Kormány-sújtotta kerület

Elsőként Szaniszló Sándor jellemezte a kerületi lakosok hangulatát: ez év februárjában, Pestszentlőrincen felháborított és megdöbbentett mindenkit az a hír, hogy váratlanul megszűnik a MALÉV. A vállalat a kerületben több, mint 2200 munkavállalót hagyott maga után, ennyi család került egy pillanat alatt a létbizonytalanság küszöbére. Azt gondolták, hogy talán megúszhatják, különös tekintettel arra, hogy a kormány látványos keretek között meghirdette a munkahely-védelmi programot. Ehhez képest Pestszentlőrincen azt látni, hogy a MALÉV után pillanatokon belül bezár az egyik legutolsó, jónevű termelőüzem, a Lőrinci Hengermű és ismét utcára kerülhet 300 család. Az ellenzéki politikus szerint a munkásokon senki sem segít, magukra hagyták azokat a régi dolgozókat, akik akár több generáción keresztül is kötődnek az üzemhez. A helyi szocialisták a Munkástagozattal és a budapesti vezetéssel együtt úgy vélték, nincs más hátra, mint a minél hangosabb tiltakozás, mert az nem működik, hogy egy városrészben már 2500 fölé emelkedett az elveszített munkahelyek száma úgy, hogy nem telt el még az egész év sem – vélte Szaniszló Sándor: „Ezért gondoljuk azt, hogy fel kell szólítani a magyar kormányt, hogy itt tennivalója van, Orbán Viktornak van tennivalója, aki a nevét adta a programhoz, Ughy Attilának a kerület polgármesterének, akit a Fidesz színeiben országgyűlési képviselőnek is megválasztottak, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy a kormány megvédje ezeket a munkahelyeket. Az nem lehet, hogy családok megismerjék azt az időszakot, amikor a ’munkát-kenyeret’ demonstrációkat még másként értelmezték.”

Silány kormánypropaganda

Simon Gábor országgyűlési képviselő a kormány munkavédelmi programjával állította szembe a tényeket. „Idefelé jövet láttam egy óriásplakátot, ami nem kevés pénzből, több százmillió forintért a kormányzati propaganda milliárdjaiból hirdeti, hogy ’Szeretem a munkahelyemet’. Azoknak, akik ezeket a plakátokat megrendelik, van is mit szeretniük, de vajon a mögöttem lévő gyár 300 dolgozójának a munkahelyét is meg fogják-e védeni?”
Véleménye szerint az elmúlt két évben azzal kellett szembesülni, hogy az a foglalkoztatáspolitika, amely ebben az országban megvalósult, az milyen nehézségeket jelent a mindennapok szintjén. Az elmúlt két évben a versenyszférában, a gazdaságban 33 000 fővel csökkent a munkahelyek száma. A másik oldalon, amikor arról beszél a kormánypropaganda, hogy látványos fejlődésről van szó – ez nem egyebet jelent, mint a közmunka fokozódását. A 120 000 fős növekedésnek beállított statisztika alanyainak kétharmada nem más, mint a 47 000 forintos éhbérért foglalkoztatott közmunkás. „Hol van az egy millió munkahely, a hangzatos ígéretek, amelyeket hallottunk a munkahelyek megvédésével kapcsolatban..?” – tette fel a kérdést Simon Gábor, amit meg is válaszolt: „Még bevezetésre sem került a kormány munkahelyvédelmi programja, de sajnálatosan már meg is bukott. A XVIII. kerületben, ha megszűnik a lőrinci Hengermű is, akkor elmondhatjuk, hogy mi egy kormány-sújtotta kerület vagyunk – akik csak veszítettek az elmúlt két év kormányzása során, munkahelyet, lehetőséget és nagyon sok illúziót.”

Nemzeti érdektelenség

A képviselő a helyi vezetők kiemelt felelősségét hangsúlyozta, akik az új rendszer helyi hatalmi képviselői: Ughy Attila polgármester, országgyűlési képviselő és Kucsák László alpolgármester, országgyűlési képviselő személyében. Ezért szeretnék tudni és nyilvános választ kapni, hogy az elmúlt időszakban mit tettek a kerületi munkahelyek megtartása, megvédése érdekében.
Simon Gábor zárszóként felszólította a kerület vezetőit, hogy vizsgálják felül az ingatlan- s telekadó mértékét, ami a helyi vállalkozókat tarthatatlan módon sújtja; a kerület vagyonpolitikáját, ami már megrogyasztotta a Budapest Airport-ot is. Eljött a világos beszéd ideje: Ughy, Kucsák és Orbán urak meg kívánják-e tartani a magyar munkahelyeket vagy hagyják veszni ezeket.
Ternyák András, a helyi testület szocialista képviselője a nemzeti konzultáció jegyében várt válaszokat a kérdéseire, többek között arra, hogy mi abban a nemzeti érdek, ha több évtizedes múlttal rendelkező cégeket lehetetlen helyzetbe kényszerítve homályos hátterű érdekcsoportok felvásárolnak; mi az oka, hogy ha a polgármesterként, országgyűlési és fővárosi képviselőként is működő Ughy Attila nem tud a helyi cégek tönkremeneteléről, miért kapja a háromszoros fizetését s mikor védik meg végre tettekkel a kerületi munkavállalók érdekeit.