Ki állíthatja meg...?

Voltak akik abban reménykedtek, hogy a Fidesz-kormány nem mehet el addig, amíg csak akar, mert majd jön az Európai Unió, az Európai Parlament és jól az orrára koppintanak, megvédik kívülről a mi demokráciánkat. Hiú ábránd. Annyira hiú, mint amikor itt '56 őszén abban reménykedtek hittel sokan, hogy jönnek a felszabadító amerikai erők és megvédik a magyar demokráciát. Nem jöttek.

Ahogy akkor nem jöttek, most az EU-tól, EP-től sem remélhetünk semmi érdemi segítséget. Nem fognak beleavatkozni a számukra teljesen jelentéktelen Magyarország belpolitikájába. Lesznek morgások az ellen, amit itt művel a hatalom a demokráciával, de ennél messzebb aligha mennek majd el, amíg azt nem érzik, hogy az itteni negatív folyamatok érdemi veszélyt jelentenek bármilyen szinten az ő gazdaságukra. És ez a veszély jelenleg nem áll fenn.

Lesznek persze az ország ellen negatív tartalmú cikkek a világ meghatározó sajtójában, de ezek az írások a külpolitikai rovat utolsó cikkei között jelennek majd meg. Hiszen Magyarország – valljuk be –, ha nagyon nagynak is meri álmodni magát, nem több, mint pattanás a Világ hátsóján. Persze jó lesz a lelkünknek olvasni, hogy mások is elítélik, ami velünk történik, de ennél a jó érzésnél többet ettől nem remélhetünk. Orbán meg pontosan tudja ezt – sajnos.

Mondhatjuk azt, hogy ha kívülről nem kapunk segítséget, akkor a megoldást a magyar ellenzék fogja meghozni az ország számára. Ugyan. Kik? Az az MSZP, akinek baklövéseinek és korrupciójának sorozata vezetett el odáig, hogy itt a Fidesz abszolút hatalom birtokosa lehessen? Az az MSZP, amelyik még mindig súlyos identitás válságával küszködik, és azt se tudja magáról, hogy ki ő valójában? Esélye sincs erre. Hiszen azok között, akik alapvetően elítélik a Fidesz demokráciaellenes politizálását is, az MSZP elutasítottsága elég magas és határozott. Vagy vegyük ki az MSZP-ből Gyurcsányt és fanklubját? Mi változna ettől, hiszen van pár ezer lelkes rajongója, akik bármit elfogadnak tőle és olyan átszellemülten szeretik, mint a sajátjai Orbánt. De ez a pár ezer kevés a boldogsághoz és a kritikus tömeg átlépéséhez.

Ha nem az MSZP, akkor az LMP? A se íze se szaga. Semmi. Ezt már azok is látják, akik tavasszal bedőltek nekik. Tudják, hogy a nevükön kívül nincs semmijük a tarsolyban. Üres lufi, ami felmászott a pénzfára, és ezzel teljesen meg is van elégedve. Ennyi volt az igazi célja. Se nem hideg, se nem meleg, ezért kiköpik. Társadalmi bázisa nincs és esélye sincs arra, hogy – elvtelenül – valaha is legyen.

Beszélhetnénk itt akár a Jobbikról is. De az egyértelműen az a verzió, ami még a mostani állapotoknál is rosszabb lenne. Isten mentsen meg attól, hogy a hungarista csőcseléktől várjon bármit is az ország, mert az már tényleg a véget jelentené. Ráadásul a parlamenti politizálás kolonca a Jobbikot is lehúzza. Saját hívei közül is látványosan sokan fordulnak el tőle, hiszen az ő közege az, hogy az utcán tombolva, gyújtogatva gerjeszt indulatokat. Ha ezt már annyira szabadon nem teheti, a csőcselékre igényt formálók számára is puha lesz és nem kell.

Ha a parlamenti ellenzék esetében láthatjuk már, hogy semmik és esélyük sincs, beszélhetnénk akár a parlamenten kívüli erőkről. A liberálisok jelenleg gyengék, most tápászkodnak éppen fel a padlóról. Jó pár hónapra szükségük van még ahhoz, hogy fel tudjanak állni és sikeres liberális-liberális párbeszéd után valamiféle tényleges erőt képezhessenek. A jövőben bennük látszik a legnagyobb remény és lehetőség persze, de az a jövő még messze van – sajnos.

Beszélhetünk a civil szervezetek lehetőségéről is, de már a lehetőség szó is vicces lenne esetükben, hiszen a legtöbb civil szervezet pártszervezet álcája csupán. Amelyik meg nem, az vagy nagyon gyenge, vagy csak azt a célt szolgálja, hogy általuk pár ember bekerülhessen olykor a tévébe, aminek nagyon örülnek és tapsolnak magukban.

