Könnyen visszanyalhat az olasz fagylalt Orbán Viktornak, pedig nagyon akarná az új populista egységet
Nyilván sok rajongó szívét melengette a hír, hogy a szabadságáról visszaértő Orbán Viktor mai első hivatalos programja egy munkamegbeszélés lesz Matteo Salvini olasz belügyminiszterrel, az Északi Liga vezetőjével. Az egyeztetést délután Milánóban tartják, utána sajtótájékoztatót is terveznek.
Persze arról már a kormánypropaganda kevéssé szólt, hogy a találkozó aligha két nagy formátumú uniós vezető érdemi együttműködéséről, mint inkább a migrációellenes populisták színpadias összeborulásra alkalmas showműsora lehet:
hacsak Orbán Viktor nem változtat korábbi álláspontján, s nem vesz át menedékkérőket Olaszországból.
Miközben ugyanis az Orbán-kormány szívesen felhasználná az Európai Unió legújabb keményfiúja szerepkörben feltűnt Metteo Savinit saját gyűlölet-hadjáratban, amellyel szavazóikat lázban, a magyar társadalmat pedig rettegésben tartanák, az olasz belügyminiszter saját belpolitikai érdekei mást diktálnak. Ráadásul Olaszország külpolitikai és biztonsági érdekei sem feltétlenül kedveznek Orbán vágyainak.
Miközben ugyanis Salvini és Orbán stábjai is a migrációt jelölték meg a munkamegbeszélés témájaként, teljesen egyértelműnek tűnik, hogy ez, mint arról írtunk, nagyon nehezen képezne egységfrontot Magyarország és Olaszország között.
Valójában ugyanis jelentősen csökkent az Európai Unióba érkező illegális bevándorlók száma az elmúlt két évben, az olasz partokon is körülbelül tizedannyi embert regisztráltak idén év elején, mint a tavalyi év azonos időszakában. Ettől függetlenül Olaszország ma is szinte egyedül néz szembe a menekültek tömegével tengerpartja révén, s az Európai Unió éppen Orbán Viktor és populista társai miatt képtelen hatékonyan fellépni ennek kezelésében. Holott az világosan látszik: a közös cselekvés valóban hatékony, hiszen elég csak arra gondolni, hogy
a menekülők nem az orbáni kerítés, hanem alapvetően az Európai Unió és Törökország között kötött, két évvel ezelőtti megállapodás eredményeként vannak jóval, százezres léptékben kevesebben, mint korábban.
Mindez azonban Orbánt aligha hatja meg bel- és külpolitikai céljai kierőszakolása érdekében. Beszámoltunk arról is, Orbán „Magyarország tiszteletéről" biztosította Olaszország új kormányát, ám a hatalmas barátkozás ellenére „nem veszünk át menedékkérőket az olasz partoknál vesztegelő hajókról". Mint azt Orbán Viktor és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is kijelentette ugyanis:
„Az illegális bevándorlókat nem szétosztani kell az európai országok között, hanem visszaküldeni oda, ahonnan jöttek, így Magyarország kizárólag ez utóbbiban tud segítséget nyújtani”.
A helyzet pikantériája egyfelől, hogy továbbra sem akarja senki, hogy Magyarország – vagy bármely más európai tagállam – „illegális bevándorlókat” vegyen át, a hivatalos és legális menedékkérelmi eljárások lefolytatására, s adott esetben a kitoloncolásra szól ez a „befogadás”, az olasz adminisztrációt segítve. Éppen ezt az európai szolidaritást tűzte tehát zászlójára Giuseppe Conte kabinetje, elsősorban belügyminiszter Matteo Salvini vezérszónokságával.
