Keszeglesen Gőgös Zoltánnal – Balatoni piknik egy politikai nyugdíjassal
„Kerülje a stresszes helyzeteket!” Ez az utolsó mondata a legutóbbi vizsgálati jelentésnek, amit Gőgös Zoltán a balatonfüredi szívkórház kontrollvizsgálatán kapott. Azóta kell rendszeresen eljárnia, hogy néhány éve rosszul lett szívelzáródás miatt. Nem sokon múlt, hogy infarktus legyen belőle. Anyukája 59 évesen halt meg, a szíve vitte el. Ő most 58, nem akar az édesanyja sorsára jutni, muszáj váltania.
– Politikusként nem ment. Félévente kell megjelennem Füreden, de az elmúlt időszakban két kontrollt is kihagytam, nem volt rá időm. A családom végül szó szerint megfenyegetett.
Egyszer már kiszállt a politikából: 2014-ben nem került be a parlamentbe, mivel nem kapott bejutó helyet a baloldali Összefogás országos listáján. Csak fél évvel később ült be a patkóba, amikor Botka László a polgármesteri tisztséget választotta, és visszament Szegedre. Családja csalódott benne, már akkor azt remélték, hogy kiszáll a politikából, erre nem csak képviselő lett újra, még az MSZP elnökhelyettesi tisztségét is elvállalta. Most is félnek kissé, nehogy megint Cincinnatus legyen a családfőből.
– Engem többé senki nem rángat vissza az eke szarva mellől. Sokan győzködtek, hogy folytassam, legfeljebb visszaveszek egy kicsit a tempóból. De én nem tudok visszavenni, ha tovább politizálnék, ugyanúgy pörögnék, mint egy hülye, amíg valahol fel nem bukfenceznék. Rengetegen kértek, hogy csináljam tovább, de végleg befejeztem. Pont.
Megpróbál életmódot váltani. Muszáj, nem csak a szívével van gond, cukros is. Többféle gyógyszert szed, esténként inzulint is. Jó pár kilót leadott az elmúlt hónapokban, de még 15 kilót kellene fogynia. A kenyérről viszonylag könnyen lemondott, a gyümölcsökről nagyon nehezen. Az alma a kedvence, most már azt sem eheti, túl sok benne a cukor. Ha otthon van, könnyebb fogynia, mert a felesége ügyel rá, hogy egészséges ételeket tegyen elé az asztalra, és hogy naponta ötször egyen, keveset. Amíg politizált, hétfőn reggel elindult otthonról, aztán valamikor hétvégén ért haza, közben összevissza evett. Mozognia kellene minél többet. Télen ezért is adta el a motorját, most, ahova csak lehet, biciklivel jár. Ezzel egy negyvenéves szerelemnek intett búcsút. Amúgy óvatos duhaj volt az utakon, utoljára 19 évesen esett el motorral, még egy MZ-vel, amikor aratás idején a megszokott sebességgel hajtott be egy kanyarba, de egy teherautóról búza ömlött az útra, és megcsúszott a szemeken. De azt is megúszta karcolásokkal.
– Nemsokára megint motorra ülhetek. Az egyik haverom, egy rendes paraszttestvér megbolondult, 61 évesen vásárolt magának egy gépet Győrben, de nem meri egyedül hazahozni, mert húsz éve nem ült motoron. Megkért, hogy fuvarozzam haza Pápára. Ezen ne múljon.
A politikai nyugállomány izgalmas felfedezésekhez segítette Gőgöst. Például most először vihette el egyedül a játszótérre az ötéves unokáját, Pannát. Erre eddig nem volt ideje, Panna rá is csodálkozott, hogy apa nélkül is lehet játszóterezni. Horgászni is áprilisban volt először ebben az évben. Az unokázás mellett a horgászat is alkalmas a stressz elkerülésére. Ha nincs kapás, az nem izgatja fel, legfeljebb elalszik a parton, mondja. Ez is régi hobbi, büszkén mutatja a botokat. Nem a legdrágább holmival pecázik, de azért jó minőségű felszereléssel. Hol komótosan, hol meg fürgén. Ha csak hajnalban megy ki, akkor sietnie kell – élő csalival egyből a nagyobb halakra megy. Ha viszont már este kiül a partra, akkor ráérősen előbb a csalihalakat fogja ki, általában hat-nyolc centis küszöket (sneciket), aztán ezekkel támad a süllőkre, az angolnákra. Ilyenkor 10-12 órát is marad.
Ma reggel is kint volt, hat keszeggel tért haza. Direkt nekünk szánja a halakat, ragaszkodik hozzá, hogy mindenkit, aki csak betéved hozzá, elkápráztasson a saját receptje alapján készült keszegchipsszel. Nézzük a kezét, gyakorlott mozdulatokkal filézi ki a halat. Ebben van a titok.
