Kis győzelem is elég lehet?

- A városi legenda szerint ön az Együtt 2014, szűkebben a Haza és Haladás egyik legbefolyásosabb háttérembere. Ez tényleg így van?

– A Haza és Haladás Alapítvány egyik kurátora vagyok 2010 óta, az egyesületnek és az Együtt 2014-nek viszont nem vagyok tagja. Nyilván szoktam beszélni Bajnai Gordonnal alkotmányjogról vagy közigazgatási témákról, de ez nem politikai, hanem szakértői munka.

– Hogy a csapatnak miért volt égetően szüksége egy alkotmányjogászra, az világos. Adott pillanatban állást kell majd foglalnia önnek is egy vitában, amelyet Eörsi Mátyás indított el azzal, hogy ha az ellenzék nem kétharmadot, csak többséget szerez a választáson, az alkotmányt népszavazásra kell vinnie, még ha ezt épp az alkotmány tiltja is. Ön mit tenne egy ilyen helyzetben?

– A jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel helyreállítani. Az éppen a jelenlegi kormánypártok igazságának elfogadását jelentené, ha vértelen államcsínnyel kezdené a tevékenységét egy következő hatalom. A feladat az, hogy – a bécsi béke, az 1848-as törvények, a kiegyezés, de akár a rendszerváltás hagyományai szerint – az alaptörvény adta jogi kereteken belül korrigáljuk mindazt a rombolást, amely az új alkotmányban megtestesül.

– De így az új vezetés olyan betonfalak mögé kerülne, amelyek mögül kibeszélni sem tud, nemhogy kormányozni.

– Szerintem nem kérdés, hogy meg kell majd egyezni az akkori ellenzékkel. A mostani egypárti alkotmányozást nem válthatja fel egy másik politikai oldal egyoldalú alkotmányozása. Abból ugyanis egyenesen következne, hogy a politikai erőviszonyok változásával négy vagy nyolc évvel később ugyanilyen egyoldalú lépés jönne. Egy ilyen ellenalkotmányozási spirál fenekestül fel tudja forgatni az ország életét. Holott békés, kiszámítható, stabil fejlődésre van szükségünk. Egyébként: ha a mostani kormány mögül elfogy a társadalmi többség, nincs az az alkotmányos szerkezet, amely változatlanul meg tudna maradni.

– Milyen optimista. És mivel venné rá a Fideszt, hogy egyezkedjen?

– Egyfelől semmilyen ellenzéknek nem boldog állapot, ha kormányzati hatalom nélkül kell felelősséget vállalnia a nyugdíj-, adó- és családtámogatási rendszer működéséért, hiszen ezeket az ügyeket a Fidesz kétharmadossá tette, tehát egy szigorú értelmezés szerint bármilyen változáshoz vagy annak elmaradásához kell az ellenzék egyetértése is. Ez azért nem teljesen újdonság az elmúlt huszonkét évben: az Antall-kormánynak is azért kellett kiegyeznie a legnagyobb ellenzéki párttal, mert egyébként egyszerű többséggel nem tudott volna kormányozni – az SZDSZ-nek pedig ellenzéki pártként folyamatosan felelősséget kellett volna viselnie a kormány tevékenységéért. Másrészt a jelenlegi hatalom az önkormányzati rendszerben előállított egy olyan állapotot, amely ellenzékben aligha lesz ínyére. Elvontak egy sor hatáskört, esztelenül központosítottak, kormányzati ellenőrzés alá helyezték az önkormányzati hitelfelvételt, kiszolgáltatottá tették a helyhatóságokat. Nagyon nehéz elképzelni, hogy egy fideszes polgármester egy baloldali-centrista kormány kegyeit akarná keresni azért, hogy egy szennyvízberuházást megvalósíthasson.

– Magyarán, a központi hatalom csökkentését lehet felajánlani azért, hogy más területeken a kormány szabad kezet kapjon?

– Inkább azt mondanám, hogy egy normális közjogi berendezkedés lehetőségét kell majd felajánlani, ahol a központi kormány az ellenzékkel való állandó egyezkedés nélkül is viheti az ügyeket, a helyi önkormányzatok pedig az őket megválasztók érdekeit felső kontroll nélkül képviselhetik. Ha a Fidesz elveszíti a választást, a legtermészetesebb politikai tér számára az önkormányzatiság lesz – ehhez képest az egykulcsos adóért folytatott harc hatalmi szempontból is értelmetlen lenne.

– Ezt tekintsem máris előrehozott konkrét ajánlatnak?

– Dehogy! Én általánosságban beszélek arról, hogy az országot megbénító kétharmados törvényeket szűkíteni kell. Ez egy alkotmányos korrekció egyik legfontosabb eleme.

– De az egyezkedésnek nemcsak az önkormányzatiság lenne a terepe, hanem a kilenc évre kinevezett politikai komisszárok ügye, az Alkotmánybíróság összetétele vagy épp a Médiahatóság kérdése is. Kínos lenne ezeket egy alkuban csak félig lebontani.

