Íme az idei Kossuth-díjasok listája

Magyarország köztársasági elnöke Novák Katalin 2023-ban a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából Kossuth-díjakat adományozott oda a parlament kupolatermében. Az MTVA Sajtóarchívumának összeállítása a kitüntetettekről:

IFJABB SÁNTA FERENC Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, prímás, a nemzet művésze 1945. március 2-án született Kaposváron.

Nemzedékek óta minden felmenője prímás, édesapja, id. Sánta Ferenc is híres cigányzenész volt. Hétévesen kezdett hegedülni, kilencévesen már édesapja zenekara élén állt, 13 évesen a Kaposvári Szimfonikus Zenekarban játszott. A Pécsi Zeneművészeti Szakközépiskolába felvételi nélkül került be.

A budapesti Zeneakadémián 1969-ben szerzett hegedűművészi és -tanári diplomát; komolyzenei tanulmányai mellett országjáró cigányzenészként Kovács Apollóniát és Solti Károlyt kísérte. 1969-től egy évig a Göteborgi Szimfonikus Zenekar tagja volt. Az Operettszínházban, majd az Operaházban játszott, 1973-ban megalakította első népi zenekarát.

Bejárta az egész világot, Európa szinte összes országában játszott, gyakran édesapjával együtt, fellépett az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, Ausztráliában is. 1979-től a budapesti Hilton Szállóban, 1981-től kilenc évig az Átrium Hyatt Szállóban játszott, majd öt évre Olaszországba szerződött. Később Németországban, utána a budai várbeli Király étteremben lépett fel zenekarával.

Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak

Előző

Itthon

2016. április 6., 12:38

Spiró György a lelki polgárháborúról és az elitek mohóságáról

Egy ismerősnek sokkoló, hogy már hetvenéves, de Spiró György szerint ez csak egy szám. És tényleg nem változik: ma is ugyanaz az örök kétkedő, a hazáját kívülről, a nagyhatalmi játéktér felől is látni képes értelmiségi, akit ezért sokan kívülállónak és ridegnek látnak, pedig állítása szerint csak a Kelet-Európában szokásos illúziókat akarja elkerülni. A 168 Óra e heti, megújult számában születésnapi beszélgetést olvashatnak Spiró György Kossuth-díjas íróval arról is: ha egy társadalom adottságai létrehoznak egy rendszert, az akkor is újra meg újra előtör, ha már-már azt hittük, hogy túlhaladtuk.

Itthon

2022. június 25., 12:10

Lukáts Andor: Kinyalják Orbán bácsinak a seggét, és mindenre azt mondják, hogy zseniális

A Kossuth-díjas színész kérte, hogy „hadd politizáljon egy picit”.

168

Itthon

2021. augusztus 20., 19:59

Varga Mihály hüledezve beszélt Nagy Feró Kossuth-díjáról

A pénzügyminiszter felidézte negyven év távlatát. 

Erdei Róbert Arnold

Következő

Alapító tagja volt a 100 Tagú Cigányzenekarnak, majd az 1994-ben alakult Magyar Nemzeti Cigányzenekar művészeti igazgatója és vezető prímása lett.

1972-ben készítette első önálló hangfelvételét a Magyar Rádióban, azóta folyamatosan jelennek meg rádiós, televíziós és hanglemezfelvételei. Ezeken és koncertjein a cigányzene ismert darabjai mellett népszerű klasszikus műveket, a többi közt Brahms, Bizet, Massenet, Liszt Ferenc és Bartók Béla műveit is játssza.

1981-ben megkapta a Magyar Televízió, 1982-ben, majd 2004-ben a Magyar Rádió nívódíját. 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, 1998-ban eMeRTon-díjjal, 2002-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki. 2007-ben Kossuth-díjjal ismerték el a 19. és 20. századi klasszikus és népszerű zeneirodalom magyar stílusban való tolmácsolásáért, a hazánk zenei kultúrájának részét képező cigánymuzsika magas szintű műveléséért. 2009-ben Prima Primissima díjban részesült. 2011-től Budapest díszpolgára, 2014-ben a nemzet művésze lett, 2017-ben az Emberi Méltóságért díjat vehette át.

