Kifelé békét mutatnak, a háttérben megy a fúrás – Így bukott meg a magyar ellenzék

Közös lista kell – Kuncze Gábor, Fodor Gábor, Gyurcsány Ferenc is erről beszélt az ellenzék 2013. október 23-i közös tüntetésén. Érezhető volt az idegesség. Egy nappal korábban írta alá Mesterházy Attila szocialista elnök és Bajnai Gordon, az Együtt–PM vezetője az A38 Hajón a két szervezet választási megállapodását: e szerint közös jelölteket indítanak, de külön listájuk lesz a választásokon. Gyurcsány Ferenc az év során többször összefogást, közös listát sürgetett, de hiába, pártját nem vették be az együttműködésbe.

Az október 23-i tüntetésen megjelent tömeg egy része összefogást sürgető skandálással csaknem belefojtotta a szót a színpadra lépő Mesterházy Attilába. Az MSZP akkori elnöke aznap este csak a 168 Óra Online-nak nyilatkozott:

„Ha a beszédemre sem kíváncsiak, miért akarnak együttműködni velünk? A tárgyalásokat lezártnak tartom.”

DK-s informátoraink szerint eközben őket folyamatosan keresték különböző szocialista erőcsoportok Mesterházyéval ellentétes akarattal, így már nem lehetett tudni, ki fogja kimondani az MSZP-ben a végső szót: lesz együttműködés, vagy nem.

Fotó: Bazánth Ivola

A szocialisták úgy emlékeznek, szervezett akció volt az október 23-i bekiabálás, a DK-sok transzparenseikkel már órákkal a rendezvény előtt megjelentek a színpad előtt. A helyszínen mi csak annyit láttunk, hogy Varju László gardírozza a párt szimpatizánsait, többségük a színpad előtt foglalt helyet. Mesterházy lapunknak anno annyit mondott, ő csak DK-s zászlókat látott a skandálóknál. Persze a tüntetésen sok szocialista transzparens és zászló is volt, Kerék-Bárczy Szabolcs (akkor még DK-s politikus) és Gréczy Zsolt éppen erre hivatkozva mondta, többezres tömeg kiabált, nem csak az ő párttagjaik.

Akárhogy is, a veszekedő ellenzék a közvélemény-kutatóknál elvesztette a 2013-as évet.

A kormánypárt év végére még növelni is tudta támogatottságát: míg abban az évben januárban 41,1 százalékon álltak, az Ipsos adatai szerint a biztos szavazó pártválasztók körében a Fidesz–KDNP decemberben már 47 százalékot kapott. Eközben a 2010 óta lényegében növekvő MSZP-s támogatottság a januári 32 százalékról karácsonyra 27 százalékra csökkent. Az ellenzék kispártjai pedig alig vagy egyáltalán nem érték el a parlamentbe jutási küszöböt. 2014 januárjában az Ipsos azt mérte, hogy a kormányváltást akarók passzívak, a pártpreferenciával nem rendelkező 1,2 milliónyi Orbán-ellenes voksoló nem mozdul.

A balliberális értelmiség nagy része joggal aggódott: nem jön ki a matek, az ellenzék nem elég erős a győzelemhez. A problémára adott válaszukat azonban már akkor is sokan vitatták. A véleményformáló értelmiségiek ugyanis amellett kardoskodtak, hogy Gyurcsányt nem lehet kihagyni az együttműködésből. Bajnai Gordon Fischer Iván karmester lakásán találkozott képviselőikkel, akik arról győzködték őt, hogy nem szabad Gyurcsány nélkül nekivágniuk a választásnak.

Bajnai erről tárgyalt Mesterházyval is, aki információink szerint felhívta a baloldali médiumok vezetőit, szerkesztőit, befolyásos újságírókat, és azt kérdezte tőlük, mit szólnának ahhoz, ha Gyurcsány Ferenc is felkerülne a közös listára. Úgy tudjuk, egy kivétellel valamennyi újságíró helyes lépésnek tartotta ezt.

Mesterházy ezek után döntött úgy, hogy széllel szemben nem politizálhat, ezért a DK-val is szövetséget kötnek.

