Kína nyomta le az olajárat
Hétfőn átmenetileg még 140 dollár közelében volt, péntekre 132 dollárra esett a nyersolaj hordónkénti ára a nemzetközi piacokon. A hektikus mozgás mellett az utóbbi hetekben 135-137 dollár körül stabilizálódott az ár, a pénteki csökkenést Kínának köszönhetjük: a pekingi vezetés hosszas hezitálás után emelte az üzemanyagok belföldi hatósági árát.
Kínában csütörtök éjféltől 18 százalékkal emelkedett az üzemanyagok ára a központi döntést követően. A világ legnépesebb országában az energiaárak megállapítása lényegében még mindig állami hatáskör, ezért mesterségesen alacsony szinten tarthatják azokat. Emiatt a világpiaci drágulás hatását a kínai fogyasztók alig érezték, így a felhasználás változatlanul látványos tempóban növekedett. Szakértők szerint az olajár drágulásának éppen ez a keresletnövekedés volt az egyik magyarázható oka.
Nem véletlen tehát, hogy a mostani, ottani viszonylatban jelentősnek számító áremelés azonnali hatással volt a világpiaci jegyzésekre: egyetlen nap alatt több mint négy dollárral esett a fekete arany ára. A csaknem húsz százalékos üzemanyag drágulástól azt várják Kínában, hogy lelassul a fogyasztás növekedési tempója és ezzel az ország olajéhsége is kissé csökken. Bár ennek mennyiségi hatása minimális, lélektani hatása mindenképpen van, s az olajárakat manapság a spekuláción kívül sokkal inkább pszichikai tényezők határozzák meg, semmint a gazdasági racionalitás.
Az utóbbi hetek kismértékű árkorrekciójához is hozzájárult, hogy az idegesség némileg csökkent, látván: az ellátás bőséges, májusban az OPEC-országok termelése egy hónap alatt napi félmillió hordóval nőtt és további növekedés várható, az orosz olajtermelés is emelkedett, ezzel szemben a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) a múlt héten a világfogyasztás vártnál lassúbb növekedését jósolta idénre a tavalyihoz képest.
Az optimizmus azonban mindezzel együtt korai, mert az ármozgásokat alapvetően nem ezek a tényezők határozzák meg, hanem az, hogy a világméretű inflációs veszélytől, a bizonytalan pénzügyi piacoktól és a gyenge dollártól menekülő befektetési alapok, köztük főleg az amerikai nyugdíjalapok döntik a pénzt a nyersanyagpiacokra, értékőrzőbbnek vélt megtakarításokat keresve.