ADAMIS ANNA dalszövegíró, költő, előadóművész 1943. augusztus 30-án született a felvidéki Gútán (ma Kolárovo, Szlovákia).

Jogi diplomát szerzett, de már ekkor vonzotta a színjátszás és az irodalom. Első dalszövegeit az Omega együttesnek írta, az ő nevéhez fűződik a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek, az első egyetlen előadó számait tartalmazó magyar könnyűzenei album valamennyi szövege. Később az első magyar supergoup, az LGT "ötödik tagja" lett, ő jegyezte az együttes első öt lemezén a dalszövegek többségét, együttműködésük eredménye az első magyar rockmusical, az 1972-ben bemutatott Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, majd az 1975-ös Hamincéves vagyok, mindkettő dalai önállóan is slágernek számítanak. Saját bevallása szerint szeret angolul is dolgozni a nyelv tömörsége és merészsége miatt.

A dalszövegek mellett Gross Arnold grafikusművésszel közösen 1979-ben könyve jelent meg Versek és képek címmel. Jelent meg gyermeklemeze, verseskötete, írt operalibrettót is.

Életműve több mint száz lemezre rúg, olyan előadókkal dolgozott együtt, mint Kovács Kati, Szörényi Levente, a Neoton Família, Zalatnay Sarolta, Ruttkai Éva, Darvas Iván, Bontovics Kati, Malek Andrea, Varga Miklós. Dalai, mint a Gyöngyhajú lány, a Kék asszony, a Valaki mondja meg, a Ringasd el magad, a Ha én szél lehetnék, a Ha a csend beszélni tudna vagy a Petróleumlámpa mindenki számára ismerősen csengenek.

1976-ban az év szövegírójának választották, 1995-ben Artisjus-, 1997-ben Huszka Jenő-életműdíjat kapott. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2013-ban szülővárosa Pro Urbe Díját vehette át. 2021-ben Budapest díszpolgára lett, idén megkapta a Petőfi Zenei Díj életműdíját.

BUKTA IMRE Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, érdemes művész 1952. július 20-án született a Heves vármegyei Mezőszemerén.

2007-ben a Pécsi Tudományegyetem festőművész szakán diplomázott. 2010-ben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen doktori fokozatot (DLA) szerzett.

2002 és 2014 között az egri Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Tanszékén, 2009 és 2020 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékén tanított.

Autodidakta képzőművészként indult. Első önálló kiállítását 1978-ban tartotta Budapesten. 1975 és 1990 között a Fiatal

Képzőművészek Stúdiójának tagja, 1987 és 1990 között az elnöke volt.

Gyakran a falusi mindennapokból és a társadalom perifériájára szorult emberek életéből merít témát. A kezdetben groteszk és politikus műveit idővel a melankolikus és empatikus művek váltották fel. Számos műfajban alkot: fest, installációkat, kollázsokat, videókat készít, rendszeresen résztvevője performance-jellegű akcióknak.

Háromszor képviselte Magyarországot a Velencei Biennálén (1980, 1988, 1999), munkái szerepeltek többek között a párizsi Pompidou Központban, a brüsszeli Bozarban, a linzi Landesmuseumban és a pekingi Millennium Múzeumban.

Eddigi legnagyobb hazai tárlata a Műcsarnokban volt 2012-ben.

Művészetének elismeréseként 1989-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott, 1997-ben érdemes művész címmel tüntették ki. 2014-től a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) levelező, 2017-től rendes tagja.

DRÁFI MÁTYÁS Jászai Mari-díjas szlovákiai magyar színművész, színigazgató, érdemes művész 1942. november 17-én született Galántán.

1965-ben szerzett diplomát a pozsonyi Színművészeti Főiskolán. 1959-től a komáromi Magyar Területi Színház vezető színésze, 1969-től 1971-ig igazgatója is volt. 1980 és 1982 között népművelőként dolgozott, azután - nyugdíjba vonulásáig - újból a Magyar Területi Színház, illetve annak jogutódja, a Komáromi Jókai Színház művésze volt. Legemlékezetesebb alakításai közé tartozik John Proctor A salemi boszorkányokból, Lucifer Az ember tragédiájából, Tiborc a Bánk bánból,

Tevje a Hegedűs a háztetőnből, Alfred Doolittle a My fair Ladyből.

