Anikó bekopogott a szomszédhoz, hogy egy pohár vizet kérjen - A komlói gyerekgyilkosság története

1989. szeptember 15-én pénteken eltűnt egy kislány Komlóról. A négyéves Anikót először a szülei kezdték el keresni, de nem találták, ezért aznap este 20 óra 5 perckor bejelentést tettek a rendőrségen. A felhívás a napilapokban is megjelent, a kislányról részletes személyleírást is adtak. A gyereket - aki a házuk körüli játszadozás után tűnt el 17 óra körül - három napig keresték a rendőrök, a munkásőrök és a környékbeliek, majd 19-én megtalálták a holttestét annak a négyszintes komlói háznak az alagsorában, ahol a családjával élt. Anikó brutális bűncselekmény áldozata lett. Gyorsan egyértelművé vált, hogy megölése után vitték abba a fáskamrába, ahol megtalálták. Ez a kamra a ház egyik lakójáé volt.

Az erősen véres, lemeztelenített holttest egy farakás tetején, farostlemezzel letakarva feküdt. A kezeket hátrakulcsolták és cipőfűzővel kötötték össze. A testen számos szúrt seb volt, a gyerek orrvégét levágták, nyakát átvágták. A tettes a Dunántúli Napló két augusztusi számát és néhány papír zsebkendőt használt a megfogáshoz.

Érdekesség, hogy a nyomozók egyik verziója szerint a tettes bosszúvágytól, gyűlölettől, haragtól vezérelve elcsalta, vagy elvitte magával a roma kislányt. Az orrlevágást roma környezetben ismerhette meg, mint egyfajta bosszúállási formát, de mivel ezt gyermekek ellen nem alkalmazták, nem volt biztos, hogy a gyilkos roma származású, ám valószínűleg fiatal, aki brutális filmek hatására az összes látott durvaságot kipróbálta áldozatán.

A tettest egy héttel a gyilkosság után kapták el, és azt a nyomozásban akkor értékelő-elemzőként részt vevő Fenyvesi Csaba, a Pécsi Tudományegyetem professzora is elismeri, hogy meglepetés érte őket, az elkövető ugyanis egy 36 éves nő volt. - V. É. azt mondta, hogy a bűncselekmény idején egy ismerősénél tartózkodott. Ez az alibi gyorsan megdőlt, de ha például azt állítja, hogy otthon tévézett, amikor a gyilkosság történt, akkor sokkal nehezebb dolgunk lett volna, mert később jutunk el hozzá - magyarázta a 168 Órának Fenyvesi, aki múlt pénteken a PTE ÁJK Kutatók Éjszakáján tartott előadást a 30 évvel ezelőtti baranyai gyerekgyilkosságról. 

A ház lakóit már korábban ellenőrizték, így jutottak el egy, az alagsorban lakó 25 éves férfihez, aki már az első meghallgatáskor furcsán viselkedett, majd egyik nap, a rendőrök megérkezése után egyszerűen kiugrott az ablakon. Neki azonban volt megfelelő alibije, de élettársa, V. É. megbukott. 

V. É. a helyszíni kihallgatáson egy babán mutatja meg, hogyan rejtette el a holttestet

V. É. súlyos agykárosodással született, rokkantnyugdíjasként élt, az orvosi szakvélemény mindig munkavégzésre alkalmatlannak ítélte. Fenyvesi azt mondja, a bűncselekmény egyértelműen szexuális jellegű volt, a nő izgalomba jött, önkielégítést végzett, majd a kislányhoz nyúlt. Vallomásában zokogva mondta el, hogy a gyilkosság napján délután négy óra után Anikó bekopogott hozzá és egy pohár vizet kért tőle. Fenyvesi úgy emlékszik, nagyon meleg volt abban az időszakban. Tettes és áldozata egy házban laktak, ismerték egymást, a gyerek bízott a nőben. V. É. szerint összevesztek, ezért többször megütötte a kislányt, aki megpróbált elmenekülni. V. É. azonban megijedt, hogy a történteket elmondja a szüleinek, ezért egy konyhakéssel kegyetlenül összeszurkálta a fürdőszobában. A holttestet elrejtette az ágyneműtartóban, majd hat óra körül már részt vett a gyerek keresésében. A testet három nappal később, papírokba bugyolálva levitte egy alagsori nyitott tárolóba, mert úgy gondolta, ott biztonságosabb, hiszen a helyiséget korábban már többször átnézték. 

Az adatgyűjtés során nem merült fel, hogy V. É. korábban elkövetett volna szexuális jellegű bűncselekményt. Ha nem, akkor különösen kegyetlen, szadisztikus jellegű gyilkossággal kezdte. A boncolás megállapította, hogy a gyerek abba halt bele, hogy a nő elvágta a torkát, de ekkor már több tucatszor megszúrta a konyhakéssel. 

A szexuális jellegű gyerekgyilkosságok hátterében egyébként rendszerint a lelepleződéstől való félelem áll, vagyis az elkövető nem tervezi előre az emberölést. A komlói gyerekgyilkosnál azonban jó kérdés, hogy miért végzett olyan brutális, szadisztikus módszerekkel a kislánnyal. 

A nőt enyhe-közepes szellemi fogyatékossága ellenére büntetőjogilag felelősségre vonhatónak nyilvánították az elmeszakértők. V. É. a gyilkosság napján ideges volt, mert összeveszett az élettársával. A Népszabadság 1989. októberében azt írta, a nő vallomása szerint hét- és kilencéves korában „vele szemben is követtek el aberrált bűncselekményeket.”

A tettes 18 évet kapott, egyötöd kedvezménnyel, vagyis legkorábban 2004-2005 körül szabadulhatott. 

Ha a komlói gyerekgyilkosságnak van a kriminalisztikai tanulságokon kívül igazán fontos üzenete, akkor az Fenyvesi szerint egy olyan aspektus, amiről ilyen súlyos bűncselekményeknél nem szeretünk beszélni. Ez a sértetti felelősség. Természetesen nem a négy éves kislányra, hanem a szüleire gondol.

- Egy ekkora gyereket hogyan lehet felügyelet nélkül hagyni? Ha a szülei otthon vannak, nyilván nem a szomszédba kopog be, hogy szomjas, hanem hazamegy. Ez távolról sem a tettes mosdatásáról és felmentéséről szól, egyszerűen csak muszáj a sértetti oldalt is vizsgálni, hogy megelőzhetők legyenek a hasonló tragédiák. Mindenképpen megszívlelendő tanulság: ha a szülők nem hagyják felügyelet nélkül a gyereket, ez a gyilkosság valószínűleg megelőzhető lett volna."

A komlói gyerekgyilkosságról külön vitrin látható a budapesti Rendőr Múzeumban. A Mosonyi utcában Anikó ruháit, cipőjét és az elkövetéshez használt konyhakést is őrzik. 

(A cikk írásához a Belügyi Szemle 1990/4. számában megjelent, "Kisgyermek sérelmére elkövetett brutális emberölés nyomozása" című tanulmányt használtam fel, amelyet dr. Kodba Ferenc és dr. Fenyvesi Csaba írt.)

(Címlapkép: a komlói Bányász-emlékmű/Fortepan)

Ha érdeklik hasonló bűncselekmények, látogasson el a szerző Facebook-oldalára.