Néhány hónapja Conte éppen azért fordult levélben Jean-Claude Junckeren, az Európai Bizottság elnökén és Donald Tuskon, az Európai Tanács elnökén keresztül az EU másik 27 tagországához, hogy azok „mutassák világos jelét”, részt vállalnak a terhekből, és a legális úton menedékkérők egy részét engedjék kikötni vagy fogadják be. Erre reagálva Málta, Franciaország, Németország, Spanyolország, Portugália és Franciaország is jelezte: befogad 50-50 menedékkérőt, s a programhoz más tagállamok is elkezdtek csatlakozni, miközben Orbán kötötte az ebet a karóhoz, hiszen hiába lenne stratégiai célja az orosz populistákkal való szövetségkötés, számára sokkal fontosabb a belpolitikai hangulatkeltés, továbbá az európai parlamenti választások vezértémájává tenni, s akként megőrizni a migrációt.
Magyarán miközben az olaszok valóban a migrációs nyomás ellen küzdenek, Orbán Viktor éppen azért, hogy az fennmaradjon – persze nem közvetlenül (ahogy eddig sem) Magyarországon, hanem még jóidőre Európán.
Éppen ezért az Orbán-Salvini találkozónak különös pikantériát kölcsönöz az is: a múlt héten három nap tárgyalás után Róma engedélyezte, hogy kikössön a szicíliai Cataniában az olasz parti őrség hajója, az Ubaldo Diciotti. A hajó fedélzetén 177 menedékkérő volt, akik Matteo Salvini utasítása értelmében nem szállhattak partra. Hétfő délután Danilo Toninelli olasz közlekedési miniszter jelentette be, hogy a hajó kiköthet Cataniában, korábban a belügyminiszter – már több hajóhoz hasonlóan – elutasította a kikötési engedélyt is.
Ezután
viszont Salvini közölte, hogy a menedékkérők csak akkor szállhatnak partra, ha az embereket elosztják az EU tagállamai között a szolidaritás jegyében.
Miután pártját kormányra segítette Olaszországban, Salvini azt a célt tűzte ki maga elé, hogy létrehozza és sikerre viszi jövőre a hasonló gondolkodású nacionalista pártok európai szövetségét. „Olaszországban a következő harminc évig kormányon maradunk, Európában pedig megalakítjuk a populisták szövetségét és ledöntjük Brüsszel falait” – mondta Salvini az észak-olaszországi Pontidában tartott pártünnepen nemrégiben.
Így persze az is egyértelmű, hogy miközben Salvini végig azzal kampányolt Olaszországban, hogy a migráció rossz és veszélyes, s kormányra kerülve a Liga meg fogja állítani, az olasz belügyminiszter ebben nagyon is számít az európai Unióra. Salvini tehát a magyar kormányhoz hasonlóan ellenzi a menekültek befogadását, azonban csak első látásra tűnik hasonlónak a terve Orbánéhoz.
Olaszország ugyanis azt szeretné, hogy ne azokra az országokra háruljon minden teher, ahol a menekültek először uniós földre lépnek, hanem egyenlően vegye ki mindenki a részét.
És a különbséget Olaszországban világosan látják is. „Salvini olasz miniszterelnök-helyettes és Orbán Viktor magyar miniszterelnök kedden esedékes megbeszélése csak és kizárólag politikai eszmecsere és nem intézményes vagy kormánytalálkozónak számít" – szögezte is le ugyanis az Öt Csillag Mozgalom (M5S) olasz kormánypárt parlamenti frakcióvezetőinek szombati közleménye. Az olasz baloldal pedig azt is bejelentette, hogy tüntetést tart a Salvini-Orbán találkozóval egy időben – igaz, ők teljesen elutasítják Orbán politikáját, ahogyan a kormánykoalíciót is.
Az M5S szenátusi és képviselőházi frakcióvezetőinek közös nyilatkozata ugyanakkor komoly figyelmeztetésként hangsúlyozta:
„azoknak az országoknak, amelyek nem csatlakoznak a menekültek áthelyezésekhez, és mindazoknak, akik válaszra sem méltatják Olaszország segélykérelmét, véleményünk szerint nem kellene több európai forrásban részesülnie. És ezen országok között jelenleg Magyarország is szerepel".
