Kortescirkusz Baján

– Nem nyilatkozom – szól ki a megfigyelőautóból az egyetemistaforma yuppie.
Barátaival Fidesz-közeli megbízásból állomásoznak most éppen két bajai dűlőút kereszteződésében. Nyugis a meló, kapnak kosztot-kvártélyt, és halljuk innen-onnan, jó a fizu.

A helyi 32-es választókörzetben, annak is a tanyavilági részén, a tengelytörő utakról felszáll a por, zacskós diót árulnak a gyerekek. Itt takaros ház áll, ott dülöngélnek a falak, amott betonlábaira rozsdás Barkas kuporodik. Az út szélén, a kisebbségi iroda előtt két roma közmunkás próbálja beindítani a kopott láncfűrészt. „Szimeringes!” – így az egyik, a másik vitatja, bőgetik, de nem jönnek rá a hibára. A fideszes jelölt, a helybéli portás, Kovács Csaba megértően mosolyog rájuk a mobilplakátokról.

És ránk is.

– Az újságírók összevissza írnak rólunk mindent – folytatja a fiú a kocsiban, mellette társa talpig napszemüvegben, mellkasához húzza a térdét: ne látszódjon az arca.
– Például?
– Hogy megfigyeljük az erre járó embereket.
– Hiszen éppen az előbb videóztál le – mosolygok.
– Nem tudhattuk, ki vagy! Mi csak a választás tisztaságára ügyelünk.
Baján kampányidőre szabadságra küldték a józan észt.

Teket Melinda, a baloldali ellenzék, és Kovács, a kormánypárt jelöltje küzd egymással, mellettük a „futottak még” kategóriában egy LMP-s és egy jobbikos jelölt kullog. Az első futamot Kovács nyerte, ám itt, a „32-eseknél” a kormánypárti szimpatizánsok utaztatták a szavazókat, ami törvénytelen, így újrázni kellett.

A tanyavilágban unottan kacsáznak a biciklik. Szemben velük fekete autók vágják fel a kavicsot.

– Ez a Fásy Ádám volt! – rikkant az egyik férfi.
– Meg a Zámbó Krisztián! – farol ki a másik, és eszeveszett tempóban tekerik a pedált a sztárkonvoj után.
„Ha nem tudom, nem fáj” – döng máris a mulatós zene, és a szintizaj beszalad a szőlőtőkék, a vízgyűjtő hordók közé.

– Hol a közösségi ház? – kérdezem lépten-nyomon.
– Nem vagyunk idevalósiak – válaszolják az emberek lépten-nyomon.
És sietnek rendületlenül tovább. Hogy hova? Hát a közösségi házba.
Nyolc napja tart már itt a zsivaj, autók hullámvasutaznak a házak előtt, sofőrjük kezében kamera billeg, újságírók nyitják a kertkapukat, szagolnak bele a vidékbe, „kovácscsabás” mikrobuszok járnak körbe-körbe, hogy tele legyenek az udvarok, a fülek a Teket Melinda elleni váddal: ő a gyűlöletkeltő!

Mindennapos itt a „csukd be az ablakot!”, „hagyjanak engem, ne fotózzanak!”. Még a gyerekek is riadtan gömbölyödnek össze a kamerák láttán.

Errefelé sokan közmunkából élnek, Horváth Szilveszter kisebbségi elöljáró – művezető a város kommunális cégénél – szervezi nekik a közmelót. Mások tanult szakmával, bádogosként dolgoznak, vagy segédmunkásként a Délhúsnál, a hűtőházban, vagy a Mogyi helyi üzemében találtak munkát. Itt nincs kövesút, közvilágítás, fúrt kutakból nyerik a vizet.
A tanyavilág mellett a 32-es körzethez tartozik a Livoda is. A nyolcvanas években virágzó kiskertekből állt a mélyen fekvő, vizes talajú városrész, ahol ma kiégett, rendetlen porták és pedáns kiskertek váltogatják egymást. A házak között itt is földút kanyarog.

Mesterházy Attila, Bajnai Gordon nemrég a jelöltjükkel körbejárták a területet. Nyugdíjasok udvaroltak a csinos Melindának, pártvezetők labdáztak a helyi gyerekekkel. Kameraerdő követte őket.

– Baja többet érdemelne – korteskedett Mesterházy, és szapulta a polgármestert, a Fideszt.
A lakók meg panaszkodtak: két éve várnak az iskolabuszra, a gyerekek világítás híján sötétben járnak haza a suliból az ipari vágányon át.
Problémáikra szerintük eddig nem figyelt senki. Csak most kerültek reflektorfénybe, hogy meghalt az előző képviselő, és a 2014-es választásokra készülődő pártok őket választották kísérleti nyulaknak.

