Keresztény pavilon

- Szükség van új törvényre? A Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára, Mohos Gábor szerint sem voltak súlyos gondok a régivel. Egyetért vele?

– Igen. Már az előző Fidesz-kormány is újat akart a ’90-ben hozott törvény helyett, meg is kérdezte a valláshoz értő szakembereket, aztán nem lett belőle semmi. Most más a helyzet.

- Miben? Csak nem kihagyták önöket a nemzeti együttműködésből?

– Most nem kérdezték a véleményünket. Viszont elhangzottak olyan hangulatkeltő kijelentések, hogy sok a visszaélés a kisebb egyházaknál, vagy akár a boszorkányszövetség is egyház lehet. Az igaz, hogy Európa egyik legliberálisabb törvénye volt a miénk, sok újfajta, furcsa vallási szervezet, kvázivallás, ősmagyar kultusz jelenhetett meg. Persze voltak, akik trükközve szereztek támogatásokat, előfordult, hogy időseket gondozó otthon egyházként működött, de a közjót komolyan károsító, brutális visszaélésekről nem tudunk. Különben pedig mire való az adóhivatal? Ha vallásszabadság van, akkor lehetnek fura gyülekezetek, viszont ha bizonyíthatóan visszaélnek híveiknek a méltóságával, adományaival, akkor nem új törvényre, hanem az állami hatóságok, a bejegyzésre hivatott szerv fellépésére van szükség.

- Akkor nyilván azért kell újraszabályozni az egyházak jogállását, hogy az államnak kedves felekezetek megerősítésével erősödjék a vallásosság, amivel – ezt igazolják az orvosi felmérések – javul a nép lelki egészségi állapota.

– Lehet, hogy iróniának szánta, de ez tényleg így van. Csak hát ide kell számolni a nem egyháziasan vallásos embereket is. De az is kétségtelen, hogy a magát kereszténydemokratának gondoló hatalom a hagyományos keresztény egyházaknak szívességet tesz azzal, ha gyengül a konkurenciájuk. Ne feledje, a vezető pártok élén elég sok, magát reformátusnak, evangélikusnak, katolikusnak valló politikus áll. És ez nemcsak a kormánypártokra igaz.

- Érdemes erre politikát alapozni? Hiszen csökken a templomba járók száma, miközben nő azoké, akik valamilyen személyes istenben hisznek.

– Ez világjelenség, és a politikai hatalom nem mindig tájékozott vallási – nem teológiai, hanem szociológiai – kérdésekben. Az is lehet, hogy nem akarja tudni: a hagyományos, intézményes vallásgyakorlás visszaszorulóban van. A magukat vallásosnak mondó embereknek is csupán negyede gyakorolja rendszeresen a vallását, a pártok mégis erősen számítottak rájuk 2002-ben és 2006-ban is.

- Huszonhét bevett egyház működhet jelenleg Magyarországon, a korábbi tizennégyhez tavaly tizenhárom sorolódott, de az új törvény szerint újabbak elismerése az Országgyűlés kompetenciája. Sokan kimaradtak, sokan képtelenek teljesíteni az új feltételeket. Miért a szigor?

– A kormány a visszaélések visszaszorításáról beszél, de Európában sehol nem a törvényhozás dolga az egyházzá nyilvánítás. Nálunk ezt úgy oldják meg, hogy az eddigi „egyház” helyett a „vallási közösséget” teszik jogi gyűjtőkategóriává, majd létrehoznak két formát. Az egyik a „bevett egyház”, amely a hatályos törvényi listán szerepel, illetve teljesíteni tudja a feltételeket: legalább százéves nemzetközi működés, legalább húszéves hazai „régiség” és a lakosság egy ezrelékét kitevő létszám, azaz körülbelül tízezer fő. A másik kategória a „vallási tevékenységet végző szervezet”, amelyet a törvény nem nevez ugyan egyháznak, de megengedi, hogy az érintettek önmeghatározási céllal ezt megtegyék. Ez a státus a Fővárosi Törvényszéken, bírósági bejegyzéssel nyerhető el. Ők nem kapnak adókedvezményeket, egyszázalékos adófelajánlást és annak állami kiegészítését, iskolai normatívát. A lista azért is önkényes, mert van rajta több egyház is, amelynek tagsága nem éri el a tízezer főt.

