Kilépnek? Sajnálatos, de nem katasztrófa

Szelestey Lajos sajtószemléje

Szinte minden fontos sajtóorgánum bő terjedelemben írt a múlt heti magyarországi eseményekről. Ezekből az újságcikkekből válogattunk.

Die Welt
Egy német szociáldemokrata politikus szerint túlzott a kritika Magyarországgal szemben: Orbán ugyan provokál, de ettől még nem lehet mindent elvetni, amit mond és csinál. Klaus Dohnányi, aki 1988-ig – hét éven át – Hamburg polgármestere volt, a Német Külpolitikai Társaság tagjaként közreműködött annak a friss tanulmánynak az elkészítésében, amely arra a következtetésre jut: Magyarország ma is szabad és demokratikus jogállam. Nem cenzúrázzák a sajtót és nem számolták fel a bíróságok intézményes függetlenségét. A konzervatív lap ugyanakkor megjegyzi: Magyarországon és Európában jócskán eltérnek a vélemények arról, mi is történt az elmúlt öt évben nálunk az Orbán-kormány irányításával. Maga Dohnányi azt mondja, az elemzésben kilenc alapvető vádnak jártak utána, és a végén szinte mindről azt állapították meg, hogy nem igaz, illetve csak kevéssé áll meg. És a sajtó jelentéseit sokszor nem támasztják alá a tények. De a helyzetért gyakran Orbán Viktor is felelős.

Dohnányi úgy látja, Orbán nyilvánvalóan azt hiszi, hogy a társadalom mély viszályait át lehet hidalni a magyar történelem erőteljes hangsúlyozásával. A közös emlékezés célja, hogy egyesítse a nemzetet. Lehet, hogy a magyarok éppen azért reagálnak olyan érzékenyen a külső, például brüsszeli beavatkozásra, mert az évszázadok során folyamatosan harcolniuk kellett idegen hatalmak ellen. A politikus ugyanakkor elismeri: jogsértő volt a bírák kényszerű nyugdíjazása. De úgy véli, hogy sok médium nem a tényekre alapozott, amikor azt állította, hogy a magyarok elhagyják a demokrácia útját. Mert szerinte csal a látszat, hogy például a Fidesz a maga javára változtatta meg a szavazókörzetek határait, bár az igaz, hogy az átalakítás során szempont volt a politikai többség. Ezt azonban Dohnányi azzal mentegeti, hogy ilyesmire másutt is akad példa.

A kutatás vezetője megalapozatlannak tartja az antiszemitizmus vádját is. Hiszen a Fidesz-kormány bocsánatot kért a holokausztért, törvényben tiltotta meg a kisebbségek elleni uszítást, és igenis harcol a Jobbik ellen. Ugyanakkor Dohnányi úgy látja, hogy a légkört nem a kormánypárt, hanem a jobboldali radikálisok mérgezik. És Orbán eredményesebben harcol ellenük, mint az ellenzék. Arra a kérdésre, hogy a miniszterelnök bizonyos kérdésekben nem flörtöl-e a Jobbik híveivel, Dohnányi úgy reagált, hogy Cameron is udvarol a brit Függetlenségi Pártnak. Az interjúalany szerint a magyar vezető Tusványoson nem sikermodellként beszélt Oroszországról, csupán olyan államokat említett, amelyekben az állam erőteljesebben kiveszi részét a gazdaság fejlesztéséből. Egyébiránt Dohnányi sem ért egyet Orbán gazdaságpolitikai elképzeléseivel, és ügyetlennek tartja a beszéd megfogalmazását. De ezzel együtt úgy ítéli meg, hogy az előadásban a miniszterelnök nem foglalt állást a demokrácia ellen. Azonfelül tartja magát a Moszkva elleni szankcióhoz, és ez a lényeg.

Süddeutsche Zeitung

A lap Európa jövőjéről tett közzé elemzést, azt taglalva: vajon mindent megengedhet-e magának a magyar, a görög, a román és a londoni kormány? A válasz az, hogy Brüsszel idáig tudomásul vette a túlkapásokat, a szabályok és az alapértékek sajátos alkalmazását, mert fél attól, hogy az egész szövetség széteséséhez vezet, ha valamelyik tagállam kiválna. Most éppen megint nehéz idők járnak a szervezetre, és a bajok belülről, a lényeget fenyegetik. Így például Magyarországon az a veszély, hogy Orbán Viktor alatt az ország tekintélyelvű, pluralizmusellenes rendszerré alakul át. A miniszterelnök példaképének nevezi Putyint, a magyaroknál igencsak erőteljesen uszítanak a menekültek és a kisebbségek ellen, Orbán – idáig büntetlenül – figyelmen kívül hagyja az alapvető értékeket. A szervezet a kompromisszumokra épül, a baj csak akkor van, amikor ezek az egyezségek hamisak és az alapot érintik. Megint csak Orbán túllép a lisszaboni szerződésben lefektetett értékeken: a pluralizmuson, a diszkriminációmentességen, az igazságosságon, a szolidaritáson.

Így most az fenyeget, hogy szétrohad Európa magja: a valuta, az értékek, a célok. És hamarosan jöhetnek a nemzeti konzervatívok Lengyelországban, valamint Olaszországban is, akik azt mondják majd: amit szabad a magyaroknak, görögöknek, briteknek, azt szabad nekünk is. Ennélfogva szembe kell nézni azzal, hogy egy tagállam adott esetben kiválik, mert a vörös vonalat nem szabad átlépni. Világossá kell tenni a négy ország, köztük a magyarok, valamint a többi tagállam közvéleménye számára is, hogy sajnálatos, ha egy ország elhagyja a huszonnyolcakat, de nem katasztrófa. Viszont bizonyos kormányok és populista pártok ez esetben elvesztenék a zsarolási képességüket. És onnantól kezdve nagyon is megfontolnák, kockáztassák-e a tagság előnyeit, amikor tudják, mekkora a tét. Ugyanakkor erősödne az EU tekintélye, ha felmutatja saját értékeit és nem tűr el mindent.

Die Presse

A vezető osztrák lap Orbán primitív plakátháborúja címmel ad hírt arról, hogy a miniszterelnök a menekültek ellen uszít, miközben azt fontolgatja, hogy lezárja a szerb határt. Ha valaki azt gondolja, hogy ezek a hirdetések a jobboldali, radikális Jobbiktól erednek, téved. Az akciót a Fidesz-kormány éceszgéberei találták ki. A kampány az erősen vitatott nemzeti konzultáció része. A cél pedig az, hogy a hatalom legitimitást kapjon a bevándorlási törvények megszigorításához. Sok magyart dühít azonban, hogy a kérdések nagy része manipulatív. És az óriásposzterek csak az utolsó cseppet jelentették a pohárban. Még kormányközeli sajtóorgánumok is rossz szájízzel fogadják a hadjáratot. Ilyan jelzőkkel kommentálják: primitív, emberhez méltatlan. Kifogásolják azt is, hogy a szöveg magyarul és lekezelő, tegező formában íródott. Emellett értetlenség kíséri, hogy menekülttáboroktól távol is elhelyezték azokat. Sokan feltételezik ezért, hogy a kabinet igazából a társadalom alantas ösztöneire próbál rájátszani, mert szeretné kifogni a szelet a Jobbik vitorlájából. Ám eközben nyilvánvalóan nem számít, hogy a Fidesz által felkarolt témáknak nem sok közük van a valósághoz, hiszen Magyarország nem célpont a bevándorlók számára. A halálbüntetés visszaállítása pedig az uniós jogba ütközik.