Ez világosan mutatja, hogy miközben Salvini keménykedő retorikája jelenleg sokak figyelmét felkelti, az olasz kormány valójában éppen a megállapodásra törekedne, amit ma leginkább Orbán Viktor blokkol az EU-ban. Éppen ezért a találkozó tétje lehet az is, hogy tudnak-e élni Orbán saját fegyverével ellene.
Nem is volna persze érdemes tagadni, hogy az Orbán-féle menekültellenességnek nemcsak Salvini egyedül a képviselője Olaszországban, sokan támogatják a migrációt teljes egészében elutasító politikát. Az Olasz Testvérek (FdI) jobboldali parlamenti párt üdvözölte is Salvini és Orbán találkozóját. Az FdI parlamenti frakcióvezetői szintén együttesen hangsúlyozták, hogy a Ligával osztják a magyar miniszterelnök iránti barátságot és politikájának tiszteletét. Az FdI közleménye szerint a Giuseppe Conte vezette olasz kormánynak tisztáznia kellene, hogy helyet ad-e az M5S „félrebeszélő" kijelentéseinek.
„Örülünk hogy a belügyminiszter azzal találkozik, aki igyekszik gátat szabni az illegális bevándorlók inváziójának, amelynek Európa az áldozata. Reméljük, hogy a találkozó a következetes, népeinket védő közös politikát erősíti" – tette hozzá az FdI.
Csakhogy, amint az az olasz belpolitikában is bevett, a helyzetet tovább árnyalhatja, hogy mindeközben Silvio Berlusconi – Orbán Viktor nagy barátjának – pártja, a jobbközép Hajrá Olaszország (FI) szerint az M5S elhatárolódása a kormánypártok egyre határozottabb megosztottságára utal és azt bizonyítja, hogy
a római kormány migrációs politikája egyáltalán nem olyan egységes.
Mindenesetre Luigi Di Maio olasz miniszterelnök-helyettes egyértelműsítette: Olaszországnak súlyos problémája van azokkal a tagállamokkal, amelyek nem hajlandóak segíteni a menedékkérelmek elbírálásában Olaszországnak. Az olasz kormány elsődleges szempontja az, hogy a migránsok befogadása anyagilag ne az olasz államot terhelje. „Macron és Merkel a szolidaritásról prédikált Itáliának, és aztán nem is válaszoltak a segítségkérésünkre" – hangoztatta az olasz miniszterelnök-helyettes.
Korábban azt is felvetette, hogy Róma leállítja az uniós befizetéseket. És nemcsak a migrációs nyomás miatt, hanem azért is, mert Olaszország nem érzi, hogy megfelelő súllyal kezelnék az EU-ban. Ennek egyébként szintén Salvini az egyik leghangosabb szószólója Olaszországban, hiszen a belügyminiszter már egyértelművé tette azt is: Olaszország jelentős pénzügyi vagy gazdasági biztosi helyet akar szerezni a következő Európai Bizottságban. A Liga elnöke vasárnap este pártja egy helyi találkozóján arról beszélt: Olaszország olyan biztost választ majd magának, aki „jelentős pénzügyekkel" foglalkozik, gazdasággal, iparral vagy kereskedelemmel, és képes védelmet nyújtani a 60 millió olasz számára, „akiket Európában folyamatosan ütlegelnek".
Mindez aligha jelenthet mást, minthogy Olaszország a korábbi javaslataival egyetértésben minden uniós fórumon azt szorgalmazza majd, hogy azokat az uniós tagállamokat, amelyek nem mutatnak szolidaritást a menedékkérők elhelyezése és a kérelmek elbírálása kapcsán, valamiféle anyagi szankcióval sújtsák.
Márpedig ez, ha valami, fájni fog Orbánnak, hiszen a magyar kormányfő eddig attól is elzárkózott, hogy bármilyen módon összekösse az EU a szolidaritás kérdést, avagy a migrációs politikát az Európai Unió költségvetésével, vagy bármely uniós támogatással.