Ki megy Rióba?

Azt, hogy utasításba kapták-e a politikusok, vagy természetes vonzalmaiknak engedtek, amikor minden fontosabb sportszövetség elnöki posztjára rárepültek, utólag nehéz kideríteni. Van, aki szerint nincs nagy titok: „Ha a tizenhat kedvezményezett szövetség egyikének elnöke vagyok, bármikor bejuthatok a miniszterelnökhöz.” Aktivitásuk mégis feltűnő, mióta eldöntetett, hogy a kormány 2020-ig 135 milliárd forintnyi fejlesztési pénzt invesztál a sportba. (A kizárólag öt „látványsportot” gazdagító taó-ról nem is beszélve.) A NER fokozatos intézményesülésével egyre vonzóbb gondolat: ha aranyérmet hoz a sportod, évekre beágyazod magad (lásd korábbi írásunkat: Fejcserés támadások, 168 Óra, 2015. 26. szám). Kocsis Mátéról (kézilabda plusz tao) véletlenül most derült ki, hogy tiniként vízilabdakapusként is helytállt. Németh Szilárd örökös rezsibiztos (birkózás, 7 milliárd) kamaszfejjel birkózott, azonkívül a sportért, nem a sportból él. Az Orbán család fogorvosa, a fogturizmus atyja, Bátorfi Béla a triatlon és az egészség híve, Garancsi István, a sztárcsapat Vidi tulajdonosa természetjáró (költ is erre), Csampa Zsolt, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára a magyar kard (9,6 milliárd) szerelmese. Kósa Lajos imádja lányait és a lányok korcsolyáját is (3 milliárd).

Persze a folyamatnak áldozatai is vannak. Olyan sportkáderekről derül ki, hogy kikoptak a világból, mint a birkózószövetség éléről eltávolított Miszter Tus, Hegedüs Csaba. Németh Szilárddal megmérkőztek, és a politikai szempontok győztek. Földharcban Csaba, rezsiharcban Szilárd a jobb.

De felvirradt a bizonyítás napja, és a Magyar Olimpiai Bizottság honlapján a hét elején az állt, hogy a 63 egyéni induló között 17 atléta, 20 úszó, 15 kajakozó és kenus található. (A kvótaszerzők közül többen duplázhatnak vagy több számban is indulhatnak. Hosszú Katinkának két esélyes száma mellett több plusz lehetősége van.) A három „nagy” sportág a helyek nagy részét viszi, ami lehet örömteli az úszóknak, a kajakozóknak, de tragikus a birkózóknak, a bokszolóknak, a súlyemelőknek és a kézilabdázóknak, általában a tradicionális magyar sportoknak. A sportlövészet, mint mindig, most is helytállt (5 versenyző).

Magyar öttusainduló létezik, de öttusa már nem létezik. Az a gyönyörű, öt napot betöltő, az áttekinthetetlenségig bonyolult katonai sport, ami Coubertin báró szerelme volt, néhány órás programmá zsugorodott. A csapatverseny rég eltűnt, egy férfi és egy női indulónk van. És mivel Berki Krisztián, sztenderd aranyszerzőnk nem lehet ott Rióban, ez a tornát is hazavágja. A közönség aranyban mér: ha nincs arany, nincs magyar torna.

De az igazi dráma nem ez, hanem a létszámot felturbózó csapatok kiesése. Kosárlabdában, röplabdában szóba sem jöhetünk, ott egyre nagyobb a tolongás. A vízilabda van nekünk kitalálva. A női csapat kijutott (13 játékos). De elvben lehetséges (a gyakorlatban kevésbé) az eddig kilenc olimpiai aranyat nyerő magyar férficsapat kiesése. Egyáltalán, már az is botrány, hogy selejtezőt kell játszani.

