Kiselejtezve

Az MLSZ a fellebbezés lázában ég, méltányos enyhítést remél. A jobboldal és Orbán megsértődött. A béke (és a magyar futball) naiv barátai a büntetés eltúlzott voltán sopánkodnak. Sepp Blatter, a FIFA elnöke a pontlevonást sem tartaná eltúlzott szankciónak a rasszizmus elleni küzdelemben. A román sajtó ünnepel. A közelgő zárt kapus vb-selejtező (március 22.) felkavarta az állóvizet a riasztó állapotban lévő magyar futballvilágban. Csak arról esik egyre kevesebb szó, amiről kellene: ez nem mehet így tovább. Hogyan jutottunk idáig? Buják Attila próbálta megfejteni.

A neten az MLSZ jegyirodájának rövid közleménye talán nem is lehetne tömörebb: „Kedves szurkolók, sajnálattal értesítjük önöket, hogy a FIFA döntése értelmében....” A jegyeladás elmarad. Amúgy sem lett volna nagy tolongás, de helyzet csak egyszerűsödött. Nem kell nyomtatni, kasszát csinálni, rendezőt, jegyszedőt, biztonsági embert fizetni. Elég ha az öltözőben csorog a meleg víz, a bírói négyesnek megrendelik a szállást és felszolgálják a banketten a vacsorát. Harmincezer nézővel kalkulálva elúszott 100 millió. De ez a kisebbik veszteség. Muszbek Mihály sportközgazdász szerint a morális és az üzleti kár ennek a sokszorosa. Mit mond majd a szponzorcég elnöke, ha beállít a futballmarketinges? „Micsoda? Hogy az én logóm virítson a táblán, ahol az első sorban szappant mutogatnak, auschwitzi vonatról dalolásznak? Megőrültél?”

– Úgyhogy nyugodtan leírhatja: ez a veszteség milliárdokban mérhető.

Pedig ősszel még azt hittük, megúsztuk. Az MLSZ illetékese ebben a hitben ringatott minket, amikor interjúért ostromoltuk őt vagy Csányi urat. Mindkettő reménytelen volt.

– Hagyjuk ezt – mondta illetékes úr. Hagyjuk, legyünk ez egyszer honfiak. A magyar-izraeli meccs botránya lassan elalszik, talán lesz egy kis pénzbüntetés, de fő a nemes cél: kijutni egy igazi vb-re 1986 után. Ami rövid fejszámolással 28 év pauzát jelent.

De várhatón elnyúlik kissé.

Hadas Miklós a Corvinus Egyetem sportszociológusa korábban gyakran fejtegette: a hatósági megoldás, a „nézőtéri sterilizáció” nem lehet eredményes, ő legalábbis nem hisz benne. A rendőri kezelés csak tüneti. De most ő is úgy látja, fordulóponthoz értünk. Amit a magyar-izraeli „barátságos" meccsen láttunk, „minőségi változást” jelent.

– Lehet, hogy tévedek, de most én is úgy érzem, a politika tudatosan ráépült erre a sötét ügyre. Elég ritkán mászkál az ember palesztin és iráni lobogókkal, ritkán hoz magával a meccsre szappant, hogy aztán egy egyezményes jelre hátat fordítson a vendég ország himnuszának. Ez nem spontán szurkolói agresszió, tudatos sandaságot láttok benne.

Muszbek Mihálynak más a véleménye. Ezek az emberek szervezés nélkül is „ilyenek”. Megszokták, hogy szabadon kifejtsék nézeteiket.

Miközben az FIFA álláspontja az, hogy ne fejtsék ki.

A közgazdász mégsem tud elszakadni a józan, földhözragadt számítástól. Beszélgetésünket azzal kezdi, hogy számára érthetetlen, miért kellett ezt a meccset lekötni.

Hegyi Iván futballszakíró, a sportcsatorna elkötelezett Lionel Messi-rajongója a kérdést sem érti.

– Mi az, hogy szükség volt-e erre a meccsre? Normális futball világban barátságos meccsek százait rendezik anélkül, hogy legyaláznák az ellenfél játékosainak bőrszínét, méltóságát, himnuszát. A sportban nincs olyan szempont, hogy „aktuális vagy nem aktuális-e focizni”, mert ilyen vagy amolyan a politikai széljárás.

Hogy épp most telt be a pohár, az a szakírót is meglepte. Más kérdés, hogy maga a FIFA, élén elnökével, a furcsa ügyekkel terhelt Sepp Blatterrel nem lehetne erkölcsi példatár. Viszont egy dologra kínosan ügyel: a kiváló üzletmenetre, amelyre károsan hat a rasszista hisztéria.

------------

De ne legyünk igazságtalanok, mert ha elvétve is, a magyar futballban is van néha „ellentartás”. Az Alexandra Könyvesház alapítója, a PMFC többségi tulajdonosa, Matyi Dezső keményen kitiltotta a pécsi stadionból az árpádsávos rajongókat. „Ég az arcom”, mondta a tulajdonos, s tettének erkölcsi súlyát növeli, hogy ez 2009-ben történt, amikor már pontosan látszott, hogy a Jobbik parlamenti párt lesz. Matyi úr nem nyilatkozott többé erről (nekünk sem), de Pécsett zászlók és sávok nincsenek.

