Kihívás az MSZP-ben

– Tisztelt kongresszus, most megköszönjük a sajtó munkatársainak, hogy velünk tartottak az elmúlt percekben, zárt ülést rendelek el – jelenti be a színpadon Horváth Csaba alelnök és a Fővárosi Közgyűlés frakcióvezetője. – Amíg ennek a feltételei nem biztosítottak, kérem, hogy mindenki maradjon a helyén, és folytatjuk a munkánkat.
Csak hogy a végén kezdjük.

Pakolunk, nem maradhatunk. Kizárólag az új elnök, Tóbiás József délre beharangozott, alig negyedórás beszédét hallgathatjuk meg, se előtte, se utána nincs helye a médiának a szocialisták tisztújító kongresszusán.

– Kérem a sajtó munkatársait, segítsenek abban, hogy a zárt ülés feltételeit biztosítani tudjuk – ismétli immár nyomatékosabban Horváth Csaba.
Értjük: gyorsan kéne tiplizni.

A rendezvény amúgy már reggel kilenckor elkezdődött, zárt üléssel. Déltájban nyit csak a média számára a Tóbiás-beszéddel, majd újra zár, egészen estig.

Az MSZP tisztújító kongresszusát július közepén, rekkenő hőségben tartja a Syma Rendezvénycsarnokban. Ugyanitt, ugyanebben az időben egy ismert cég is konferenciát rendez, először ide keveredünk. A biztonsági őr, bár a vendéglistán nem szerepelünk, rögtön beenged: „Maga mindig jön, megismerem.” Bent derül ki: nem jó helyen vagyunk. Pedig rengeteg a promó kozmetikum, frissítő, pogácsa. Mégis átvágunk az épület másik végébe, ahol a bejárat előtt sajtósok hada várakozik a hőségben. Egy pohár víz nélkül.

Kollégák beszélik: délelőtt az EP-választások után lemondott Mesterházy Attila expártelnök is felszólalt. „Összezáró pártról” beszélt, és támogatásáról biztosította Tóbiást. Eredeti gondolat. Főleg úgy, hogy épp a kongresszus hetére időzítette felhívását a Lendvai Ildikó által fémjelzett, újonnan megalakult Deák Kör. Az új platform azt javasolta: a pártvezetés kétharmadát ne a jelenlegi frakció tagjai közül válasszák. Magyarán: ne a Mesterházyhoz hű csapat maradjon a párt élén.

Lesz itt összezárás.

Nyílik az ajtó, mehetünk. De csak az előcsarnok egyik sarkáig, ott kell tovább várnunk.

– Tartsatok ki! – biztat az egyik sajtós. – A szavazatszámláló bizottság még dolgozik. Addig nem lehet bemenni.
Állunk hát a sötét, igaz, a kinti helyzethez képest aránylag hűvös előcsarnokban, az ott tárolt vastraverzeken, egymásra fordított asztaloknál múlatjuk az időt.

Végre szólnak, beléphetünk az esemény helyszínére.

Bent nem vár sok meglepetés. A teremben nagyjából háromszázan, jóval kevesebben, mint a régi szép idők akár ezres létszámú kongresszusain. Kordonnal választják le a sajtósokat, még véletlenül se közelíthessünk a szoci küldöttekhez.

A média számára nyilvános rész bejelentéssel kezdődik: a szavazatszámláló bizottság elvégezte az első forduló szavazatainak számlálását. Az Országos Etikai és Egyeztető Tanács elnöke Legény Zsolt, az Országos Etikai és Fegyelmi Ügyek Tanácsának elnöke Bárándy Gergely, a párt elnökhelyettese Gőgös Zoltán, az országos választmány elnöke Botka László, a párt elnöke pedig Tóbiás József lett.

Utóbbi nagy tapsot kap. Bár megválasztása meglepetésnek igazán nem mondható. Egyedüli indulóként főleg.

A 92 százalékkal megválasztott új elnököt amúgy konszenzuskereső, a megosztott, széttöredezett pártban mindenkivel szót értő embernek tartják.

Színpadon tehát Tóbiás József.

– Köszönöm szépen. Engedjétek meg, hogy mielőtt elmondanánk céljainkat és felelősségünket Magyarország érdekében, kezdjük a Himnusszal. Megkérném Bereczki Katit, aki a rendszerváltás óta kisebbségi önkormányzati képviselő és a nőtagozat egyik vezetője, hogy fáradjon fel velünk a színpadra.
Himnusz.