– Az egyezkedésekre receptek nincsenek, csak az adott pillanatban kínálkozó megoldások. De ebben sem egyforma súllyal esik a latba az összes független intézmény. Egy tisztán ellenőrzési típusú szerv nyilván ma nem látja el megfelelően a feladatát, ha egy elkötelezett kormánypárti pártkatona vezeti. Egy megváltozott politikai helyzetben viszont ugyanez a pártkatona a legkeményebb fékként és ellensúlyként működhet. Vannak olyan, kizárólag ellenőrzési típusú szervek, amelyek esetében kimondottan jónak gondolom, ha a jelenlegi vezető agresszív vérebként ellenőrzi majd az új kormány működését.

– Nem ugyanaz a törvényességet védeni, mint pártjának embereit és érdekeit.

– A lényeg az, hogy ezek az intézmények ne legyenek elfogultak a kormány javára, s akkor mindegy, hogy szakmai tisztességből ellenőrzik a kormányt, vagy politikai megfontolásból. Más szervek esetében ez így nyilván nem járható út. Az alkotmányosság paródiájává válhat, ha levitézlett kormánypárti képviselők a parlament felsőházának képzelik az Alkotmánybíróságot, ahol az őket odaküldő politikai akarat szolgálata a fő szempont. De a testület átalakítása csak akkor tekinthető legitimnek, ha két feltételnek megfelel. Az egyik: hivatalban levő alkotmánybírát hatalmi erővel nem szabad elmozdítani, mert különben az új kormány semmivel nem lenne különb a bírákat kényszernyugdíjazó Fidesznél. Másfelől, ha az új parlament kibővíti a testületet, azt megteheti, de csak olyan emberekkel, akikre a pártosságnak még a gyanúja sem vetülhet. Az nyilvánvalóan hiteltelen lenne, ha ellen-Balsai Istvánokat vagy ellen-Salamon Lászlókat választana meg az AB-ba egy következő Országgyűlés. Az Alkotmánybíróság akkor működik jól, ha különböző világnézetű vagy jogfelfogású, de autonóm és politikai elfogultság nélküli emberek ítélik meg a jogszabályok alkotmányosságát.

– Az igazságszolgáltatási rendszer új vezetői ön szerint ilyen emberek?

– Jogállami szempontból elfogadhatatlan, ahogy a kormánypártok elmozdították Baka Andrást a Legfelsőbb Bíróság éléről. Az utódját, Darák Pétert ugyanakkor én nem tekintem pártkatonának. Tisztességes bírói karrier áll mögötte.

– És az OBH elnöke, Handó Tünde mögött nem?

– Az Országos Bírósági Hivatallal az elsődleges probléma nem a vezetőjének a személye, hanem az, hogy hihetetlen hatalom koncentrálódik a mindenkori elnök kezében. Ez még akkor sem lenne egészséges, ha a legfüggetlenebb ember ülne abban a székben. A fő kérdés az, hogy miként lehet jobban szabályozni a bírósági igazgatást.

– Ezen a helyzeten egyszerű többséggel nem tudnak változtatni.

– Ez így van. Egy kormány persze attól még képes működni, ha nincs meggyőződve arról, hogy a bírósági igazgatás pillanatnyi modellje a lehető legjobb.

– Ha jól értem, amit mond, tudomásul kell venni, hogy egy nem kétharmados győzelem esetén a létező struktúrák egy része megmarad, hogy az intézmények belső működése önmagában is kiforrhat valamit, továbbá, hogy az új kormány lassú változásokat fontos területeken mégiscsak képes elérni.

– Én még hozzátennék egy negyedik szempontot. A most kialakított alkotmányos szerkezet a jelenlegi logikájában addig működőképes, amíg politikai erő áll mögötte. Gondoljunk csak arra, hogy 1989-ben a kerekasztal-tárgyalásokon az akkori állampárt mindent megtett azért, hogy legyenek garanciái a hatalom részleges megtartására. De amikor kiderült, hogy a mögötte levő társadalmi támogatottság eltűnt, a struktúra napok alatt vált semmivé.

– Az a struktúra negyven év alatt fáradt el és öregedett meg.

– Egy kétéves szerkezet pedig még annál is gyöngébb, hiszen nem tudott mélyen meggyökeresedni a társadalomban.

– Ön tényleg nagyon optimista, már-már túlzottan is.

– Ha az ellenzék nem szerez kétharmados többséget, piszok nehéz lesz kormányoznia, ezt én egy percig sem akarom bagatellizálni. Viszont azt is állítom, hogy a választóktól származó egyértelmű legitimáció nagyon sok mindenre elég. Fölösleges úgy tenni, hogy ha nincs kétharmad, a választók voksai a semmibe hullnak. Jelentse ki a győztes erő, hogy kösz, így nem akarok kormányozni? Maradjanak hatalomban azok, akiket a többség le akart váltani? Egy demokrata ezt nem mondhatja.