Kié a dohány?

A budakalászi üzlethelyiségben, ahol ma a település egyetlen trafikja üzemel, még Harcsa Lajos nagyapja nyitott egykor boltot. Aztán jöttek az ötvenes évek, és az üzlethelyiségre szemet vetett a helyi ipari szövetkezet. Egy évtized múltán szerezte vissza a nagyapa a boltot, ahol Harcsa Lajos sérült húga kezdett dohányt árulni. Harcsa Ágnes 1972-ben kapta meg a koncessziós jogot dohánytermékek árusítására.

Azóta zavartalanul működött Ági trafikja. Nem nehéz idetalálni, a városszéli közértben az első vevő eligazít. Mindenki ismeri Harcsáékat és a néhány négyzetméteres, cigivel telerakott helyiséget.

Ki más nyerne?

Negyvenegy éve működik a trafik, és tulajdonosai joggal feltételezték: nekik áll a zászló az újonnan kiírt koncessziós pályázaton.

– Hat árusítóhelyet kapott Budakalász. Biztosnak tűnt, hogy a város egyetlen igazi trafikjának nyernie kell.

Mégsem nyertek. Egyetlen helybeli kapott a településen koncessziós jogot, a többi nyertes nevét sosem hallotta Harcsa. Nem érti.

De nem adja fel. A Facebookon tiltakozik, elmegy minden megmozdulásra.

– Én, a tősgyökeres, a lokálpatrióta most azt érzem: nem feltétlenül kell ebben az országban élni. Vannak olyan helyek a világban, ahol természetesnek számít a másik ember tisztelete.

Emlékszünk: Matolcsy György még nemzetgazdasági miniszterként beszélt a dohánykereskedelem államosításáról. Azzal indokolta a lépést, hogy a multik helyett magyar kisvállalkozóknak – köztük tartós munkanélkülieknek, csökkent munkaképességűeknek – teremthetnek ily módon önálló egzisztenciát.

Kovács Tibor is elhitte, hogy tényleg a magyar családok érdekeiről szól a pályázat. Ki más nyerne tehát, ha nem az ő prosperáló, Kosztolányi Dezső téri családi vállalkozása, amelyet még tizenhat évvel ezelőtt egy baráti kölcsönből vett meg?

– Hát ezt becumiztuk – csattan ki belőle a keserűség.

Harcsáékhoz hasonlóan ők is odafigyeltek a részletekre. Mivel húsz évre szól a koncessziós jog és félt, hogy a maga negyvenhét évével kifuthat az időből, a huszonhárom éves fia nevében pályázott. Vállalták egy tartósan munka nélkül lévő személy alkalmazását is, ami szintén sok pontot ért az elbírálásnál. A papírforma szerint legalábbis. A fiú nevét végül nem találta meg a nyertesek listáján, ellenben sok hetven éven felüliét igen.

– Vajon azt tudják ezek az emberek, hogy két évtizeden át a teljes vagyonukkal felelnek a vállalkozásukért? Ha mondjuk kiskorúnak adott el cigarettát a kereskedő, a bírságot adótartozásként hajtja be rajta a NAV. Ezért szólt úgy a kiírás, hogy bt. beltagjaként vagy egyéni vállalkozóként lehet csak pályázni. Ehhez képest sokan kft. tagjaként nyertek koncessziós jogot.

De nem ez volt az egyetlen dolog, amit Kovács Tibor – fogalmazzunk így – furcsállott a trafikpályázatban. Az 5400 nyertesből mintegy 4500-nak nincs üzlethelyisége, és közülük van olyan, aki öt koncessziós jogot is elnyert. Hamar kelendő is lett Kovácsék frekventált helyen működő trafikja.

Eleve gyanús volt

Már az eredményhirdetés napján toppant be a boltba Takács úr. Dermesztő mosollyal, vevők és alkalmazottak jelenlététől cseppet sem feszélyezve, kifejtette: Kovács úr nem nyert a pályázaton, ő meg igen, ezért átvenné a boltot. Kovács úr alkalmazottként természetesen folytathatná nála a munkát.

– Higgye el, azt még el tudnám viselni, hogy nem nyertem. hiszen van, aki veszít, és van, aki gyarapszik, ilyen az üzlet. De a méltóságomba ne gázoljanak bele! Ha csak egy hetet vár Takács úr, talán lecsillapodom annyira, hogy belássam: valamiből élnem kell ezután is. Nem mondhatom a gyerekeimnek, hogy nincs ételre pénz, mert apátok büszke ember. Folytatni kell, csak még nem tudom, hogyan. Titkon még mindig abban reménykedem, hogy talán helyrehozhatók a dolgok.

Az újlipótvárosi trafik tulajdonosa, Felkai Rita már nem hisz a csodákban. Ott volt ugyan a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium előtt a tiltakozó petíció átadásánál, részt vesz minden további tiltakozó megmozduláson, de nem sok esélyt ad a sikernek.

– Miért változtatnának, amikor nekik ez így jó?

A Felkai szülők 17 éve vásárolták meg az üzlethelyiséget. Válás, tulajdonoscserék után is mindvégig a családon belül maradt a bolt. Néhány éve Rita és édesapja a tulajdonosok. Rita belenőtt az üzletbe: a reggeli nyitás előtti rohanásba, az üzlet körüli családi beszélgetésekbe. Mindent tud a boltról, a környékről. De ez a nemzet trafikpályázatán nem bizonyult elegendőnek.