2014 januárjára újrakezdődött az MSZP és az Együtt között a tárgyalás, úgy döntöttek, közös lista lesz, és Gyurcsányékat is beveszik a „buliba”. A választás évének elején hamar tető alá hozták a megállapodást, a DK nagyvonalú volt, szinte minden szocialista javaslattal egyetértett. Még DK-s politikusok is csodálkoztak azon, hogy Gyurcsány mennyire engedékeny, állítólag volt, aki figyelmeztette, vigyázzanak, mert a parttalan nagyvonalúság visszaüthet. Igazuk lett. Mesterházy egy csellel elérte, hogy a választás után a DK a parlamentben nem tudott frakciót alakítani. Fodor Gábor liberális mikropártjának bevonása miatt a gyurcsányista jelöltek még hátrébb csúsztak a közös listán, így végül nem lett elegendő emberük a frakcióalakításhoz. Bosszú volt ez, hiszen Mesterházy és Gyurcsány egymás iránti ellenszenve a szocialista kormányzás óta nem csillapodott, vagy az MSZP elnöke csak saját pártjának akart jobb pozíciókat? Ezt vérmérséklete szerint mindenki másképp értékeli. Igaz, azt senki sem tudhatta előre, hogy a közös lista vártnál rosszabb szereplése miatt kevesebb jelöltjük jut mandátumhoz.

Fotó: Bazánth Ivola

A lapunknak névtelenül nyilatkozó szocialista politikusok ma úgy látják, legalább négy ok vezetett a 2014-es ellenzéki fiaskóhoz. Az MSZP költségvetési csalással vádolt elnökhelyettesének, Simon Gábornak az ügye éppen a kampány kezdetén robbant, és a belső felmérések szerint 5-6 százaléknyi szoci szavazót vitt el az LMP-hez, illetve a Jobbikhoz. Emellett a szocialisták szerint Gyurcsány Ferenc neve a közös listán sok szimpatizánsukat eltántorította. Akkor még sokan élénken emlékeztek rá, hogy 2011 őszén az MSZP-ből kivált a DK, és a törés sok tüskét hagyott mindkét oldal tagjaiban.

– Akkoriban a Fidesz képviselte a jelent, és segített elhitetni az emberekkel, hogy Gyurcsány és Bajnai a múlt. Az MSZP pedig nem tudta elhitetni magáról, hogy a jövő pártja. De nem segített az sem, hogy túl későn egyeztünk meg, és egy veszekedő, vitatkozó ellenzék képét mutattuk – elemez az egyik vezető szocialista.

A DK is egyetért azzal, hogy sokat ártott a Simon-ügy,

későn jött létre a megállapodás, és azt a szövetségkötők sem vették komolyan. Emellett úgy látják, hogy az emberek Mesterházyval szemben Bajnait tartották jobb miniszterelnök-jelöltnek.

Ezt azonban a közvélemény-kutatások nem igazolták. Bajnai 2013 folyamán nem mutatkozott népszerűbbnek Mesterházynál.

– A Fidesz átalakította a választójogi rendszert, átrajzolta a választókerületek határait úgy, hogy az nekik kedvezzen. Emellett a rezsicsökkentés kampánya erősen hatott a választókra, és a határon túliak szavazatával, azzal az egy mandátummal, amit az ő voksuk hozott a Fidesznek, meglett a kétharmad – magyarázza a DK egyik elnökségi tagja.

– Abban a választási helyzetben Bajnai Gordon meg tudta volna akadályozni a Fidesz kétharmadát.

De nem gondoltuk kellően át azt a folyamatot, ami az Együtt megalakulásához vezetett – mondja önkritikusan Bajnai környezetének egyik tagja. Amikor rákérdezünk, hogy mire gondol, csak annyit mond, hogy talán nem kellett volna beleállni az LMP-vel a párt szakadásához vezető tárgyalásokba.

Fotó: Bazánth Ivola

Szigetvári Viktor, aki ma az Együtt választmányi elnöke, 2014-ben az Indexnek így foglalta össze a vereség ­okait: „Először az LMP felkérése 2012 októberében. Másodszor az MSZP rövid és középtávon sikeres, de hosszabb távon jól láthatóan önmaga számára is katasztrofális hatalmi stratégiájának a benyelése. Harmadszor pedig az, hogy 2013 végén, október 23. után már nem találtuk a megfelelő kiutat.” Ami azt is jelenti, hogy az Együtt nem vált az ellenzék vezető erejévé, holott ez volt az eredeti célja.

Az Együttben ma úgy gondolják, az emberek tisztában voltak azzal, hogy akik anno közösen kérték a választók szavazatát, utálják egymást, és semmiben nem értenek egyet.

– Mindenki tudta, miért üzengetnek egymásnak, miért íratnak cikkeket – mondja az Együtt egyik vezető politikusa. – Sok volt az erőfitogtatás, aztán, amikor kifelé azt mutattuk, béke van, a háttérben továbbra is ment a másik fúrása.

És megy azóta is.