Killzone: Shadow Fall
Aldous Huxley híres utópisztikus regényének címe kétszeresen is idevágó: egyrészt ez a PlayStation 4 konzolra megjelent legelső komolyabb grafikájú, exkluzív játék a Knack mellett, másrészt egy kegyetlen, a jövőben játszódó sci-fi univerzumot tár elénk, amelyben a Helghast és a Vektan erők folytatnak elkeseredett, véres harcot egymás ellen.
| 2390-ben járunk, 30 évvel a PlayStation 3-on megjelent Killzone 3 eseményei után. A Vektan és Helghast felek közötti nyílt háború egyfajta forrongó hidegháborúvá vált, titkos szervezkedésekkel, torzsalkodásokkal, kisebb-nagyobb nyílt konfliktusokkal. Szigorúan titkos ügynök, szigorúan piszkos ügyekre kiképezve A játékban Lucas Kellant alakítjuk, aki egy Vektan „Shadow Marshall”: egy speciális kommandós ügynök, aki nagyjából egyfajta jövőbeli James Bondnak felel meg, titkos és rázós egyszemélyes küldetésekre specializálva. Lucast gyerekkora óta főnöke, Sinclair képezte ki igazi lopakodó gyilkoló géppé és bár hősünknek személyes okai is vannak, hogy a helghastokat gyűlölje, szilárd meggyőződései mégis sokszor megkérdőjeleződnek a játék során, amikor egy Echo nevű Helghast ügynöknővel találkozik, aki megmutatja neki az érem másik oldalát is... Az amerikai megjelenéskor a nemzetközi szaksajtóban sokan kritizálták a játék sztoriját, ehhez képest kellemesen csalódtam a Guerilla Games-ben, amely a Killzone 3-hoz és a Mercenary-hoz képest egy fokkal hihetőbb, ugyanakkor fordulatosabb sztorit hozott össze, érdekesebb, kidolgozottabb karakterekkel. Nem, arról szó sincs, hogy Frank Herbert, vagy Isac Asimov-féle csúcsokat döngetnénk itt, és nem fogja a játék a főszereplők jellemét hosszú monológokban és dialógusokban boncolgatni, de a Killzone sorozat sohasem a kidolgozott történeteiről volt híres. Ehhez képest a Shadow Fall szerintem egy fokkal érdekesebb, összeszedettebb mesét tár elénk, mint például a rendkívül összecsapott, darálós Killzone 3, vagy a szintén nem túlságosan jól kidolgozott történetű Killzone: Mercenary. Igaz, azért a játék bizonyos szakaszaiban itt is kicsit leül a sztori és átadja magát az egyszerű darálásnak, de a végére tartogat egy igazi meglepetést, ami igazán kárpótol ezekért. PlayStation 4 erődemonstráció A Killzone: Shadow Fall a PlayStation 4 első exkluzív „sztárja”, így várható volt, hogy a Sony, illetve fejlesztő csapata, a Guerilla Games apait-anyait belead, hogy ütős megjelenítésben legyen részünk. A fejlesztők nem is okoztak csalódást, a játék egy 1080p-s HD tévén bőven hozza, amit egy „nextgen” címtől elvárunk. A nappali, verőfényes pályákon a részletes, tökéletesen életszerűen ábrázolt, dús vegetáció között átszűrődő élethű napfény szinte elvakítja a játékost, a dúsgazdag Vektan nagyváros elképesztő kidolgozása pedig csak a Helghastok lepukkant nyomornegyedeivel, vagy az egykoron büszke és hatalmas, napjainkra már lepusztult, romos metropoliszuk szédítő látványával vetekszik. A mindig is fenyegető, rémisztő páncélzatba öltözött Helghast katonák kidolgozása profibb, mint valaha, de az egyébként nem túl szép Helghast ügynöknő, vagy a többi fontosabb karakter arcának kidolgozása is ott van a topon. Még ha a Killzone: Shadow Fallal messze nem is mutatta meg a PlayStation 4, hogy mire képes, azért már felvillantott pár olyan technológiai csodát, amelytől méltán érezzük azt, hogy egy új generációs konzollal játszunk. A háború sosem változik? A Killzone: Shadow Fall játékmenetében is változott az előző részekhez képest. Bár most kevesebb a „grandiózusabb” akció-jelenet, amellyel telis-tele volt a Killzone 3, ugyanakkor nyitottabbak a pályák, nem egy „cső-shooterrel” van dolgunk, és a lopakodás, illetve a taktikusabb harc terén és erősebb a legújabb rész. Utunk során gyakran velünk van egy kis lebegő robot, akinek a PS4 kontrollerének tapipadjával oszthatunk különböző parancsokat: tüzel az ellenségre, vagy védelmező pajzsot bocsát ki, védelmi rendszerek tör fel, illetve egy vashuzalt lövell ki, amelyen lecsúszhatunk, vagy felhúzódzkodhatunk, feltéve, ha megfelelő szögben vagyunk mi és a becélzott helyszín. A néma kis robot egyébként teszi a dolgát, de fejlett mesterséges intelligenciával ellátott mulatságos kis társra ne tessék számítani: nem C3PO, vagy R2D2 Killzone változata. A szingli rész mellett természetesen megtalálható az elmaradhatatlan, ezúttal is profi többjátékos mód, amelyben a szokásos kidolgozott fejlődésrendszer és tömérdek játékmód kárpótolja azokat, akik Oscar-díj gyanús sci-fi sztorit és teljesen forradalmi játékmenetet vártak az egyjátékos módtól is. Killzone: Shadow Fail? Közel sem... A Killzone: Shadow Fall szerintem remek PS4-es nyitócím és komolyan nem értem a fanyalogó kritikákat. OK, a cselekmény láttán talán nem fog a katarzistól tátva maradni a szánk és könnybe lábadni a szemünk, vagy nem fogunk mélyen filozofikus párbeszédekkel találkozni, de Killzone-hoz képest teljesen rendben van, a játékmenet általában véve kellően izgalmas és változatos, bár tény, hogy időnként kicsit leül és átmegy egyszerű lövöldözős-darálósba. Találkozunk a játékban szabadesős részekkel, ezek is sokaknál kiverték a biztosítékot, tény, hogy kicsit el lehet bennük akadni, de azért nem vészesen, pedig nehéz szinten nyomtam a játékot, ráadásul az egyik ilyen résznél egy drámai, grandiózus város „összeomlós” látványban van részünk, amely bőven kárpótol a hirtelen halálokért. |
| – A PS4 képességeit megcsillogtató elsőrangú grafika – Változatos, profi multiplayer rész – Változatosabb, kidolgozottabb „lopakodós” szingli rész az előző részekhez képest – Aránylag érdekes sztori | – A sztori időnként leül, pár klisé és kidolgozatlanság is jellemzi – A játékmenet is átmegy néha unalmasabb darálós lövöldözésbe |
| Herpai Gergely (BadSector) |
