Kevesebb uniós forrásra számíthatunk
Brüsszeli források szerint 2014-től jelentősen csökkennek a hazánk rendelkezésére álló uniós pénzek, ami hatással lesz a magyar kormány gazdaságfejlesztési lehetőségeire is. Addig is jó lenne a jelenlegi kereteket maximálisan felhasználni, de sajnos ezen a téren sem állunk túl fényesen: eddig a rendelkezésünkre álló összeg kevesebb mint negyedét sikerült lehívnunk, és esélytelen, hogy a hátralévő két évben a maradékot teljes mértékben meg tudjuk kapni.
A nagy nemzetvédő függetlenségi harcban a brüsszeli diktátumokat ostorozó, az EU-t állandóan kioktató Fidesz-propaganda szót sem ejt arról, hogy a jelenlegi nehéz pénzügyi helyzetben a gazdaságfejlesztésre fordítható keretek négyötödét hazai források híján az uniós támogatások adják. Ezek nélkül végképp és jóvátehetetlenül leszakadnánk a fejlett országoktól, ezen érdemes lenne elgondolkozni mind az unióellenes hangulatkeltőknek, mind pedig azoknak, akik egyoldalúan csak az eurózónában látják bajaink okát. Valójában a különböző támogatási alapok kihasználásával közvetlen haszonélvezői vagyunk az uniós tagságnak, eurómilliárdok áramlanak hozzánk, és rajtunk múlik, mennyire tudunk élni ezzel a lehetőséggel.
A 2007 és 2013 közötti időszakban összesen 25 milliárd euró áll a rendelkezésünkre, amelyre különféle fejlesztési programokkal, tervekkel pályázhatunk. A rendszer sajnos nagyon bürokratikus és lassú, ez azonban tőlünk is függ, a pályázatok szakmaiságától, megalapozottságától, továbbá az itthoni szervezeti háttértől. Az előző kormány idején a pályázati sikerességet tekintve az elsők között voltunk a tagországok között, a kifizetések ennek ellenére vontatottan haladtak. Ebben közrejátszott az is, hogy a válság miatt sok nyertes visszalépett vagy elhalasztotta a beruházást, mert nem tudott volna eleget tenni a szigorú pénzügyi és más kötelezettségeknek. A választások után lényegében az egész folyamat hosszú időre leállt, a Fidesz a magyar szabályozást megváltoztatta, a szervezeti hátteret átalakította, személycseréket hajtott végre, és jó ideig eltartott, mire a valódi munka folytatódhatott.
Bár az átfogó átalakítás céljának a működés hatékonyabbá és gyorsabbá tételét jelölték meg, a pályázók tapasztalatai nem ezt igazolják, nagy részük szerint a támogatások megszerzése bonyolultabbá és átláthatatlanabbá vált. Az országszerte terjedő szóbeszéd szerint szó sincs arról, hogy a sokat bírált korrupciós jelenségek eltűntek volna, sőt: olyan esetekről regélnek, ahol 40-60 százalékot kérnek vissza a megjelölt közvetítők az elnyert pénzből. Ennyit a pályázók már nem tudnak kigazdálkodni, és sokak szerint ez is az oka annak, hogy nehezen lehet felhasználni a rendelkezésre álló kereteket. További bizonytalansági tényező, hogy számos projektnél a beruházást megrendelő állami szerv vagy önkormányzat visszalép a már megkötött szerződéstől, és a pályázó helyett másnak adja a megbízást.
Jórészt tehát a hazai problémák tehetnek arról, hogy a kifizetések messze elmaradnak az időarányostól. A már említett 25 milliárd eurónak eddig kevesebb mint a negyedét hívtuk le, és csak bő két év maradt a többi megszerzésére. Valójában még annyi sem, mert a szigorú előírások miatt az átfutási idő többnyire nagyjából egy év, azaz aki biztosra akar menni, annak 2012 végéig célszerű beadnia a pályázatát. Ebben az esetben a támogatást még 2013 végéig megkaphatja, és akkor a pénzügyi lezáráshoz még lesz két éve. A konkrét határidők persze lehetnek a példánál rövidebbek és hosszabbak is, de átlagosan nagyjából ezzel lehet számolni.
Mindebből világosan következik, hogy rendkívül fel kellene pörgetni nálunk az előkészítés sebességét ahhoz, hogy a maradék csaknem 20 milliárd euró megszerezhető legyen. Az NFÜ tájékoztatása szerint jelenleg heti átlag 20 milliárd forint érkezik az uniós alapokból, ilyen tempóban tehát a hátralévő nagyjából 6000 milliárd forintnyi összeg 300 hét, azaz hat év alatt folyhat be. A mostani hatékonyságot tehát meg kellene háromszorozni, ami nem tűnik reálisnak, ekkora javulás csak akkor elképzelhető, ha eddig tudatosan szabotálták az uniós keretek lehívását. Ebből az következik, ha esetleg meg is dupláznák a teljesítményt, több mint 1000 milliárd forintnyi támogatás akkor is bennragadna.
Ez azért is szomorú, mert brüsszeli információk szerint 2014-től az EU szűkebbre zárja a pénzcsapokat, és ennek egyik kárvallottja mi leszünk. A nagy nettó befizetők éppen a mostani válság tapasztalataiból okulva a 2020-ig tartó következő költségvetési időszakban be akarják fagyasztani a büdzsét, és annak a mostaninál nagyobb hányadát akarják fordítani a közös ügyekre, főként a gazdasági és pénzügyi együttműködés erősítésére, a válságmegelőző közös fellépésre. Nem kétséges, hogy az egész unió versenyképességének és gyorsabb fejlődésének érdekében ezt véghez is fogják vinni.
Mi azért járunk majd rosszul, mert a mostani 3,5 százalék helyett csak a GDP 2,5 százalékáig kaphatunk a fejlesztési pénzekből, ráadásul a lefékeződött növekedésünk miatt a nemzeti össztermékünk alakulásának prognózisát is jelentősen csökkentették. Mindezek eredményeként a jelenlegi hétéves időszak 25 milliárd eurójával szemben 2014-20 között nagyjából 18-19 milliárdra számíthatunk, ami érzékenyen fogja érinteni a lelassult és addig még biztosan nem felpörgő magyar gazdaságot. Ez behatárolja a fenntartható fejlődést szolgáló fejlesztések lehetőségeit, és még távolabbi jövőbe tolja az EU-átlaghoz való felzárkózásunkat.