Az 1980-as évektől a pozsonyi Színművészeti Főiskola oktatójaként is működött. 2001-ben megalapította a Teátrum színházi polgári társulást.

Hangjátékok, vers- és egyéb rádiós műsorok állandó közreműködője, kulturális műsorok műsorvezetője, és előadóművészként is népszerű. Több énekes, verses hanghordozója is megjelent (Dalok, sanzonok; Hazai csokor).

Szlovák és magyar filmekben is szerepelt, legutóbb a 2021-es Magyar Passióban játszott.

Számos rangos kitüntetés birtokosa: 1985-ben érdemes művész címmel, 2001-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 2016-ban megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, 2022-ben a Magyar Kultúra Lovagja címet.

DUBA GYULA József Attila-díjas szlovákiai magyar író, szerkesztő, érdemes művész 1930. június 8-án született Hontfüzesgyarmaton.

Felsőfokú tanulmányait a Szlovák Műszaki Egyetem Gépészeti Karán végezte Pozsonyban, majd kétéves katonai szolgálat után, 1959-ben a Hét című képes hetilap szerkesztője lett. 1968 és 1983 között az Irodalmi Szemle, majd 1989-ig a pozsonyi Madách Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője volt. 1990-ben szabadfoglalkozású író lett, 1993-ban nyugdíjba vonult.

Pályája elején humoreszkeket, tréfás karcolatokat, szatirikus történeteket, irodalmi karikatúrákat írt, amelyekben elsősorban a társadalmi fonákságokat ostorozza. Novellásköteteiben az ember lelki, erkölcsi és társadalmi konfliktusait tárja fel (Csillagtalan égen struccmadár, Delfinek, Ugrás a semmibe, Kiárusítás délelőtt). Regényeiben, szociográfiai írásaiban - személyes élményanyaggal és tárgyias ábrázolással - a szlovákiai magyar falvak életét, sorsát örökítette meg, a lakosságcsere, az életmódváltás buktatóit (Szabadesés, Sólyomvadászat, Vajúdó parasztvilág). Írói műhelyének elméleti megalapozottságát szolgálják tanulmányai, esszéi, cikkei (Valóság és életérzés, Látni a célt, Európai magány, Az idő hangjai).

Munkásságáért több rangos elismerést kapott: a Madách Imre-díjjal négy ízben is kitüntették (1967, 1970, 1975, 1982), 1983-ban érdemes művész lett, 2001-ben Posonium Életműdíjat, 2002-ben Szabó Zoltán-, 2004-ben pedig József Attila-díjat kapott. 1990-ben a Magyar Köztársaság Csillagrendjét, 2015-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét vehette át. 2005-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett.

KUTAS LÁSZLÓ szobrász és éremművész 1936. április 17-én született Budapesten.

A Magyar Képzőművészeti Főiskolán (ma: Egyetem) diplomázott 1960-ban. Érzékletes mintázás, jó formaérzék, szellemes komponálás, választékos anyaghasználat jellemzi plasztikai munkáit. A realista hagyományokra épülő, egyéni stílusát tükröző kő és bronz köztéri szobrokon kívül narratív kisplasztikákat, érmeket készít.

A firenzei Giorgio Vasari nemzetközi emlékérem-pályázaton 1974-ben I. díjat kapott, 1979-ben a ravennai Dante Biennálén ezüstérmet, 1991-ben és 1995-ben pedig a soproni Országos Éremművészeti Biennálén Roisz Vilmos-díjat nyert. A Sportérem pályázaton és az Ezüstgerely pályázaton több alkalommal is díjazták munkáit. 1990-től évekig a ravennai Dante Biennálé zsűritagja volt.