– Matyi úr megoldott valamit, egyszerű eszközökkel – mondjuk Hegyi Ivánnak.
– Jó. Megoldott valamit – mondja az újságíró s hangjából némi szkepszist vélünk kihallani. – Fogadjuk el. Szerintem nincs megoldva semmi a magyar stadionokban, de ehhez kevés egy karakán klubtulajdonos. A hangulat szinte mindenütt vérfagyasztó. Eleve reménytelen látvány a lepusztult pálya, az ürességtől kongó lelátó, ahol akár tizenketten vannak, akár négy vagy ötezres nézőcsúcsot döntenek, természetes alapzaj az ilyen-olyan (budapesti, egerszegi, győri, fehérvári stb.) cigányok... anyátok rigmus. És ez már nem számít botránynak. Tudom, hogy a probléma nem a futballból ered, de mély cinizmusnak tartom, hogy tudósítótól tévériporterig senki sem vesz róla tudomást, mondván, a futball úgysem számít. Nekem igenis számít – mondja Hegyi. – Már csak az emlékek miatt is, amelyek egy valaha élő, lüktető, pezsgő futballkultúra relikviái.

---------

A Csányi-féle MLSZ elképesztően sikeres szervezet, diadalmasan munkálkodik a magyar futball újjászületésén. A lelátói rendteremtésben is aktív, gyakran a sarkára áll, néha például megbünteti a Ferencvárost (és másokat is). Havi átlagban minimum kétszer. Igaz, már fel sem kapjuk a fejünket, ha neten közzéteszik a heti közleményt. Az MLSZ fegyelmi bizottsága rendezési hiányosságok miatt háromszázezerre büntette ezt és ezt. De ez már nem is büntetés, inkább valami új adónem, rendszeres bevételi forrás. Hadas Miklós szerint az MLSZ üres verbalizmusa pótcselekvés. Rendszerszerűen, átgondoltan nem történt semmi, ami enyhítene a helyzeten.

Mert az értelmiségi elméleteken túl, Hegyi szerint itt csak állami megoldás létezik.
– Ez hatósági feladat – mondja röviden.

Hogy mennyire így van azokban az országokban, ahol a foci a nemzeti kultúra része, arra Muszbek Mihály említ példát.
– Jártam Leverkusenben egy fontos nemzetközi meccsen – meséli. – Igazán érdekes volt. Négyezer fős lelátórészt építettek, „a kifejezetten deviáns szurkolók örömére”. A tetején és az oldalán hálót feszítettek ki, hogy ne lehessen kidobni, bedobálni semmit. A belépőtető kapu mindenben megfelelt egy állatkerti elefántház követelményeinek. Ha valaki a pálya felé indult, húszcentis acél forgóvilla zárta le az utat. És ha azon áthatolt volna, háromméteres vizesárok várta.

A legdöntőbb változáson az angol futballélet esett át. Húsz évet szántak a reformokra és mindent bevetettek, a stadionépítési technika forradalmasításától a rendőri előszűrésig, a térfigyelő kamerától a szurkolói kártyákon és a beléptető-rendszereken át a hatósági kitiltásig. 1992-ben az angolok még felszántották Svédországot, 2000-ben letarolták a Benelux EB-t. Ma a futballerőszak az utcára, a pubokba szorult.

Muszbek Mihály szerint ennyi pénzt a magyar futball nem tud kitermelni, mégis sok mindent megvalósíthatunk.

Kacziba Antal nyugalmazott rendőr dandártábornok szerint legfőképp azt tudatot kell (törvényekkel) felszámolni, hogy a stadion az ultrák birodalma, s ami ott van, az csakis az övék.A nyilatkozók szerint a történet legfrusztrálóbb érzelmi eleme a krónikus „Trianon tudat”, a makacsul visszatérő „nyomják Krahácsot”, „magyar átok” fóbia. Nem véletlen, hogy miniszterelnök hallgat. Igaz, ez talán nem is olyan nagy baj.

Bár a büntetés méltányosnak látszik, Hadas szerint mégsem véletlen, hogy olyan könnyű szívvel voltak hozzánk következetesek. Nem nagy veszteség lemondani rólunk. És talán ebben benne van Magyarország általános tekintélycsökkenése is.

Egy zárt kapus meccs nem túl vidám látvány. A labda tompa puffanása, a sápadt fények, a játékosok kiáltozása. Hegyi Iván szerint, aki már látott ilyen meccset, nem olyan biztos, hogy ez románoknak használ. Mindkét csapatot frusztrálni fogja.

És azért marad a történetben politikai gyúanyag. Parlamenti csata, hazaárulózás, pofozkodás Erdélyben, kordon a stadion körül. Hogy a történetnek itt még nincs vége, abban biztosak lehetünk.