Hát, ha az EU-ra, EP-re a külső szabad világtól nem várhatjuk, hogy megvédik a demokráciánkat, a parlamenti és parlamenten kívüli ellenzék is alkalmatlan most erre, akkor vége a dalnak, elveszett minden remény és meneküljön mindenki, ki merre lát alapon? Nem hiszem, hogy ez lenne a válasz. Meglepő módon én a megoldást a Fidesztől várom a problémára.

A Fidesz buktatja meg a Fideszt? Ebből sokan arra következtethetnének: én ezt úgy gondolom, hogy jó sok marhaságot fog itt csinálni még a kormány és abba magától szépen bele is bukik. Mert a nép, az Isten adta nép, mely oly boldog, mint a barom, amit igába hajt, fellázad ellene. Nos nem. Nem erre gondolok. Nekem már rég nincsenek ugyanis illúzióim arra vonatkozólag, hogy a nép fellázad bármi ellen is. Maximum akkor gerjed haragra itt, ha a potyáját akarják elvenni tőle, amiről úgy gondolja, az jár neki. A Népnek itt Kádár Jánosra van sajnos igénye, amit Orbán Viktor személyében meg is kapott. Nem véletlen, hogy a legnagyobb disznóságok és a demokrácia ellen intézett támadások mellett is a Fidesz és Orbán népszerűsége töretlen, itt a választók többsége magasról tesz a demokráciára, ha kemény is ezzel szembenéznünk.

A Fidesz-rezsim bukását és a rezsim megállítását én a Fidesztől várom. Attól a Fidesztől, amelyik jelenleg látványosan háttérbe van szorítva a Fideszen belül. Attól a fideszes tömegtől, amelyik maga is úgy érzi, rendesen át lett dobva a palánkon.

Nézzük például Pokorni Zoltán esetét, aki joggal remélhette, hogy a Fidesz győzelem után az oktatási tárca vezetését rá fogják bízni. Hiszen ő valóban ért hozzá és egyszer már miniszterként bizonyította, hogy van hozzá tehetsége. De nem ő kapta. Helyette a posztot az ámokfutást bemutató Hoffman Rózsának adták ajándékba.

Már az önkormányzati választásoknál is nagyon sok régi Fidesz-motorost szorítottak ki képviselői indulás lehetőségéből KDNP-s zombik és MDF-ből dezertáltak kedvéért. És az állami, majd a fővárosi cégek vezetői közé is többségében ilyen „gyüttek” kerültek be és nem a régi fideszesek. De a minisztériumokban és a szakértői posztokon is igen kedvezőtlen a Fidesz helyzete.

Vagy beszélhetünk arról, miként akadályozták meg, hogy Rogán Antal főpolgármester-helyettes lehessen. Vagy szólhatunk itt akár arról is, hogy miként fordult saját – újakból összerakott – frakciója Papcsák ellen, hogy még a fideszes alpolgármester jelöltjét sem engedték elfogadni.

Hosszan lehetne még konkrét példákat hozni arra, hogy miként szorítja ki Orbán a Fideszt a Fideszből a periféria szélére és hoz be helyettük engedelmes, gondolkodni nem akaró és nem tudó bábokat. Egy évvel ezelőtt is még elképzelhetetlen lett volna, hogy a nyilvánosság előtt kritizálná Kövér Orbánt. Vagy hogy a nyilvánosság előtt esne neki Pokorni egy Fidesz delegált államtitkárnak. Ezek biztató jelek.

Úgy látszik a fideszesek és nem csak a nagy nevek, de tömegével az átvert mezei tagok is, elégedetlenek saját kiszorítottságukkal. Ki tudja, hogy ez az elégedetlenség mit eredményezhet közép vagy hosszú távon, de akár már rövid távon is. Meddig tűrik a fideszesek a megalázásukat? Úgy gondolom, a legnagyobb esély változás elérésére a Fidesztől várható.

Ez a lázadás elsöpörheti Orbánék vezetését, vagy ha azt nem is tudják a belső diktatúra okán, akkor – akár a Fideszből kiválva – új erőként megjelenve végzik ki a Fideszt. A Fideszben lévő halvány repedések ma már látványos réssé váltak. Ez az, amitől ma a demokrácia védelmét leginkább várni lehet. Szerintem ez az a törésvonal, ami megállíthatja Arthuro Uit és megvédheti a magyar demokráciát, jogállamot.

Rózsa Mihály