Érmei New York-tól egészen a Windsori Palotáig minden fontos közgyűjteményben megtalálhatók. A Magyar Nemzeti Bank pályázatain 13 alkalommal nyert emlékpénz készítésére megbízást. Történelmi alakokat, írókat, költőket megidéző szobrai és domborművei szerte a Kárpát-medencében láthatók. Szerepelt egyéni, valamint csoportos tárlatokon Európában, az Egyesült Államokban és a Távol-Keleten is.

2009-ben elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2012-ben Wiesenthal-díjat kapott.

MEZEI GÁBOR Munkácsy Mihály-díjas belsőépítész, bútortervező, érdemes művész 1935. november 29-én született Budapesten.

1960-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakán. 1960 és 1964 között a Kereskedelmi Tervező Irodában, 1964 és 1971 között a Földműves-szövetkezeti Országos Kivitelező és Tervező Vállalatnál (SZÖVTERV), majd 1971 és 1986 között a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetnél (VÁTI) dolgozott. 1986-tól szellemi szabadfoglalkozású belsőépítész, magántervező.

A magyar organikus belsőépítészet, bútortervezés egyéni hangú mestere az 1960-as, 70-es években esztergályozott fatárgyakat - tálakat, gyertyatartókat - tervezett. Makovecz Imre építésszel az 1960-as évek közepétől kezdve dolgozott együtt olyan épületek belső kialakításán, mint a győri Széchényi patika és bencés kápolna, a sevillai világkiállítás magyar pavilonja, a Farkasréti temető ravatalozói, a Művelődés Háza Sárospatakon, a paksi, a siófoki és a százhalombattai templomok, valamint a makói Hagymaház. Tervei alapján készült a kecskeméti Kodály Intézet, továbbá a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem épületének bútorzata is.

1968-tól vezette a PRIZMA 13 nevű iparművészeti csoportot, amellyel 1980-ig húsz kiállítást rendezett. Bútoraiból, kollázsaiból és festményeiből Győrben, Budapesten és Szentendrén is volt önálló kiállítása.
Munkássága elismeréseként 1991-ben Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki, 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2015-ben érdemes művész lett. 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

MIHÁLYI GÁBOR Harangozó Gyula-díjas táncművész, érdemes és kiváló művész 1958. október 14-én született Jászberényben.

A Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc-pedagógus szakán diplomázott 1992-ben, majd 2007-ben ugyanott koreográfus diplomát is szerzett. 1982 és 1995 között a Magyar Állami Népi Együttes szólótáncosa, 1996-1997-ben az együttes megbízott művészeti vezetője, 1998 és 2001 között karigazgatója, 2002 és 2016 között művészeti vezetője volt, 2016-tól az együttes vezetője. 2008 óta a Magyar Táncművészek Szövetségének elnöke.

Művészeti vezetése alatt a Magyar Állami Népi Együttes 2006-ban Bartók Béla Emlékdíjban, 2007-ben Prima-díjban és Prima Primissima közönségdíjban, 2014-ben Budapestért Díjban részesült.

Koreográfusként, rendezőként számos nagy sikerű produkciót jegyez, többek között a Bartók-trilógiát (2006, 2008), a Tánckánont (2017), a Kárpát-medence antológiát (2020), a Naphimnusz (2013) és a Liszt-mozaikok (2018) tánckoncert-produkciókat; ő volt a rendező-koreográfusa a 2004-es EU-csatlakozási gálaműsornak is. Műveiben a hagyományos néptánc és -zene, a kortárs zene és tánc, a korszerű szcenikai eszközök, valamint a dramaturgia együtt hoznak létre egy univerzális értékeket képviselő mai néptáncszínházat.

Művészetéért 1996-ban Harangozó Gyula-díjat, 2014-ben érdemes, 2020-ban kiváló művész címet kapott. 2011-ben a Magyar Állami Népi Együttes Örökös Tagja lett, 2016-ban elnyerte a Magyar Állami Operaház által alapított Seregi-díjat. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) levelező, 2021-ben rendes tagjává, 2022-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választották. 2019-ben Szolnok díszpolgára lett.

OBERFRANK PÁL Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes művész 1964. május 3-án született Budapesten.

