZP volt elnöke. Szerinte nem a gyengeség, inkább az erő jele, ha elismerik tévedéseiket vagy a másik igazát. A Kovács Lászlóval készült interjút elolvashatja a csütörtökön megjelenő, új 168 Órában.
Idén mintha bonyolultabb lenne a kép, mint a 2002-es választások idején: Gyurcsány Ferenc újra aktív, Bajnai Gordon középre húzódik, Mesterházy a fiatalokat képviselve kiáltja: „Utánam, srácok!” Hogyan lehet a szétfutó szálakat összefésülni? „Ezek nem szétfutó, inkább egymást erősítő szálak" – válaszolja a kérdésre az MSZP volt elnöke. „Egyetértünk abban, hogy vissza kell adnunk tagjainknak a hitet. Vissza kell szereznünk korábbi szavazóink bizalmát is. Kétmillió fölötti bázisunk volt a korábbi választásokon. Most a közvélemény-kutatók szerint 700-800 ezer voksra számíthatunk."
Kovács László korábban azt mondta, a kampányban a hibákról is beszélni kell. De többen úgy vélik: ráérnek a választások után ezzel foglalkozni. A politikus egyetért azzal, hogy most nem egymással, hanem a riválisaikkal kell vitatkozni. „De ez nem jelenti azt, hogy csak a sikerekről kell szólnunk. Ha nem beszélünk a hibákról, megkérdőjeleződik a mérlegünk hitelessége. El kell mondanunk, hogy a Horn-kormány stabilizálta a gazdaságot, de azt is, hogy kilenc hónapot késlekedett a szükséges megszorítások bevezetésével. A Medgyessy-kormány kétszer száz napos programja négymillió ember életkörülményeit javította, de az is tény, hogy az intézkedéssorozat túlment az ország gazdasági lehetőségein."
A kérdésre, hogy újrahasznosítja-e az MSZP az árokbetemető politikát, Kovács úgy válaszolt: „Soha nem hittem azt, hogy politikai ellenfeleink célja az ország tönkretétele. Abból a feltételezésből indulok ki, hogy ők is az ország javát akarják, csak más módon. Ezzel kapcsolatban hozzátette: a másik oldalról ugyanakkor mindig azt hallani, hogy a szociálliberális koalíció tönkre akarja tenni Magyarországot.
„Tény, hogy a Fidesz eddig egyetlen gesztusunkat sem viszonozta. 1994-ben például, amikor az MSZP–SZDSZ-koalíció 72 százalékos többséget szerzett a parlamentben, saját bizottsági helyeinkből ajánlottunk fel néhányat az ellenzéknek, hogy elérjék javaslataiknak a plenáris ülés elé terjesztéséhez szükséges egyharmados arányt. Amikor viszont 1998-ban a házbizottság ülésén frakcióvezetőként azért küzdöttem, hogy megkapjuk a 36 százalékos mandátumarányunkhoz járó legalább egyharmadnyi helyet a bizottságokban, és emlékeztettem őket korábbi gesztusunkra, egy gúnyos mosoly kíséretében azt a választ kaptam: »Elég hülyék voltatok«”.