– Első pillanattól gyanúsnak találtam a kiírást. Láttunk mi már földosztogatást ebben az országban. De valamiért azért reméltem, hogy legalább a látszat kedvéért engedik nyerni azokat, akik tényleg megérdemelnék.

Felkaiék sem bízták véletlenre a dolgot, szakembert vontak be az üzleti terv megírásába, a profi pályázatíró joggal biztatta őket.

– Csak tudnám, hogy akik üzlethelyiség nélkül pályáztak, ők hogyan írták meg az üzleti tervüket?! Amit mi tapasztalatból tudunk, a várható forgalmat, a vevők igényeinek megfelelő választékot, ők hogyan saccolták meg ?

Túléljük ezt is

Már egy hete leste a neten az eredményt. Aznap este, amikor végül megtalálta, sokáig kereste a nevüket még más kerületekben is. Hátha rossz helyre írták.

– Másnap reggel világvége-hangulatban ébredtem, kinyitni sem volt kedvem.

Végül összeszedte magát, és most ő tartja a lelket édesapjában. Sokan kiállnak a kis család mellett: rokonok, barátok, a szomszéd zöldséges. Gyűlnek az ötletek az üzleti tevékenység folytatására. Kell is, mert Rita számításai szerint eddig tízből kilenc vevő cigiért jött be.

– Minket szerencsére még nem találtak meg nyertesek az ajánlataikkal. De ide be ne merjék tenni a lábukat! Megoldjuk valahogy, túléljük ezt is.
Sokan kényszerülnek hasonló ötletelésre. Merthogy az már kiderült: a nyertesek kiválasztásánál nem a szakmai múlt tartozott a fő szempontok közé. Viszont szerepel a listán megyei közgyűlés elnökének élettársa, nőverő fideszes fia, végzős egyetemista, volt megasztáros, sőt több orvos is.

Múlt héten egy szekszárdi fideszes képviselő, Hadházy Ákos borította is a bilit: a Hvg.hu-nak azt állította, hogy a helyi polgármester és a Fidesz egy informális ülésen újraosztották a városi dohánypiacot. Kerestük mi is Hadházy Ákost, de egyelőre nem kívánt az elmondottakhoz semmit hozzáfűzni. A polgármester amúgy cáfolt.

És nemcsak ő nem értette, miért is mutyigyanús az eredmény.

„Irigylem az idejüket azoknak akik ezt böngészik, és sajnálom, hogy az irigység motiválja a böngészést, és nem az, hogy felhívják a nyerteseket, és gratuláljanak” – ragadtatta el magát Lázár János, a miniszterelnökséget vezető államtitkár egy sajtótájékoztatón. Azt mondta: nem tudja garantálni, hogy csak baloldaliak vagy csak fideszesek legyenek a nyertesek között. Attól sem jött zavarba, hogy a régi barátjához, Sánta Jánoshoz köthető Continental dohányipari csoport tarolt a pályázaton. Nem tartja számon, ki kinek a barátja, mert nem ilyen a neveltetése – jelentette ki.

Aztán finomodott a kommunikáció. Pénteken már lehetségesnek találta Lázár, hogy – noha „méltányos döntés született” – a vesztes pályázók között akad „néhány száz”, akiknek mindeddig fő bevételi forrását a cigaretta jelentette. Azt ígérte: az ő esetükben újraértékelik a már elbírált pályázati anyagokat, ha akarják.

Változó szabályok

Az MSZP szerint csak a pályázatok érvénytelenítése és egy új pályázat kiírása jelenthet valódi megoldást.
A vesztesek nem is bízzák magukat a kormány jóindulatára. Formálódik a károsultak közössége, amely bíróságon támadná meg a végeredményt.

– Semmisségre bárki hivatkozhat, aki érintett az ügyben. És ha valaki elveszíti a megélhetését, az az érintettségnek eléggé magas foka – magyarázza Magyar György ügyvéd.
Amúgy már meg sem lepődik a történteken. Alapvetően az az elmúlt három év tapasztalata – összegez –, hogy a kormány a jogellenes magatartását utólagos jogalkotással legalizálja.

– Ez leginkább olyan, mint ha egy kézilabdameccs közepén a bíró hirtelen megváltoztatná a szabályokat.

Az elmúlt héten több példa is volt ilyenre. Előbb, miután négyszázalékos árréssel hirdették meg a trafikpályázatokat, az elbírálás után először tíz, majd tizenkét százalékos haszonkulcsot lebegtetett meg a kormány. Az eredmény kihirdetése után Orbánék sebtiben keresztülvitték a parlamenten az adatszolgáltatások kiadásáról szóló törvény módosítását. Amely – biztos, ami biztos – azonnali hatállyal életbe is lépett. Civilszervezetek Áder Jánostól ezt kérték: forduljon az Alkotmánybírósághoz, és ne írja alá.

Gyulay Zsolt, a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. vezetője – az ő sógora is nyert koncessziós jogot – lapunknak adott interjújában azzal érvelt: a pályázatokat nem kell nyilvánosságra hozni, mert azok nem közérdekű adatok.

Véleményét nem osztja a jogot ismerők többsége, köztük Péterfalvy Attila ombudsman sem.

– Tulajdonképpen az eddigiekhez képest nincs nagy változás – summáz Magyar György –, eddig a kormány a kétharmados többségével hétfőről keddre alkotott törvényt. Most pedig már csütörtökről péntekre is.