A Külkereskedelmi Főiskola áruforgalmi szakát 1986-ban végezte el, majd egy évig a Nemzeti Színház stúdiósa volt. 1987-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára (ma: Egyetem), ahol 1991-ben szerzett diplomát. Ezután 17 évig a Vígszínház tagja volt, 2008-ban szabad foglalkozású színművész lett, és elindította a Pilinszky János Irodalmi Kávéházat. 2010-ben megpályázta és elnyerte a Veszprémi Petőfi Színház igazgatói posztját, a színházat azóta vezeti.

Számos színpadi alakítás fűződik nevéhez, filmekben és tévéfilmekben szerepel, rendszeresen rendez, és több önálló estje volt.

2014 és 2016 között tanított a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetében. 2013 óta a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke, 2015-től a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének elnöke.

2011-ben Őze Lajos-díjat, 2013-ban Jászai Mari-díjat, 2019-ben érdemes művész címet kapott. 2012 óta Nagykovácsi díszpolgára, 2021-ben Gizella-díjat vehetett át. 2013 óta a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.

ORBÁN JÁNOS DÉNES József Attila- és Babérkoszorú díjas költő, író, szerkesztő 1973. július 4-én született a romániai Brassóban.

A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Bölcsészkarának magyar-angol szakán diplomázott 1995-ben, bölcsésztanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen és Bécsben egészítette ki. 1996 és 1998 között a BBTE-n óraadó tanárként oktatott és irodalomszervezéssel foglalkozott.

1994 és 1998 között a kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör elnöki tisztségét töltötte be. 1994-ben megalapította az Előretolt Helyőrség alkotói műhelyt, amely 1995-ben az azonos nevű folyóirattal és irodalmi könyvsorozattal jelentkezett. A folyóiratot 2000-ig, a könyvsorozatot 2014-ig szerkesztette, számos fiatal írónak adva bemutatkozási lehetőséget. 1995 és 2014 között a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadó szerkesztője, 1998 és 2014 között igazgatója volt. 2003 és 2008 között az Irodalmi Jelen folyóirat szerkesztőjeként, 2006 és 2012 között az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnökeként működött. A 2015-ben alapított budapesti Előretolt Helyőrség Íróakadémia vezetője.

1992 óta publikál, 1995 óta jelennek meg önálló kötetei. Egyedi stílusú, formailag és nyelvileg egyaránt bravúros költeményei, prózái és drámái az irodalmi hagyománnyal folytatott termékeny párbeszédnek is tekinthetők.

2002-ben József Attila-, 2004-ben Babérkoszorú díjat kapott. 2014-ben elnyerte a Salvatore Quasimodo-emlékdíjat, 2020-ban Térey János-ösztöndíjban részesült, 2021-ben Herczeg Ferenc-díjjal tüntették ki. 2021-ben a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) levelező tagjává választották.

PERÉNYI ESZTER Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, kiváló és érdemes művész 1943. december 15-én született Budapesten.

1967-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (ma: Egyetem). Két évvel később első díjat nyert a Magyar Rádió hegedűversenyén. 1975 óta tanít a Zeneakadémián, 1998 óta egyetemi tanárként, 2006 és 2010 között a vonós tanszék vezetője volt, jelenleg az intézmény professzor emeritusa.

Mesterkurzusokat tart itthon és külföldön egyaránt; állandó meghívott kurzusvezető a Bécs-Budapest-Prága nyári akadémián, 2011-2012-ben a tokiói Geidai Egyetem vendégtanáraként tanított. Számos hazai és nemzetközi verseny zsűrijének tagja (bécsi Kreisler-verseny, angliai Menuhin-verseny, poznani Wieniawski-verseny, budapesti Szigeti-Hubay-verseny, oszakai kamarazenei verseny).

Szólistaként és kamarazenei formációkban Magyarországon és a világ több országában koncertezik, számos hazai és nemzetközi zenekarral fellépett. Repertoárja a zeneirodalom különböző műfajaira terjed ki, kiemelten foglalkozik kamarazenével és kortárs zenével.