Kocsis Máté józsefvárosi polgármester, kézilabdaelnök a női kapitányt már menesztette (engedte menni). Dujsebajev esetében is határozottan lépett. A Londonban még bronzmeccsig jutó férfiak esély és ellenállás nélkül zuhantak ki. Németh Szilárdnak – aki Hegedüs Csaba elnök leváltásakor ügyvédekkel sietett elfoglalni a még ki sem hűlt elnöki irodát – megtisztelő protokollfeladat lesz a pillanatnyilag egytagú kötöttfogású csapatot Rióba kísérni.

– Én nem bántanám a Szilárdot – mondja egyik informátorunk.
– A birkózásunk romokban hever. Koncepciózus munka, tervezés, rendszerszerű nevelés nélkül pár hónap alatt nem lehet csodát tenni.
Szilárd a villanyszámlavonalon sikeresebb.

Pont erre, a nevelésre, s főleg a szervezésre büszke az úszószövetség elnöke, Gyárfás Tamás is. Az elnök érezhetően megkönnyebbül, mikor előre jelezzük: nem Hosszú Katinka medencén kívüli ügyéről akarjuk kérdezni.

– Katinka természetesen nyerhet, a két vegyes szám most is áll neki. Esélyes Gyurta Dani, és ma még kevesen mondják ki, de újra Cseh Laci. Alig hittük, de újjászületett. És jönnek a fiatalok. Bernek Péter, Kapás Bogi és a többiek.
Szóval Gyárfás úszik a boldogságban, épül a Dagály mellett az úszó-, Rióban az aranypalota. Maga Gyárfás érdekes karakter, 2010-ben sokan bukott embernek tartották, de mindig talpra áll. A legnehezebb helyzetekből a legjobb kompromisszumot hozza ki. A kvótaszerzéssel kapcsolatban neki is vannak aggodalmai, de nem akar senkit sem megbántani. Az úszók sikereivel sem kíván kérkedni, de a vér nem válik vízzé.

– Az úszás igazi világsport, nem szubkultúra. Ajánlatos distinkciót tenni azzal kapcsolatban, ha valaki triatlonban nyer (egyébként nyerjen, szívből kívánom) és ha a Herald Tribune címlapján szerepel. Mert Cseh Laci mégis ott volt.
Persze igaz, hogy Michael Phelpsszel egy fotón. Valakit mégis illik Amerikának legyőznie.

A kajak-kenu az egész világon terjedőben lévő sportág. Vitray Tamás szerint, aki a döntőket évtizedekig közvetítette, az a világ a múlté, amikor az érmeket öt ország között előre ki lehetett volna osztani.

– Az utolsó magyar szám az utolsó előtti napon jön el – mondja gondterhelten Baráth Etele elnök. – Ez kicsit nyomaszt is minket.
Az emlékezetes sydney-i olimpiát a kajak-kenus szekció négy aranya zárta, ezzel meg is mentette a magyar csapatot, nyolc arannyal fejeztük be.

Egyébként Baráth Etelével a váltáskor épp olyan gondok voltak, mint Gyárfással. Szintén a szoci éra maradványaként tartották számon. Fideszes tótumfaktumok gyakran céloztak arra: ideje félreállni, Etele. De Orbán nem akart a működő rendszerbe belenyúlni. Mert a kajak valóban teljesít. Rióba 15 versenyzőt és nagy stábot küldenek. A zárónapra nyilván a Vezető is kimegy, hogy ünnepelje csapatát és nemzetének megmentőjét, önmagát.

Baráth a kvóták ügyét differenciáltan látja. Szerinte a csapatsportokon – jelesül a kézilabdán – csúszott el a történet. Az ijedelem ezért olyan nagy.

De a kvótakínlódást nem lehet megkerülni, együtt kell vele élni. Nemcsak a régiók bevonása fontos, habár annak is üzenete van. A lényeg a közvetíthetőség, s a tévécsatornáktól kasszírozott jogdíj.