Végre megtaláljuk a tanyavilágban a mulatozás házát. Nem jutunk be, szekuritis izompólók mutatják a keskeny, hepehupás visszautat. Bent sátor, sör, gulyás, buli. Az udvari játszótéren gyerekek ugrálnak.

Horváth Szilveszter talpig öltönyben, ingzsebében egy narancsos tollal – büszkén meg is mutatja nekünk – azt mondja, nem pénzért, barátságból jöttek a híres zenészek. Horváth öt gyermek édesapja, a Romane Save (Cigányfiúk) együttes „frontembere”, innen az ismeretség Fásyékkal.

Egyébként szerinte a közösségi házban csak szülinapoznak, három idős cigányt ünnepelnek.

Hogy kampánybuli lenne? Á, dehogy!

– Csak szerencsétlen egybeesésről van szó.
– Ingyen van a sör?
– Hát persze!
– Hogyhogy?
– Pályázati úton szereztünk rá pénzt.
Mindig is így csinálták.

Azt beszélik, voksért cserébe mobilokat adnak a romáknak. Ugyan már! Semmi sem igaz. Szerinte. És az sem, hogy korábban szállítgatták volna a szavazókat. A bíróság rosszul értelmezte az erről szóló videót.

Baján kampányidőre valakik szabadságra küldték a józan észt.

Horváth Szilveszter ugyanahhoz az énektanárhoz járt, mint Teket Melinda. Jól ismerik egymást, ám a romavezető most haragszik az ellenzéki jelöltre.

– Mert gyűlöletet keltett ellenem – mondja.
Teket Melinda szerint ő nem mondott semmi rosszat Horváthról, a voksoláson nem is ő az ellenfele, hanem a Kovács portás.

Fura, Horváth mintha másképpen viselkedne.

Melinda „szintén zenész”: a harminchat éves, tanító szakos, tévés újságíró korábban hosszú évekig egy luxushajón zenélt együttesével, a Mandy and the Teddy Bearsszel (Mandy és a tedimackók).

Ő sem érzi túl jól magát a kampánytól. Bár azt mondja, olyan volt az, mint egy személyiségfejlesztés, megerősítette a lelkét. Amúgy feljelentést tett, mivel minden lépését kamerák vették, autók követték.

Sebet mindenki kapott eleget.

Baja legszélén, a közút telepe – most szavazókör – előtt áll a kameratábor. Balra „csináldmagad”-autómosó, a közeli, szürke ipartelep felől bandukolnak a szavazók. Van, aki ócska minibusszal jön, mások rozoga autóval, kattogó biciklivel, a többség inkább gyalog.

Egy riporter – kezében bulvárhőseinek zászlócskájával – mosolyogva mondja a kamerába:
– Megkérdezzük az embereket, kire szavaznának: Vadon Janira, vagy Sebestyén Balázsra?
– Ez csak vicc – mosolyog a stáb, amikor kérdezősködni kezdünk.
A Vundersőn és Szuperszexi című műsorhoz készítenek spotokat. Isteni! A tanyavilág emberei majd válaszolnak, aztán elkullognak a vundersőn és übervicces magyar életbe.

És még lehet fokozni: befut Szepessy Zsolt monoki expolgármester mikrobusza. Fehér pólós emberei választási gulyást főznek, a csalásmentes választásokért tüntetnek. Vagy inkább csak a média-siserehad miatt jöttek el a messzi Keletről, hogy új pártjuknak reflektorfényt gründoljanak. Ám váratlanul rájuk ront az ÁNTSZ. Két krumplipucolás között Szepessyék aláírják a motorháztetőn a jegyzőkönyvet: becsszó, nem adnak a levesből senkinek! De azért maradnak, falatoznak kicsinyt az ólmos, magyar út mellett. Üldögélnek, beszélgetnek.

Mondom: itt kampányidőre valakik szabadságra küldték a józan észt!

Közben vége a szavazásnak. Többen jöttek el, mint legutóbb. Az eredményeket Zsigó Róbert bajai polgármester, Fidesz-szóvivő tudja meg szinte a leghamarabb.

Teket Melinda kevesebbet mosolyog.

– Kolléga leszek megint, tévés – mondja az újságíróknak.
Este kilenc. A bajai Fő téren égnek a lámpák, langyos az este, a zsúfolt teraszokon fogy a bor. Temeti a kortescirkuszt a tisztes jólét.

A 32-es körzetet pedig már rég betakarta a sötét.