– A keszeg szálkás hal, úgyhogy nagyon sűrűn kell bevágni a húst, amivel szétroppantjuk a kis szálkákat. Utána megfűszerezzük, beforgatjuk paprikás lisztbe, aztán betesszük a forró olajba. Az olaj befolyik a bevágásokba, és szétégeti a szálkákat. Így lesz ropogós, de szálkamentes a keszegchips.
A fotós kolléga odavan, igaz, ő nagy halrajongó. Amúgy a Konyhafőnökben nem teremne Gőgösnek sok babér, leginkább bográcsban erős, odahaza a fakanál a felesége kezében van. Azért a csepeli receptbajnokkal, Németh Szilárddal bármikor összecsapna egy főzőversenyen. A keszegchips nyerő húzás, saját bevallása szerint miniszterek-államtitkárok sora és családjuk kóstolta már meg, mindegyiküket levette vele a lábáról.
Azt mondja, mostantól arra koncentrál, hogy telektulajdonos lett. Fel kell építenie a Gőgös család balatonszepezdi rezidenciáját. A nyarakat eddig is a Balatonnál töltötte a család, két lakókocsijuk a balatonakali kempingben állt. Azt viszont nemrég eladták, az egyik rész megmaradt kempingnek, a másikat (ahol ők voltak) felparcellázzák, a telkeket pedig értékesítik. Nekik is ajánlottak egyet, de csillagászati áron, az nem fért bele a családi büdzsébe. Körülnéztek a környéken, és rátaláltak egy szepezdi üres telekre. A tervek szerint nyaralót építenek majd rá, egyelőre a két lakókocsi parkol „a saját kempingben”.
A lakókocsizásra a kilencvenes évek elején kaptak rá. Akkoriban – tulajdonképpen politikai pályafutását leszámítva egész életében – a mezőgazdasági gépész üzemmérnök diplomás Gőgös a Pápai Állami Gazdaságnál, majd jogutódjánál, az Agroprodukt Zrt.-nél dolgozott műszakiágazat-vezetőként.
– Amikor csődbe ment a Veszprém Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, szólt a főnököm, hogy még a felszámolás előtt menjek oda egy emberrel, és a cég kétmilliós tartozásának erejéig hozzak el bármit, ami mozdítható. Ha nem sietünk, bent ragad a mi pénzünk is. Járom körbe a telephelyet, megpillantok két lakókocsit. Pannónia 400-asok voltak, akkoriban modernnek számítottak, nem sokkal korábban hozták föl őket az Adriáról, addig a vállalat fejesei használták nyaranta. Felhívom a főkönyvelőnket, mondom neki, örülhet, mert rekviráltam két lakókocsit a tartozás fejében. Fogta a fejét: mihez kezdjen egy agrárcég két lakókocsival?
Megkapták a dolgozók. A malomipari cégtől elkobzott lakókocsikat a balatonakali kempingben állították fel, és az állami gazdaság alkalmazottai között sorsolták ki, hogy heti turnusokban, 500 forintért kik kempingezhetnek a Pannónia 400-asokban. Így kerültek sorra Gőgösék is, és megbabonázta őket a vízparti szabadság. Annyira beleszerettek a dologba, hogy idővel vettek maguknak saját lakókocsit, és rászoktak, hogy egész nyáron a tóparton éljenek. Első szerzeményük egy 1963-as gyártmányú Volkswagen lakókocsi volt, amit Gőgös Németországban vásárolt, és télvíz idején, húszcentis hóban vontatta haza. Azóta már lecserélték, vettek egy másikat is, de az életformát annyira megszerették, hogy a lakókocsik akkor is ott maradnak majd a szepezdi telken, ha felépül a nyaraló.
A nyári táborozást nagyban megkönnyítette, hogy Gőgös felesége pedagógus. Mindkettejüknek ez az első házassága, Ildikó 19 volt, amikor megismerkedtek, Zoltán 21. A nyíregyházi lány a bodakajtori állami gazdaság építőtáborában épp ribizlit szüretelt, amikor feltűnt neki a főiskolás munkafelügyelő. De aztán csak később jöttek össze a nyíregyházi főiskola diszkójában. Feleségként követte a férjét Pápára. Azzal hamar szembesülnie kellett, hogy férje igazi munkamániás, genetikailag közösségi ember.
– Az apám harminc évig volt a nagyalásonyi téesz elnöke, tőle azt tanultam, hogy egy vezetőnek mindig nyitva áll az ajtaja a munkások előtt – mondja Gőgös. – Nem hallottam, hogy bárki elnök elvtársnak szólította volna, mindenki csak Pistának hívta. Én is megmaradtam Gőgös Zolinak, még államtitkár koromban is.