Vitray szerint a modern olimpia jelenlegi formájában nem tartható sokáig. Ma a közvetítő stábok létszáma jóval meghaladja a versenyzőkét. A felfordulás akkora, hogy a sportot kell megritkítani. Zsugorítják a versenyszámok idejét, csak pörögjön a show. Jobb híján selejtezik a versenyzőket, mint zavaró, mellékes tényezőket. Egy egyszerű úszószámhoz harminc kamera kell.

A stadionokban feltűnő repülő kamera a versenyző arcára tapad. Ha rosszul van is, de látszania kell, mert sztárok, szép nők, személyiségek nélkül a reklám és a biznisz oda. Baráth Etele szerint a kajak-kenu pályákra ’98-ban vitték be a befutóval szemben felállított úszóstégeket. Ez arra szolgált, hogy az utolsó, fájdalmas métereken, amikor a versenyző már szenved, a görcsös mozdulatokat, az arcrángásokat közel hozzák. Futás közben külön fotózzák az arcot, a combizmokat, a ziháló mellkasokat.

A versenyprogram karbantartása, korszerűsítése hagyományaitól fosztja meg az olimpiát. Ha megjelenik egy gördeszka, terjed a mountain bike, és többet lehet eladni belőle, azonnal követelni kezdik, hogy kerüljön az olimpia programjára. És bekerül.

A „túlrendezés” és ennek vonzata, a kvótarendezés átformálta a versenyzés rendszerét is. Magát az „olimpiászt” szüntette meg. Az ókori hagyományban így nevezték a versenyek közötti négyéves szüneteket. Gyakorlatilag abban a percben, ahogy lezárul az olimpia, kezdődik a következő. Nincs pihenőidő, relaxáló versenyző. Régen az sem volt ritkaság, hogy a bajnok a győzelemre egy évet rápihent. Nősült, elvált, tanult, utazott, legfeljebb szinten tartotta magát. Ez megszűnt. A magyarok pedig az új rendszerhez nehezen alkalmazkodnak, vagy azt hiszik, a hírnév, a dicső múlt is elég. És hirtelen azon kapják magukat, hogy „ellazsálták” a részvételi jogukat. Kezdődik a pánik.

Annyi pénz még sosem csorgott a sportba, mint az orbáni sportparadicsomban. A horribilis tao, amit a közadóból szednek össze, a felkészülésre nem is hat. A látványsportok létesítményfejlesztését, utánpótlás-nevelést fedezi. De a 16 kiemelt sportág fejlesztési pénze évi 100 és 800 millió között mozog. Mindenki elismeri, ez jelentős összeg. Orbán szerint bár mindenki azt hiszi, hogy kidobott pénz, a sportbefektetés a legjobb befektetés. Lehet. De egyelőre valami akadozik. Magát megnevezni nem kívánó, sportközeli őszinte emberünk így fogalmaz:

– Ennyi pénzt mi még sosem láttunk, és ilyen vacakok sosem voltunk. A pénzzel ugyanis két baj van. Ha nincs belőle, vagy ha sok van. A pénz nem egyenlő a sikerrel. Puskás Öcsi mondása a nagy pénzről humbug. Mert a pénzzel is dolgozni kell. Lehet a fejlődés motorja, de jól el lehet ücsörögni rajta.
Nyomasztó példaként mindenki az ökölvívást hozza fel. A nulla kvótát az elegáns 5,7 milliárddal. Ma már nemhogy érmeket nem nyerünk, lehet, hogy versenyzőket sem küldhetünk. A magyar boksz mítoszának vége. Ha üres a ring, nincsenek bokszolók, nincs az a pénz, amivel fel lehet támasztani.

A MOB-ban eközben csöndesen csordogálnak a napok. Borkai polgármester Győrből irányítgat, néha megcsörrennek a mobilok. Szabó főtitkár elvan, mint a befőtt, békésen múlatja az időt. Pánikra tényleg semmi ok. Rióban – ha ritkásan is, de – ott lesznek a magyarok.