Művészete elismerésként megkapta a Liszt Ferenc-díjat (1987), az érdemes művész címet (1989), a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat (2002), a kiváló művész címet (2007). 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki. Kortárs művek előadásáért több alkalommal átvehette az Artisjus-díjat (1994, 1995, 1996, 2004). 2022-ben a Cziffra Fesztivál életműdíjában részesült.

VITÉZY LÁSZLÓ Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, kiváló és érdemes művész 1940. május 17-én született Budapesten.

1959-től 1961-ig a Budapest Filmstúdió világosítója, 1963 és 1969 között a Mafilm segédoperatőre volt, a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező-operatőr szakán 1973-ban szerzett diplomát.

1973 és 1979 között a Balázs Béla Stúdió (BBS) vezetőségi tagja, két évig titkára; a Híradó- és Dokumentumfilm-stúdió rövidfilmrendezője; 1981-ben a Társulás Stúdió alapító játékfilmrendezője, oktatófilm-operatőre, a Magyar Televízió (MTV) szerkesztőség-rendezője; majd a Profilm vezetője lett.

1988-ban a Mozgókép Demokratikus Szakszervezet egyik alapítója, 1990 és 1993 között a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának ügyvivője volt.

Játékfilmjeiben főként a kommunizmus ideje alatt játszódó történeteket dolgoz fel, tévéfilmjeit előszeretettel készíti Móricz Zsigmond novellái alapján és számos dokumentumfilmet is forgatott.

Békeidő című játékfilmjéért 1980-ban a Mannheimi Filmfesztivál nagydíjával ismerték el. 1980-ban Balázs Béla-díjat kapott, 1983-ban Vörös föld című alkotásáért megkapta a Magyar Filmszemle legjobb rendezés díját. 1987-ben SZOT-díjat, 2001-ben MTV-nívódíjat, 2011-ben a Bécsi Európai Akadémia Nagydíját, 2013-ban Szkíta Aranyszarvas-díjat vehetett át. 2014-ben érdemes művész, 2020-ban kiváló művész címmel, 2021-ben Sára-Csoóri Életműdíjjal tüntették ki.
2022-ben Medgyessy Éva tollából Kamerapárbaj címmel jelent meg életművét áttekintő kötet.

ZÁBORSZKY KÁLMÁN Liszt Ferenc-díjas karmester, gordonkaművész, kiváló és érdemes művész 1947. október 4-én született Budapesten.

Zenészcsaládból származik. 1972-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (ma: Egyetem) szerzett gordonkaművészi diplomát, 1972-73-ban tanulmányait a bécsi Zeneművészeti Főiskolán folytatta.

Életében a hivatásos zenélés és az oktatás szorosan összefonódik. 1968-ban korrepetitora, 1988-ban vezető karmestere és művészeti vezetője lett az édesapja, Záborszky József által alapított Szent István Király Szimfonikus Zenekarnak, 1981-től az Oratóriumkórus karnagya. Művészeti vezetése alatt a Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus 2006-tól hivatásos együttessé vált Zuglói Filharmónia (2020-tól Szent István Filharmonikusok) néven.

1974 és 1988 között a Zeneakadémia pécsi tagozatán, majd a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban tanított. 1991 és 2004 között vezette a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolát és Alapfokú Művészeti Iskolát, ahol több mint tíz zenei együttest hozott létre. Együtteseivel vendégszerepelt Európa több országában, kurzusokat tartott itthon és külföldön egyaránt. Kezdeményezésére jött létre a Tihanyi Ünnepi Játékok.

Megkapta az Artisjus-díjat (1990), a Budapestért díjat (1997), a Lajtha László-díjat (2000), az Apáczai Csere János-díjat (2002). 2006-ban a Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét vehette át. 2012-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, 2015-ben érdemes művész, 2018-ban kiváló művész címben részesült. 2012-ben a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja lett. 2014-től Zugló díszpolgára.

(Kiemelt kép: Résztvevők a Kossuth- és Széchenyi-díjak, valamint a Magyar Érdemrend kitüntetéseinek ünnepélyes átadásán, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából a Parlament kupolacsarnokában 2023. március 14-én. MTI/Illyés Tibor)