Hivatalosan csak 2002-től, parlamenti képviselőként lett politikus, előtte önkormányzati és megyei képviselő is volt ugyan, de agrármérnöki állását sokáig nem adta fel. Valójában már a nyolcvanas években bekapcsolódott a közéletbe, Pápán nagy KISZ-élet folyt (csak az állami gazdaságban 1500-an dolgoztak, köztük 180 diplomás), barátaival ő alapította meg ’88-ban a helyi MSZMP-reformkört. A KISZ és az MSZMP országos kongresszusára csak egyszer jutott el, épp akkor, amikor a szervezetek feloszlatták magukat. A később ismertté vált pápai politikusokat még a gimnáziumból ismerte. Kövér László évfolyamtársa volt, Gyurcsány Ferenc eggyel alatta, Kovács Zoltán polgármester kettővel fölötte járt, Kontrát Károly egy másik középiskolába.
– Amikor parlamenti képviselő lettem, az első napon odamentem a pápai fideszesekhez. Ott álltak hárman az ülésterem közepén. Kováccsal és Kontráttal kezet ráztunk, de Kövér elfordította a fejét, nem fogadta a köszönésemet. Azóta sem beszéltünk egymással. Soha nem árulta el, mi baja van velem. Csak találgatok: talán azért orrolt meg rám, mert 2000-ben elleneztem, hogy díszpolgári címet kapjon Pápán.
Most, hogy Gőgös visszavonult, kijelenthető: nem volt igazán sikeres pártpolitikus. Egyéniben például egyszer sem sikerült győznie, mindenhová listáról jutott be. A politikusi erények közül általában a legkevésbé hatékonyakat gyakorolta. Mindenkinek a gondját magára vette, aki csak segítséget kért tőle, aztán persze megviselte, ha mégsem tudott érdemben változtatni a dolgokon. Saját bevallása szerint is legfeljebb az ügyek egyharmadában tudta megoldani a hozzá fordulók problémáit. Elnökhelyettesként nem sikerült csillapítania az MSZP-n belüli ellentéteket, nem tudta megállítani a párt zuhanását. Viszont az elmúlt években vitathatatlanul ő volt az egyik legnépszerűbb szocialista politikus. Talán azért, mert nem az irodájában múlatta az időt. Beszáguldozta a vidéket, napi 14-16 órát melózott, 500-600 kilométert vezetett. Közvetlen maradt, mindenkinek felvette a telefont, mobilszáma ma is kinn van az MSZP honlapján.
– Szakpolitikusként kifejezetten sikeresnek tartom a munkámat, az államtitkárként elindított programokra ma is büszke vagyok. Az is sokat elárul, hogy az elmúlt nyolc évben ellenzéki képviselőként számos módosító indítványt nyújtottam be, ezeket a kormánytöbbség előbb rendre leszavazta, majd hónapokkal később, lényegében módosítások nélkül saját előterjesztésként nyújtotta be. Most, hogy leszereltem, többen is jöttek a túloldalról elbúcsúzni, Font Sándor például azt mondta, hiányozni fognak neki az éles vitáink.
Nem áprilisban szakadt el benne valami, hanem akkor, amikor tavaly ősszel Botka kiszállt a miniszterelnöki versengésből. Egy ideig még bízott Karácsony Gergelyben, de az utolsó hónapokban már tudta, bukás lesz a vége.
– Jártam a falvakat, beszélgettem az emberekkel. Elmondták, hogy félnek. Állandóan azt kérdezgették, lebontanánk-e a kerítést. Hiába próbáltam nyugtatni őket, nem bíztak bennünk. Nem most tűntünk el vidékről, hanem 2006 után folyamatosan. Amelyik párt nincs jelen a helyi önkormányzatokban, elsorvad.
Az MSZP jövőjéről, a közeli tisztújításáról nem hajlandó beszélni. Ez már nem az ő dolga. Mióta bejelentette, hogy kiszáll a politikából, rengeteg állásajánlatot kapott. Most látja hasznát, hogy egy percre sem távolodott el a szakmájától, forintosítható a felhalmozott kapcsolati tőke. Még Új-Zélandról is felhívta egy régi barátja, aki agrárvállalkozást visz. Azt mondta, jól jönne neki odakint egy szakember. Egyelőre azonban a családi cégben vállal munkát. Jó pár megbízása van pályázatfigyelésre, agrárgazdasági elemzések készítésére. A tényleges nyugdíj még évekre van.
– Azért nem könnyű lezárni a múltat. Próbálom visszafogni magam, de állandóan csörög a telefonom, rengetegen kérnek segítséget. Igyekszem elhárítani, de azért tanácsot még mindig szívesen adok. Szándékosan csak az esti híradót nézem meg, kerülöm a hírportálokat. Még így sem könnyű, mert aktív facebookozó vagyok, nehéz megállni, hogy ne írjam ki a véleményem egy-egy politikai ügyről. Szerencse, hogy gyakran fogok szép nagy halat. Azt rögtön kiposztolhatom.