– Tisztelt kongresszus, engedjétek meg, hogy megosszam veletek, mit gondolok a felelősségünkről és a céljainkról – kezdi Tóbiás. – Az MSZP a jobb magyarság ígéretét hordozza, a szolidaritás és demokratizmus valódi esélyévé kíván válni. Joggal kérdezhetitek: képesek vagyunk-e erre?
Joggal.

– A válaszom egyértelmű igen.
Az elmúlt hetek eseményei, a párton belüli gondolkodások, kiútkeresések mindegyike azt üzeni, hogy nem öncélú, nem magába forduló ez az útkeresés, hanem a jelen helyzetben is Magyarországról, Magyarország el-esettjeiről és reményvesztettjeiről, a nyomorban élőkről szól a mi gondolkodásunk.

Biztató kiszólás az „öregeknek”, a Mesterházy-tisztogatás ellenében:
– Az MSZP vissza kíván térni régi hagyományaihoz, amelyben képes a politikai közösség leképezni a társadalmat, ahol az életkor nem ütközik a tapasztalattal, a bölcsességgel, hanem egymást erősítik, úgy, ahogy egy család a magyar társadalomban képes a megoldásokat a problémákra megtalálni... Párbeszédekben zajlik mindez, nem kinyilatkoztatás, nem nagyotmondás a fegyver.

Tóbiás hangsúlyozza azt is: van viszont egy adósság, amelynek rendezésével az elmúlt negyedszázadban a baloldali kormányok próbálkoztak ugyan, mégsem tettek érte eleget.

– Arról van szó, hogy nincs jogbiztonság létbiztonság nélkül... Mi, magyar szocialisták tudjuk, csak úgy vezethető ki a zsákutcából hazánk, ha érvényesíti a szociális biztonságot és a felzárkózás esélyét minden honfitársunknak. Politikánk alapja az egyenlőség eszménye.
Régi lemez ez már. Újratöltve.

Megtudjuk: új társadalmi szerződésre van szükség, amelyet Magyarország polgáraival kíván megkötni a párt: az egész ország felemeléséért, a szegénység megállításáért, a társadalmi egyenlőségért.

Majd kapja a magáét a DK és az Együtt PM is:
– Ma arra kaptam mandátumot, hogy erős Magyarországot, benne erős szocialista pártot építhessünk. Ezen fogok dolgozni. Nem fogom méricskélni, hogy egy kis szabadelvű, netán mérsékeltnek mondott jobboldali vagy rendpárti összetevő kell még egyesek szerint a sikerhez. Mi egy baloldali pártot építünk, nem szivárványkoalíciót. A szélkakas-politikától, amely csak rombol és a híveit is felemészti, távol kívánjuk tartani magunkat. Az én dolgom a szisztematikus, a hirtelen kanyarok és ötletparádék nélküli építkezés. Kinyitjuk a pártot a hasonlóan gondolkodók számára, újra erősek leszünk, újra önmagunk leszünk.

Sőt:
– Nem fogunk versenyezni sem a kormány, se mások gyűlölködő kifejezéseivel. Senkit, legyen bár legádázabb ellenfelünk, emberi méltóságában nem sértünk meg. Nyugodtan, méltósággal kívánunk politizálni. Nem a leghangosabb, a legnagyobb párt szeretném, ha lenne a Magyar Szocialista Párt – halljuk a kétségtelenül Gyurcsánynak és a DK-nak szóló kritikát.
Nagy taps.

Ha már Horváth Csabával kezdtük, zárjuk is vele. Újra ő a színpadon. Sigmar Gabriel, a Német Szociáldemokrata Párt elnökének üdvözlő levelét olvassa fel.

– Kedves elvtársnők és elvtársak!
Erős kezdés.

Üdvözlet és jókívánság érkezik a német politikustól.

– Ezt az alkalmat szeretném arra is kihasználni – olvassa tovább levelét Horváth –, hogy megköszönjem neked, kedves Mesterházy Attila, az utóbbi években pártjaink kapcsolatát jellemző jó és kölcsönös bizalmon alapuló együttműködést. Tudom, pártotok most nagy kihívás előtt áll.
Kétség nem fér hozzá.