- Új követelmény, hogy csak az lehet bevett, tehát támogatott egyház, amely „alkalmas a közösségi célok érdekében történő együttműködésre”. A gumit a parlament húzogathatja.

– Így van. Nem tudni, melyik egyház és mi alapján alkalmas erre, és melyik nem. Ez a szabály furcsán hat az egyházi autonómia elismerésének deklarált elve mellett. Mintegy hetven közösség elvesztette korábbi státusát, mostantól a parlamenttől kérheti, hogy bevett egyház lehessen, csakhogy a feltételek – tízezer fő, húsz, illetve száz év – sokkal szigorúbbak. Arról nem beszélve, hogy az Alkotmánybíróság döntése alapján ők el sem veszítették a régi egyházi minőségüket. A tízezer fős limit különben nem egyedülálló, Ausztriában is ez a szabály, de a kormánynak ki kellene mondania: mivel kevés vallási közösség tudja teljesíteni, kevés egyházat akarunk Magyarországon.

- Akkor megvan a megfejtés, az egész mögött pénzügyi megfontolások állnak: az egyházi jogállás – a vallási piac – újraosztásával spórolni lehet.

– Ez igaz, elképzelhető, hogy ez vagy ez is áll a háttérben. Hiába van ugyanis vallásszabadság, ha egy egyház nem kap az adófelajánlásokból, akkor ez kihat a hitéletére, működésére, és meggyengül, mások pedig megerősödnek.

- A református püspök, Bölcskei Gusztáv már tavaly májusban szóvá tette egy konferencián, hogy nem mindennel ért egyet, ami a törvényben áll, és hogy felvetéseire nem kap választ. A minap megismételte aggályait, aztán cáfolta, hogy bojkottálja a tárgyalásokat a kormánnyal. Hegedűs Lóránt magatartása „elfogadhatatlan és ostoba” az úgynevezett anticionista tüntetés megszervezése miatt, de következmény semmi. Református pávatánc?

– Könnyen lehet. Bölcskeinél radikálisabb református álláspontot is ismerek, ő óvatos ezekben a kérdésekben. Az is igaz, hogy azon a konferencián mások is, halkan ugyan, de nemtetszésüket fejezték ki. Erdő Péter bíboros például azt mondta: „Mi nem kértük, hogy változzék meg a hitoktatás helyzete az iskolákban, a katolikus egyház nem kérte, hogy új egyházi törvény szülessen, hogy megváltozzék bármely más egyház jogállása.” Nem azt mondta, hogy nem fogadják el az új törvényt, és a kormány látta, hogy az ellenállás nem komoly, úgyhogy lesz új törvény...

- Pedig úgy tűnik, Erdő Péter reálisabban látja a vallás hazai funkcióját, az egyház és az állam kapcsolatát, mint a hatalom. Jobban érzi, meddig érdemes feszíteni a húrt.

– Jézus egy erőteljes vallási reformmozgalom vezetője volt, mégpedig a szegények pártján állva. A Jézus-követő keresztényeknek és különösen a nagy egyházak vezetőinek sokkal radikálisabban kellene kinyilvánítaniuk a politikától való függetlenségüket. Tiltakozniuk kellene például az egykulcsos adó ellen, amely a szegényeket sújtja, tiltakozniuk kellene a hajléktalanokat érő atrocitások ellen. A történeti egyházaknak tudomásul kellene venniük, hogy a keresztény társadalomnak, a mindenkori politikai hatalommal összefonódó kereszténységnek vége van. A kereszténység szinte mindenütt kisebbségbe került, a vallási piacon csak egy pavilon, mások is árulnak ott.

- És a hatalom? Az alaptörvény a maga hitvallásával?

– Igaza van. A hatalom sincs tisztában ezzel.